„Edd meg, mert Afrikában éheznek!” Ezt a mondatot már mindenki hallotta a családi ebéden, amikor a nagymama által kimert hatodik tál levest már nem képes befogadni a szervezete, és ott marad a tányér alján. Az ember érzi, hogy nem kellene pazarolni, de logikusan átgondolva az afrikai kisgyermek nem lesz kevésbé éhes attól, ha én mindenáron leerőltetem azt a kis maradékot. Akkor miért fontos, hogy ne pazaroljuk az ételt? 

Az országunkat és a fővárosunkat kettészelő folyam eltérő szakaszai különböző korokban más és más módon vált a partjain élők élete részévé - legyen szó védelmet adó természetes határról, teherfuvarozásról, turisztikai látványosságról vagy akár a dunai fürdőzésről. Pár évvel ezelőttig a budapesti dunai fürdőzés nem volt megengedett, míg a Duna más szakaszainak esetében ez a tiltás fel sem merült.

Fotó: Fortepan / Lugosi Szilvia

A mesterséges intelligencia (MI) egyre nagyobb szerepet játszik az életünkben. Ez alól pedig a büntető igazságszolgáltatás sem kivétel.

New York államban található egy körülbelül 10 km hosszú és 5 km széles földdarab, a Gardiner- sziget. Első pillantásra nem is gondolná az ember, hogy ez az aprócska hely megannyi titkot és egy hosszú, sötét múltat rejteget.

Életünk során nap mint nap kerülhetünk olyan helyzetbe, amely feszültséggel tölt el minket. Felgyorsult világunkban a megannyi impulzus miatt ez egy olyan érzés, amelyet szinte lehetetlen elkerülni, így rendkívül lényeges, hogy a felgyülemlett stresszt képesek legyünk a lehető leggyorsabban kezelni. Cikkemben három technikát gyűjtöttem össze, melyek egyaránt alkalmasak akár az azonnali, akár a hosszútávú stresszkezelésre. 

Az objektivizmust, mint filozófiai irányzatot az orosz származású amerikai írónő és filozófus, Ayn Rand (1905. február 2. – 1982. március 6.) teremtett meg. Az irányzatot eredetileg azért alkotta meg, hogy azzal kitalált történeteiben az általa kreált hősök és egyéb szereplők gondolatait és cselekedeteit irányítsa. A filozófia, Rand számára nem egy elvont ezoterikus tudomány volt, hanem egy olyan erő, amely a mindennapi életet és az emberiség történelmét nap mint nap formálja. 

Legyen szó egy már régen olvasott könyvről, rég nem látott filmről, rég hallgatott zenéről, ha az ember újra akarja élni az ezen médiumokból származó élményeit, azt viszonylag könnyen megteheti mindhárom esetben, egyszerűen és jogkövetően. A régi játékok elővétele akár nosztalgikus, akár friss szempároknak viszont nem ennyire egyszerű.

A Magyar Nemzeti Bank Pénzügyi Békéltető Testülete (PBT) és a Budapest Institute of Banking (BIB) idén is megrendezte a nagy népszerűségnek örvendő Pénzügyi Jogi Akadémia előadássorozatot. Ez a szakmai program elsősorban fiatal jogász- és közgazdászhallgatóknak nyújt szakmai fejlődési lehetőséget. 2024-ben már a hatodik évfolyam kezdte meg tanulmányait az akadémia keretében, az eddigi évek során közel 700 hallgató vett részt a programon, és mindig kiváló visszajelzéseket adtak.

Nicholas Winton neve a legtöbb ember számára talán ismeretlen, ám élettörténete mégis inspiráló lehet valamennyiünk számára.

Winton 1909. május 19-én született Londonban, német és zsidó szülők második gyermekeként. A gyorsabb integráció reményében a család eredeti Wertheim vezetéknevét angolosították és áttértek a keresztény hitre. Tanulmányai befejezését követően Winton a banki szférában helyezkedett el, hazája után megfordult Németországban és Franciaországban is. Nem álltak tőle távol a szocialista eszmék, egy olyan bal oldali kör tagja lett, amely aggódva figyelte a nácik jelentette veszélyeket.

Nem sokkal 1938 karácsonya előtt lemondta svájci útját, hogy Prágában közreműködhessen a helyi menekültügyi bizottság munkájában, akik a hitleri uralom elől menekült családoknak és azok gyermekeinek igyekeztek segítséget nyújtani. Az ő munkájukhoz kapcsolódott be a brit nagykövetség is. 

Winton, felismerve a nácik jelentette növekvő veszélyt, elhatározta, hogy biztonságba juttatja a legkiszolgáltatottabbakat: a gyerekeket, így 1939 elején elkezdte megszervezni a kiutaztatásukat. Csehszlovákiában szervezetet alapított, amely összegyűjtötte őket, és Nagy-Britanniában pedig befogadó családokat keresett. Munkájában nagy segítségére voltak a brit menekültügyi szervezetek és egy csehszlovák utazási iroda. Winton egy későbbi interjúban elmesélte, hogy az Amerikai Egyesült Államokat is megkereste, Franklin. D. Roosevelt elnöknek még személyesen is írt, ám segítséget tőlük végül nem kapott.

1939 tavaszától 1939 szeptemberéig összesen 669 gyereket menekített ki hazájába, de voltak olyanok is, akik repülőn távoztak Csehszlovákiából Svédországba. A Nagy-Britanniába menekülteket angol nevelőszülők várták a londoni vasútállomáson. Azonban 1939. szeptember 3-án a kilencedik vonat mintegy 250 gyermekkel már nem tudta elhagyni a prágai állomást, mert a britek aznap beléptek a háborúba, így a nácik nem engedték ki a szerelvényt az országból. Sorsuk máig ismeretlen.

Winton hőstetteiről a háború után olyannyira megfeledkeztek, hogy felesége sem tudott férje cselekedeteiről, mígnem 1988-ban meg nem találta házuk padlásán a bőröndöt, ami a sok iratot, levelet és fényképet tartalmazta. Egy brit televíziós műsorban, a "That's Life!"-ban mutatták be először a férfi történetét a nagyvilágnak, ahol a stúdióban ülő emberek közül sokan azok a gyermekek voltak, akiket Winton mentett meg. Egészen eddig valamennyien abban a hiszemben éltek, hogy életüket a Vöröskereszt áldozatos munkájának köszönhetik.

A megmenekültek között napjainkban találhatunk főrabbit, matematikust, parlamenti képviselőt, de akár filmrendezőt is. Utóbbi, Karel Reisz, később meghatóan nyilatkozott arról, hogy egy alkalommal még unokáját is volt szerencséje bemutatni a férfinak, akinek életét köszönheti.

1998-ban Vaclav Havel, cseh köztársasági elnök a Masaryk érdemrenddel tüntette ki Wintont, amit olyan személyek kapnak, akik kiemelkedően hozzájárultak a demokrácia, az emberiség és az emberi jogok fejlődéséhez. Winton tevékenységét hazájában is elismerték, II. Erzsébet 2002-ben ütötte lovaggá. 

A megmentettek egyike, Vera Gissing írta meg önéletrajzát. Bár életéről számos film készült, többek között az említett könyvből is, melynek premierjén mintegy 200 megmentett gyermek volt jelen. Ekkor Winton az újságírói kérdésre azt felelte: „Én nem tettem semmi különöset, csak láttam, hogy mi történik és segítettem, ahogy tudtam.”

Winton 2015. július 1-én halt meg, 106 éves korában. Az ő életműve és az általa megmentettek emlékeztetnek minket arra, hogy a legnehezebb időkben is lehetőség van cselekedni, segíteni, és hogy egy ember is hatalmas különbséget tud tenni.

Annak, aki június 29-én látogat el Rómába, különleges látványban lehet része az Angyalvár környékén: este a pápai erőd tetejéről rakéták százai repülnek a magasba és kápráztatják el színeikkel az összegyűlt embereket. A tűzijáték sajátossága, hogy a ragyogó testek legyező alakban, egyszerre repülnek fel. Bár úgy tűnhet, hogy ez az esemény, amellyel Róma védőszentjeit, Szent Pétert és Szent Pált szokták ünnepelni, a modern kor szüleménye, valójában az angyalvári tűzijáték több mint 500 éve része a római hagyománynak.