A mesterséges intelligencia (MI) egyre nagyobb szerepet játszik az életünkben. Ez alól pedig a büntető igazságszolgáltatás sem kivétel.
Még a cikk elején fontos megjegyezni, hogy Magyarországon az MI használata ezen a területen nem elterjedt, alapvetően a távolságtartás jellemző. Általánosságban azonban elmondható, hogy a technológia már három ponton hatással volt a területre. Az első a „támogató technológia”, amely azt a célt szolgálja, hogy az igazságszolgáltatás alanyai könnyebben tudjanak tájékozódni. A második a „csere technológia”, amely segítségével meghatározott tevékenységeket hajtanak végre az emberek helyett. A harmadik pedig az „elosztó technológia”, ami a bírói munkavégzést változtatta meg igazán, oly’ módon, hogy az ítélkezési tevékenységhez több adat rövidebb időn belül rendelkezésre áll, így a bírói mérlegelési tevékenységhez kevésbé szükséges a gyakorlati tapasztalat. Az USA-ban használt COMPAS (Correctional Offender Management Profiling for Alternative Sanctions) egy ilyen rendszer, amely a bíróságok számára értékeli a gyanúsítottak visszaesési kockázatát.
Az egyik legismertebb MI alapú eszköz a „predictive policing”, vagyis a bűncselekmények előrejelzésén alapuló rendészeti módszertan. Ezek a rendszerek a korábbi bűncselekményeket elemzik, azok helyszíne, időpontja, és egyéb jellemzői alapján. Céljuk, hogy előre jelezzék, hol és mikor valószínűsíthetők újabb bűnesetek. A New York-i rendőrség által használt „CompStat” rendszer például jelentős mértékben hozzájárult a bűnözési statisztikák javításához. Ezt a rendszert a bűncselekmények adatainak elemzésére használják, és segít abban, hogy a rendőri erőket célzottan vessék be a legnagyobb kockázatot jelentő területeken.
Elmondható, hogy a mesterséges intelligencia használata számos előnnyel jár, több folyamat is gyorsabb és hatékonyabb lehet. Ettől függetlenül azonban felmerülnek etikai kérdések.
2018 decemberében az Európa Tanács Igazságszolgáltatás Hatékonyságáért Küzdő Európai Bizottsága (CEPEJ) elfogadta a mesterséges intelligencia igazságszolgáltatási rendszerekben és környezetükben való használatáról szóló Európai Etikai Chartát. A Charta meghatározza a mesterséges intelligencia igazságszolgáltatási használatára vonatkozó etikai elveket. Ezek a következők: az alapvető jogok tiszteletben tartása, diszkrimináció tilalma, minőség és biztonság, átláthatóság, pártatlanság és méltányosság, és végül, de nem utolsó sorban „felhasználói ellenőrzés alatt” történő használat.
Továbbá a CEPEJ 2022-2025-re vonatkozóan célkitűzéseket nevesített a témával kapcsolatban. Többek között támogatják a bíróságok és ügyészségek igazgatásának digitalizációját, átláthatóbbá szeretnék tenni az igazságszolgáltatást, és hangsúlyozták megfelelő digitális eszközök szükségességét az eljárás résztvevői közötti összeköttetés biztosítása érdekében.
Említésre méltó még az Európai Bizottság 2021 áprilisában közzétett rendelettervezete, amely az uniós jog szintjén határozná meg a mesterséges intelligencia alkalmazását magában foglaló szoftveres megoldások engedélyezhetőségét, használhatóságát. A rendelet különbséget tesz az elfogadhatatlan kockázattal, a nagy kockázattal, illetve az alacsony vagy minimális kockázattal járó alkalmazások vagy rendszerek között. Azokat, amelyek elfogadhatatlan kockázattal járnak, egyáltalán nem szabad használni, míg a nagy kockázattal járókat csak akkor, ha a rendelet szerinti szabályozásnak megfelel. Tiltottak például azok a gyakorlatok, amelyek képesek nagymértékben manipulálni az egyéneket anélkül, hogy észrevennék azt, továbbá azok, amelyek kihasználnák bizonyos veszélyeztetett csoportok (például gyermekek) sebezhetőségét.
Aggályként felmerülhet még, hogy a mesterséges intelligencia igazságszolgáltatásban való alkalmazása jelentős kihívások elé állítja az igazságszolgáltatási rendszerek alapvető értékeit. Ugyanis, ha például arra használják, hogy a bírák könnyebben döntést hozzanak, az a nemkívánatos és jogosulatlan befolyásolásukhoz vezethet. Alapvető fontosságú a rendszerek felelősségének és biztonságának kérdése, hiszen a bírák, rendőrök, ügyészek és ügyvédek mind-mind olyan fontos döntéseket fognak meghozni ezeknek a gyakorlatoknak a segítségével, amelyeknek komoly következményei vannak.
Láthatjuk, hogy az MI hatékony eszköz lehet a büntető igazságszolgáltatásban, de alkalmazása során folyamatosan mérlegelni kell az előnyöket és a potenciális kockázatokat. Fontos, hogy használata valóban javítsa a jogrendszert és ne mélyítse tovább a társadalmi egyenlőtlenségeket, ne növelje a jogsérelmek kockázatát.
