Az elmúlt néhány évben, főként a Covid-járványnak köszönhetően elterjedt a home office, azaz az otthonról történő munkavégzés. Természetesen sok érv született a jelenség mellett és ellen is, és több új kérdés is szabályozásra szorult.
Magyarországon a home office elterjedtsége mérsékelt, jelenleg csökkenő tendenciát mutat a Covid-járvány idejéhez képest. A távmunka jellemzően heti 2-3 napos otthonról történő munkavégzést jelent, és a Randstad „HR Trends 2024” nevű kutatása szerint a cégek 17%-a kínál csak ilyen heti 3 napos home office lehetőséget. A teljesen rugalmas munkarendet engedélyező munkaadók aránya pedig még alacsonyabb, csupán 12%. Ezzel szemben elmondható, hogy egy Pénzcentrum által készített 2020-as felmérés szerint a magyar munkavállalók többsége, körülbelül 80%-a támogatná, hogy a home office-hoz való jog törvényben rögzítésre kerüljön. A nagy támogatottság a dolgozók körében elsősorban a távmunka rugalmassága és a munka-magánélet arányának javulásának köszönhető. A munkáltatók azonban éppen azt tartják kockázatosnak, hogy csökken a munkavégzés irányításának mértéke, amivel párhuzamosan pedig annak hatékonysága is.
2021. december 14-én fogadta el a Magyar Országgyűlés a veszélyhelyzettel összefüggő egyes szabályozási kérdésekről szóló 2021. évi CXXX. törvényt, ami kifejezetten foglalkozik az otthoni munkavégzés jogi kereteivel. A törvénymódosítás előtt is szerepelt a távmunka a Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvényben (Mt.), ezt azonban nem használhatjuk a home office szinonimájaként. A törvény 196. § (3) b) pontja ugyanis úgy határozott, hogy a távmunka kifejezetten a számítástechnikai eszközzel végzett tevékenység. A törvénymódosítás értelmében a továbbiakban távmunkának minősül az is, ha a munkavállaló a feladatát részben a munkahelyén, részben pedig a munkahelyén kívül (otthonról) végzi. Az Mt. mostanra nem tesz különbséget a számítógéppel végzett és az egyéb más munkakörök vonatkozásában. Ez azt jelenti, hogy távmunka az arra lehetőséget adó munkakörben elrendelhető. A home office elrendeléséhez szükséges a munkáltató és a munkavállaló megállapodása, valamint az a munkaszerződésben is rögzítendő.
Ez az újfajta munkavégzés a munkavédelem szempontjából is újdonságokat hozott. Lehetőség van arra, hogy a munkavállaló által biztosított eszközökkel történjen a munkavégzés. Ebben az esetben a munkaeszköz biztonságáról a munkáltató kockázatértékelési tevékenysége keretében győződik meg, a biztonságos állapot fenntartása pedig a munkavállaló feladata. A munkáltató tájékoztatja a munkavállalókat az egészséget nem veszélyeztető és a biztonságos munkakörülmények szabályairól, a munkavállaló pedig maga határozhatja meg a munkavégzés helyét ezen elvek figyelembevételével, amennyiben számítástechnikai eszközzel történik a munkavégzés. Ha nem ilyen eszközről beszélünk, akkor viszont a munkáltatónak előzetesen jóvá kell hagynia a munkavégzés helyét.
Az otthonról történő munkavégzés az energiaköltségek szempontjából is rendezésre szoruló kérdést vetett fel. Értelemszerűen, ha valaki otthonról végzi a munkáját, megnövekszik az energiafogyasztása. Erről a jogalkotó úgy rendelkezett, hogy ha a munkavállaló a home office miatt más költséget tételesen nem számolja el a munkáltató felé, akkor részére az érvényes havi minimálbér 10%-ának megfelelő összeg fizethető költségtérítésként („rezsiátalány”). Ez a költségtérítés azonban nem munkáltatói kötelezettség, hanem csak lehetőség. Ha a munkáltató él a lehetőséggel, akkor a fenti összegnek arányosan csak akkora részét fizetheti ki adómentesen, amekkora arányban a munkavállaló az adott hónapban ténylegesen home office-ban dolgozott.
A home office elterjedése régiónként és iparáganként jelentősen eltér. Nem csak Magyarországgal kapcsolatban, hanem általánosságban is elmondható, hogy a munkavállalók sokkal nagyobb arányban támogatják a távmunkát, mint a munkáltatók. A legtöbb szakértő és kutatás szerint a jövő a hibrid munkavégzésben rejlik, kombinálva az irodai és az otthoni munkavégzés előnyeit.
