Az Alkotmánybíróság széles gyakorlattal rendelkezik a gyermek jogai kapcsán. Már kezdeti éveiben foglalkozott a gyermek jogaival, erre eklatáns példa a 4/1993 AB határozat, amiben részint a gyermek oktatáshoz való jogát vizsgálta a testület. Az Alkotmánybíróság gyakorlatát a gyermekjogok kapcsán a következetesség jellemzi. Eme sorok írásának az oka, hogy az Alaptörvény tizenötödik módosítása szükségszerűen egy paradigma váltást fog okozni az Alkotmánybíróság gyermek jogaival kapcsolatos gyakorlatában.
A XVI. cikk (1) bekezdésével közvetlenül összefüggő más alaptörvényi rendelkezések
Az Alkotmányozó kiemelt jelentőséget tulajdonít az Alaptörvény L) cikkének. Ahogy az L) cikkhez fűzött indokolás is rögzíti, hogy ez egy olyan garanciális rendelkezés, amelynek célja a már megszületett, illetve az eljövendő generációk érdekeinek a védelme. Az L) cikk valójában egy olyan pillér-szerű rendelkezés, amely a családdal kapcsolatos rendelkezéseknek a magjának tekintendő. Így ennek keretében kell értelmezni a gyermekjogokat.
A XVI. cikk (1) bekezdése a gyermekjogok magjának tekintendő, mindamellett az Alaptörvény máshol is szabályoz gyermekeket érintő alapjogi kérdéseket. Így a XVI. cikk (5) bekezdése, deklarálja – többek között – a gyermekek védelmét, amit az állam külön intézkedésekkel véd (pozitív diszkrimináció), vagy a XVIII. cikk, amely a gyermek munkavállalásával kapcsolatosan állapít meg rendelkezéseket.
Az Alkotmányozó az L) cikkben deklarálja, hogy a nemzet fennmaradásának alapja a család. A család alapja a házasság, a házasságban pedig kiemelt a szülő-gyermek viszony, mivel harmonikusan működő családok nélkül nincsen jól működő társadalom {9/2021. (III. 17.) AB határozat, Indokolás [64]}. Ennek függvényében, a gyermek jogait paritásos alapon kell szabályozni, azaz szükségszerű a szülők nevelési jogát is megemlíteni, ami a XVI. cikk (2) bekezdésében rögzít az alkotmányozó. A szülők nevelési jogával későbbiekben részletesebben fogunk foglalkozni.
Gyermek jogainak érvényesülése
Természetesen az Alaptörvényben szereplő valamennyi jog jogosultja és kötelezettség terheltje lehet a dolog természetének megfelelően a gyermek.
Ámbár a gyermeket megillető jogok sajátosak, mivel 3 pólusú jogviszony jellemzi. A gyermek, mint jogosult, a szülők, és mögöttes jelleggel az állam jelenik meg a kötelezetti oldalon. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata is alátámasztja ezt:
„Család hiányában – illetve a kötelezettségét nem teljesítő szülő esetében – a gyermekekről való gondoskodás állami kötelezettsége konkréttá is válik: ilyen esetben a családi védelmet, gondoskodást nemhogy kiegészíti, hanem egyenesen pótolja – pótolni köteles”
{3047/2013. (II. 28.) AB határozat, Indokolás [57]}
Így a „kötelezetti sorrendben” első a gyermek szülei, és csak mögöttes jelleggel jelenik meg az állam. Ebből az következik, hogy a szülő joga és egyben kötelezettsége a gyermek nevelése kapcsán felmerülő valamennyi kérdés megfelelő rendezése. Az állam ideális esetben az előbb említett jogviszonyból eredő kötelezettségeit a családokon keresztül látja el – így ezáltal érvényesül a szubszidiaritás elve {9/2021. (III. 17.) AB határozat, Indokolás [70]}. Ezt az állam jogalkotás keretében is elérheti, akár úgy is, hogy a gyermek jogait Alaptörvény konform eszközökkel korlátozza, illetve megfelelő jogi környezetet biztosít a szülők számára a gyermekek nevelése kapcsán {14/2014. (V. 13.) AB határozat, Indokolás [33]; 9/2021. (III. 17.) AB határozat, Indokolás [68]}.
Az előbbiekben említett nevelési jog természetesen nem korlátlan. A nevelési jognak abszolút és általános korlátai vannak. Abszolút korlátnak tekintendő a XVI. cikk (3) bekezdésében deklarált iskoláztatási kötelezettség {9/2021. (III. 17.) AB határozat, Indokolás [67]}, ráadásul ezen kötelezettsége alkotmányos szintre van emelve {3047/2013. (II. 28.) AB határozat, Indokolás [33]; 3067/2021. (II. 24.) AB határozat, Indokolás [25]; 214/B/2003. AB határozat, ABH 2007, 1505, 1510}. Ezzel szemben a XVI. cikk (1) bekezdésében rögzített gyermek legjobb érdeke, amely általános jellegű korlát, amit esetről-esetre vizsgálni kell.
Szülők nevelési joga
Ahogy előzetesen bemutatásra került, a gyermek jogainak érvényesülése kapcsán nagy szerepe van a szülőknek.
A szülők nevelési jogát, a kifejtett jogi keretek közt széles diszkréció övezi. Ennek indoka az, hogy az alkotmányozó által megalkotott családkép alatt egy olyan integráns egyéget kell érteni, amely a szülők és a gyermek harmonikus kapcsolatából áll. Ezt igazolja a családok védelméről szóló 2011. évi CCXI. törvény preambuluma is, amelynek értelmében a család:
„egymás szeretetén és tiszteletén alapuló életközösség […], az anya és apa tartós és szilárd kapcsolata a gyermekek iránti felelősségben teljesedik ki”
Ebből adódóan, olyan döntések szültnek, amelyek a család, és a gyermek legjobb érdekét szolgálják. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata, hogy a szülők nevelési joga mindaddig nem kérdőjelezhető meg, amíg az összhangban van a gyermek legjobb érdekével {3467/2022. (XII. 6.) AB határozat, Indokolás [29] – [31]}. Következésképp, a szülők a gyermek adott, és még fejlődő képességeit, mindenkori helyzetét (fel)ismerik, és ennek fényében tudják meghozni a gyermek legjobb érdekét szolgáló, a gyermek számára favorábilis döntést. Ebből az is adódik, hogy a szülők által meghozott döntés kapcsán megfontoltan, minden körülményre tekintettel kell bebizonyítani, hogy a szülők által meghozott döntés nem szolgálja a gyermek legjobb érdekét {3467/2022. (XII. 6.) AB határozat, Indokolás [41]}, melynek oka, hogy a jogalkotó széleskörű bizalmat biztosít a családot érintő egyes kérdésekben a szülőknek. Ebből kifolyólag az állam csak akkor léphet közbe, amennyiben a szülők ezen jogukat és kötelezettségüket nem teljesítik {3047/2013. (II. 28.) AB határozat, Indokolás [57]; 995/B/1990. AB határozat, ABH 1993, 515, 528.}. Ezt megerősíti a Német Szövetségi Alkotmánybíróság gyakorlata (amely döntést a magyar Alkotmánybíróság nevesít saját határozatában):
„a gyermek gondozása és nevelése a szülők természetes joga, azaz akik a gyermeknek életet adtak, természetszerűleg készek és kötelesek arra, hogy a gyermek ellátásáért és neveléséért felelősséget vállaljanak” {BverfGE 24, 150 , a 9/2021. (III. 17.) AB határozat, Indokolás [74] említi meg)}
Összegezve, a szülők nevelési jogának keretében kell érvényesíteni a gyermek legjobb érdekét. A szülő képes a gyermek véleményének figyelembevételével, bizonyos esetben vele egyetértésben a gyermek legjobb érdekének, és a nevelési jogának megfelelő döntést hozni.
A gyermek legjobb érdeke, mint kvázi abszolút jog? – avagy Magyarország Alaptörvényének tizenötödik módosítása
Jelen sorok írásakor a T/11152. számon benyújtott törvényjavaslatot, azaz az Alaptörvény tizenötödik módosítását még nem fogadta el az Országgyűlés. Amely magában foglalja a XVI. cikk (1) bekezdésének a módosítását is, amelynek keretében, az alábbi mondattal bővül az említett rendelkezés:
„Ez a jog – az élethez való jog kivételével – minden más alapvető jogot megelőz”
Figyelembe véve az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdését, amelynek értelmében, a „versengő jogokat” az alábbi módon kell szabályozni:
„Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható”
Az Alkotmánybíróság a konkuráló alapjogok kapcsán kifejtette, hogy az államnak kiegyenlítő, közvetítői szerepe hangsúlyos {3049/2020. (III. 2.) AB határozat, Indokolás [24]; 13/2016. (VII. 18.) AB határozat, Indokolás [50]; 14/2016. (VII. 18.) AB határozat, Indokolás [65]}. Az alkotmányos teszt mindenekelőtt a jogalkotót kötelezi, továbbá, ha a hatóság, illetve a bíróságok olyan jogszabályt értelmeznek, mely valamely alapjog korlátozásával jár, akkor csak olyan értelmezési keretben tehetik meg, amelyben a másik „elszenvedő” alapjog szükséges és arányos mértékben kerül korlátozásra, {3/2015. (II. 2.) AB határozat, Indokolás [21]; 3049/2020. (III. 2.) AB határozat, Indokolás [25]}. Az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogyha a korlátozás mértéke túlzó, akkor:
„a bíróságok ítélkezésével szembeni alapvető elvárás, hogy az érintett alapvető jogok lényeges tartalma nem üresíthető ki, és az alapvető jogoknak az Alaptörvény I. cikk (1) bekezdéséből fakadó védelmi kötelezettségét biztosítani kell” {3145/2018. (V. 7.) AB határozat, Indokolás [66] – [70]; 14/2023. (VII. 24.) AB határozat, Indokolás [30]}.
Semmilyen körülmények között nem korlátozható valamennyi alapjog lényegének érinthetetlen része: az emberi élethez, méltósághoz és jogalanyisághoz való jog. Amikor alapjogok korlátozásáról általában beszélünk – tehát ide nem értve a korlátozásuk kapcsán külön mércékkel érintett jogokat –, a német jogdogmatikából is ismert szükségesség, alkalmasság, arányosság szempontjaiból indulhatunk ki. A szempontok valamelyest fedik és kölcsönösen igénylik egymást, közülük a legfontosabb az arányosság, amelybe tulajdonképpen beleolvad a szükségesség és az alkalmasság is, hiszen, ha egy korlátozás lehet arányos, akkor bizonyosan alkalmas és szükséges is. Az arányossághoz elérkezvén, gyakorlatilag megkerülhetetlenül át kellett haladnunk a szükségesség és alkalmasság lépcsőfokain. Egy korlátozás így akkor lesz arányos, az ultima ratio jelleget akkor nyeri el, ha a lehető legenyhébb, de alkalmas eszköz kerül kiválasztásra az adott alapjog vagy alkotmányos érték szükséges védelme érdekében (Az arányosság követelménye különösen felértékelődik, amikor a korlátozás indoka a közérdek védelme, mert egy alkotmányos érték, de főleg egy alapjog védelméhez képest, a közérdek kisebb súllyal esik a viszonyítás, a megfelelő arányosság keresésének rendszerébe.).
És itt érkezünk el az a módosítás okozta problematikához, amit az Alaptörvény módosítása okozna. Mivel ha az előbbi szöveget az alkotmányozó implementálná, akkor lényegét tekintve „kvázi abszolút joggá” alakulna át a XVI. cikk (1) bekezdésében deklarált gyermekjogok. Mivel e rendelkezés értelmében, – ellentmondva I. cikk (3) bekezdésének – nem szükséges alapjogi teszt, az élethez való jogon kívül a gyermek joga minden mást megelőz. Így az alkotmányozó egyfajta alapjog hierarchiát állítana fel.
Ez rengeteg ellenmondást szülne. Ha a gyermek joga megelőzné a szülők nevelési jogát, ezzel lényegét tekintve az szülők széles diszkrécióját venné el. Mivel szubszidiaritás elvéből az következik, hogy a szülők (fel)ismerik a gyermek képességeit, adottságait, így a legjobb érdekét szolgáló döntéseket is megtudják hozni.
Vagy hozzunk egy más, drasztikusabb példát, ha egy 14. életévét betöltött gyermekkorú személy azért követne el lopást vagy más vagyon elleni bűncselekményt mivel őt az éhség vezérelte. A gyermek legjobb érdeke magában foglalja a megfelelő testi fejlődéshez való jogot. Kérdés, hivatkozhatna arra hogy ezen az előbb említett joga megelőzi az állam bűnüldözési érdekét?
