banalitás: laposság, elcsépelt dolog, közhely
Ki a bűnös egy olyan rendszerben, ahol mindenki csak a saját feladatát végzi? A döntéshozó, aki aláírta? A hivatalnok, aki végrehajtotta? A jogász, aki jogszerűvé tette? Vagy senki, mert minden lépés külön-külön értelmezve indokolható volt? A modern világunk olyan szinten épül szervezetekre, hierarchikus rendszerekre, hogy a felelősség gyakran feloldódik ezekben, elbújik mögöttük. Hannah Arendt filozófus, politológus a 20. század egyik legnyugtalanítóbb felismerését fogalmazta meg a „gonosz banalitása” elnevezést viselő elméletében. Értekezését a náci totalitarizmus kapcsán írta, de figyelmeztet, a jelenség nem német sajátosság, a szervezett bűnözés és intézményes visszaélések korában újra és újra felüti a fejét a kérdés: miként válik a látszólag jogszerű cselekmény felelőtlenné?
