E cikk célja, röviden ismertetni Magyarországon az ítélkezés kapcsán megjelenő ülnökrendszert. Jelenleg hazánkban, három esetben beszélhetünk ülnöki részvételről. Így, a fiatalkorúak büntetőjoga, a katonai büntetőeljárás, illetve a munkaügyi per. Továbbá, egyfajta kuriózumként az ún. „mérnök bírókról” is szeretnék pár szót ejteni.
Kép forrása: Index
Közös szabályok
Az intézmény alkotmányos alapját az Alaptörvény 27. cikk (2) bekezdése teremti meg. Amelynek értelmében, a törvény által meghatározott ügyekben és módon nem hivatásos bírák is részt vehetnek az ítélkezésben.
Mindenekelőtt tisztázni kell, hogy Magyarországon, illetve más EU-s országokban (pl.: Németország, Horvátország) az ülnökrendszer kevert bírósági tanácsokon (mixed tribunals) alapszik. Melynek értelmében egy hivatásos (jogász végzettségű) bíró mellett két nem hivatásos (laikus) bíró végzi az ítélkezési tevékenységet. [1] A jogaik és kötelezettségeik a bírói tanácsban lévő bíráknak egyenlőek. A Pp. 10. § (3) bekezdésének értelmében „a hivatásos bírákat és az ülnököket ugyanazok a jogok illetik meg és ugyanazon kötelezettségek terhelik.”. A Be. katonákra vonatkozóan és a fiatalkorúakra vonatkozóan is egy hivatásos bíróból, és két ülnökből álló tanácsot ír elő (680. § (3) bekezdés, 698.§ (1) bekezdés a) pont). Az angolszász rendszerrel ellentétben, a bírói tanács együtt dönt tény és jogkérdésről (és esetlegesen a szankcióról). A laikus bírák is azonos szavazati joggal bírnak, így hipotetikusan előfordulhat hogy „leszavazzák” a hivatásos bírót. Miről lehet felismerni hogy a bírói tanácsban ki a hivatásos bíró? Csak a hivatásos bíró visel bírói talárt, ámbár megjegyzendő az is, hogy a katonai bíró, a katonai egyenruhájában tárgyal, azaz nem minden esetben érvényesülnek az előbbiekben elmondottak (nb! a hivatásos bíró „középen” ül).
Az ülnökökre vonatkozó egyes legfontosabb rendelkezéseket a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény (a továbbiakban: Bjt.) tartalmazza. Az ülnököt az igazságszolgáltatásban való részvételével összefüggő cselekmény tekintetében mentelmi jog illeti meg. A Bjt. 2. § fűzött indokoklás rögzíti, hogy hivatásos bírákhoz képest szűkebb körű mentelmi jog illeti meg az ülnököket (mivel csak az igazságszolgáltatási tevékenységükkel kapcsolatosan, mindaddig, amíg az ülnöki jogviszonyuk fennáll). Ülnök az a 30. életévét betöltött magyar állampolgár lehet, aki a 70. életévét még nem töltötte be, továbbá, akinek a cselekvőképessége nem áll korlátozás hatálya alatt, illetve nem áll támogatott döntéshozatal hatálya alatt. További feltétel, hogy az ülnök büntetlen előéletű legyen és nem áll közügyektől eltiltás hatálya alatt. Ha az ülnöki feladatait munkaviszony, illetve más foglalkoztatási viszony alatt teljesíti, az így kiesett időre őt távolléti díj illeti meg. Ha nem áll munkaviszonyban illetve egyéb foglalkoztatási viszonyban, akkor az ülnököt tiszteletdíj illeti meg.
Fiatalkorúak büntetőjoga
A Be. 680. § (3) bekezdése rögzíti a fiatalkorúak kapcsán hogy a büntetőeljárásban 3 tagú vegyes tanács jár el, e szakasz szabályainak megfelelően. A hivatásos bírót, a Kúriai bírák kivételével, az OBH elnöke jelöli ki, első, másod és harmadfokon, hogy a fiatalkorúakat érintő ügyekben ítélkezzen. A két nem hivatásos bíró kizárólag pedagógus, pszichológus, vagy család-gyermek- és ifjúságvédelmi szakember, stb. lehet. Az ülnökök részvételének oka, ahogy a Be. 677. § is megfogalmazza, hogy a büntetőeljárás előmozdítsa a fiatalkorú testi, értelmi, erkölcsi és érzelmi fejlődését, illetve, hogy képes legyen beilleszkedni a társadalomba, és annak hasznos tagjává váljon. Az ennek megfelelő ítélkezésben, az ülnökök gyermekekkel foglalkozó olyan szakemberek, akik más aspektusból is megtudják közelíteni az adott helyzetet, és előtudják mozdítani az olyan döntés meghozatalát, amely ténylegesen a fiatalkorú érdekét szolgálja, tekintettel az előbb említett Be. 677. §-ra, és a Btk. 106. § (1) bekezdésére.
Katonai büntetőeljárás
A katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozik nem csak a hivatásos honvédek által elkövetett bármely bűncselekmény, hanem a Be. 696. § (1) bekezdés b) pontja szerint, – többek között – a rendőrség, Országgyűlési őrség, bv. szervezet tagjai által tényleges viszonyának tartalma alatt elkövetett katonai bűncselekmény, illetve a szolgálattal összefüggésben megvalósított más bűncselekmény is. A bíróság illetékességére is speciális szabályok vonatkoznak, de e cikk nem szándékozik ezzel különösebben foglalkozni. A Be. 698. § (1) bekezdés a) pontja alapján a katonai tanács egy hivatásos bíróból (aki maga Honvédség tisztje) és két katonai ülnökből áll. Az ülnökök nem lehetnek alacsonyabb beosztásúak mint a terhelt. A tanácsot a meghatározott szerv ülnökeiből kell megalakítani, amelynél a terhelt az elkövetés időpontjában szolgálatot teljesített. Tehát, ha a terhelt a Honvédség hivatásos tagja volt a bűncselekmény elkövetése idején, akkor a laikus bírák is a Honvédség kötelékébe kell hogy tartozzanak.
Katonai ülnök megválasztásának a feltétele, hogy a honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló 2021. évi CXL. törvény, vagy a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény hatálya alá tartozzon. Az ülnököket az ott működő érdekképviseleti szervek javaslatára jelölik, figyelemmel a rendfokozatukra.
Figyelemmel a Be. 13. § (4) bekezdésére, a vegyes tanács csak előfokon valósulhat meg. Mivel a másodfokú, és harmadfokú bíróság tanácsa hivatásos bírákból áll. [2]
Munkaügyi perek
A Pp. 510. §-nak értelmében, az elsőfokú bíróság főszabály szerint ülnökök közreműködésével jár el. A munkaügyi perben az ülnököket elsősorban a munkavállalók és a munkaadók érdekképviseleti – szervei jelölik ki. Hiszen a munkaügyi jogvita kapcsán különös jelentősége van a munkavégzés sajátos körülményeinek, a munkakultúrának, és szakmai – gyakorlati szabályok ismeretének. Elsőfokon a törvényszék vegyes tanácsa jár el. A Pp. 8. § (2) bekezdésének b) pontja és a 9. § (4) bekezdésének értelmében másodfokon az ítélőtábla jár el, ahol a háromtagú tanács tagjai viszont már hivatásos bírák. [3]
„Mérnök bírók”
Végezetül, az ún. mérnök bírákról lesz szó. A Szabadalmi törvény (1995. évi XXXIII. törvény a találmányok szabadalmi oltalmáról) 87. §-nak értelmében a Fővárosi Törvényszék (az előbbi ügyben kizárólagos illetékességgel rendelkezik a Fővárosi Törvényszék) három hivatásos bíróból álló tanácsban ítélkezik. Akik közül két tag felsőfokú műszaki vagy ezzel egyenértékű szakképesítéssel rendelkezik. Tehát az előbbiekben elmondottakhoz képest, az ún. mérnök bírók hivatásos bírák, akiket a Köztársasági Elnök nevez ki, mivel a Bjt. 5. § (3) bekezdése lehetővé teszi ezt. Ennek indoka abban áll, hogy az ügy eldöntése szempontjából különös jelentőséggel bír műszaki szakismertet tudása. Kérdésként felmerülhet, hogy nem lenne elég az, ha az ügyben csak szakértőt vonnának be, aki kielégítő mértékben, a jogász bírót kitanítaná. Ez a szabadalmi ügyekben nem kifejezetten hatékony megoldás, hiszen az ügy természetéből fakadóan maga az adott szakkérdés eldöntése (ami ténykérdés) az ítélet. Ítéletet természetesen csak a bíróság hozhat,[4] így – többek között – ez az indoka hogy a tanácsban egy jogász bíró és két mérnök bíró jár el.
[1] Badó Attila: A laikus bíráskodás létjogosultságának korlátairól a tudományos vizsgálatok tükrében. In: Állam- és Jogtudomány (ÁJT), 2016/2. szám 8. old.; Továbbá: Badó Attila: „A francia esküdtszékkel kapcsolatos dilemmák" Acta Universitatis Szegediensis: Acta Juridica et Politica 1999/1. 3-26. old.
[2] Busch Balázs In: Polt Péter, Miskolczi Barna, Vida József, Karner Zsanett (szerk.): Nagykommentár a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvényhez (2024. február 13. időállapotú, 2025. évi Jogtár-formátumú kiadás,ISBN 978-963-594-414-9) 698. §
[3] NAGY Adrienn In: Wopera Zsuzsa (szerk.): Nagykommentár a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvényhez. (2025. évi Jogtár-formátumú kiadás, ISBN 978-963-594-436-1) 510. §
[4] Dr. Papp László: Rendes bíróság – Különbíróság. A szabadalmi jogszolgáltatás megszervezésének elméleti kérdései a századfordulón. In: Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle 2016. évi 3. szám 148. old.
