Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése 1989-ben fogadta el a Gyermekjogi Egyezményt, melyet a világ szinte összes országa aláírt. A dokumentum alapján minden tizenöt év alatti személy által végzett munka, illetve minden tizennyolc év alatti személy által végzett veszélyes munka illegális. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet két rendkívül fontos egyezménye is a gyermekmunkával foglalkozik. Az 1973-as 138. számú Egyezményt a foglalkoztatás alsó korhatáráról 176 ország írta alá – köztük 1998-ban Magyarország is. Az aláíró országok elfogadták, hogy a minimum kor a munkába álláshoz 15 év, amelytől azonban bizonyos esetekben el lehet térni. Az aláíró országoknál a legális korhatár a munkavégzéshez tizennégy és tizenhat év között van – Magyarországon ez a korhatár tizenhat év. Az olyan munkáknál, amely veszélyeztetheti a dolgozó egészségét, biztonságát vagy szellemét, a minimum kor tizennyolc év. Ezeket a munkákat a 182. számú Egyezmény a gyermekmunka legrosszabb formáinak betiltásáról és felszámolására irányuló azonnali lépésekről taglalja. Az országok nagy része által aláírt egyezmények ellenére a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet becslései szerint több, mint 160 millió 5 és 17 év közötti személy végez gyermekmunkát. Ezeknek a gyermekeknek a harminc százaléka egyáltalán nem részesül oktatásban. Ennek okán valószínűleg nem lesz lehetőségük kitörni a szegénységből, hiszen sosem fogják tudni bepótolni az oktatásban való részvételt, és az ezáltal nyújtotta lehetőséggel sem fognak tudni élni.
A gyermekmunkák hetven százaléka a mezőgazdasághoz köthető. Első hallásra ez elkülönül ugyan a ruhaipartól, azonban ez a két iparág természetesen nagy területen összefonódhat. Ugyanis a gyapotszedés mezőgazdasági munka, mégis a ruhaipar működéséhez nélkülözhetetlen. A gyapotszedés az egyik olyan munkaterület, melyben gyermekeket alkalmaznak. Azonban a ruhaelőállítás összes fázisában dolgoznak gyermekek. A gyapotmagvetéstől kezdve, a gyapotszedésen és fonalfonóüzemen keresztül egészen a ruhadarabok varrásáig.
Jellemzően olyan feladatokat látnak el, melyekhez nem szükségesek szakértelem, mint például gombvarrás vagy hajtogatás. Azon felül, hogy a gyermekek olcsó munkaerők, hiszékenyek és könnyen irányíthatóak, emiatt egyszerűbb kihasználni őket. A gyermekek nincsenek tisztában saját jogaikkal, nem értik azokat, illetve nem tudnak kiállni értük. A ruhaiparban többek között azért jellemző a gyermekmunka, mivel a vállalatok – főleg a fast fashion vállalatok – a ruhagyártást olcsó munkaerőt kínáló országokba szervezik ki, hogy profitjaikat növeljék. Ezekről az országokról sok esetben elmondható, hogy a munkavállaló szempontjából gyenge munkaügyi jogszabályi környezettel és szociális védelemmel rendelkeznek. Indiában, Üzbegisztánban, Kínában, Bangladesben és Pakisztánban is jellemző a gyermekmunka a ruhaiparban. Továbbá fontos megérteni, hogy a munkát végző gyermekek szociális háttere játszik kulcsszerepet helyzetüknek kialakulásában. A szülők alacsony bére sok esetben kényszeríti rá az igen fiatal korú családtagokat is arra, hogy munkába álljanak. A jobb életkörülmények kialakítása reményében emigráló szülők gyermekei is gyakran kénytelenek munkát vállalni, hogy el tudják tartani magukat, amíg nem csatlakozhatnak a szüleikhez – ha ez a pillanat egyáltalán elérkezik életükben.
A gyermekmunka visszaszorítása érdekében a háttérben álló problémákkal való foglalkozás lényeges. Kifejezetten a ruhaiparra összpontosítva mind az ebben a szektorban tevékenykedő vállalatoknak, mind a gyártásban résztvevő országok kormányainak nagy a felelőssége a gyermekmunka megszüntetésében. Elengedhetetlen lépés ehhez a gyermekjogok védelmének erősítése a ruhaiparban. Az elmúlt évtizedekben örvendetes módon egyre több vállalat foglalkozik a problémával, ennek eredményeként látható is a tudatosság erősödése és a normák javulása az ellátási lánc hivatalos, vállalati szintjein. Jelentős lépés az átláthatóság növelése, hogy a fogyasztó is megismerhesse az általa vásárolt ruhák gyártási folyamatát, körülményeit. Azonban egyre nő az olcsó ruhák iránti kereslet, melynek következményeképp az olcsó munkaerő és ezáltal a gyermekmunka igénybevétele is élő jelenség marad.
A vállalatok és kormányok szintjein túl nemzetközi szervezetek is küzdenek a gyermekmunka ellen. A CLEAR Cotton projektet, melynek célja gyermek- és kényszermunka felszámolása a gyapot-, textil és ruházati iparágakban, az Európai Unió indította 2018-ban, Burkina Faso, Mali, Pakisztán és Peru területén. A projekt keretein belül négyezer gyermeket emeltek ki gyapotmezőkről és helyeztek vissza az oktatási rendszerbe. Valamint az idősebb gyermekeknek különböző munkakörökre való képzést is nyújtottak, ezáltal igyekezvén kezelni a probléma gyökereit.
Természetesen alsóbb szinten a fogyasztók tudatos vásárlása is szerepet játszik a gyermekmunka visszaszorításában. A felelős ruhamárkák tudatos választása, valamint az ellátási láncokról való tájékozódás is fontos lépés. Érdemes organikus pamutból készült, valamint a harmadik fél általi minősítésekkel rendelkező termékeket keresni, mint például a Fairtrade, a GOTS (Global Organic Textile Standard) vagy a Fair Wear Foundation.
