Az utóbbi időszakban, valamint az ezt megelőző években jól látható módon növekedett a tüntetések, avagy a békés gyülekezések száma hazánkban. A média, illetve különböző sajtóorgánumok torzíthatják a benyomásunkat az ilyen típusú rendezvényekről. Ennek fényében, különösen joghallgatókként elengedhetetlen a szabályozás megfelelő ismerete. Eme tudás birtokában objektívebben kísérhetjük napjaink történéseit.
Fontos leszögezni, hogy e cikk célja kizárólag a hazai szabályozás bemutatása, azaz a gyülekezési jogról szóló 2018. évi LV. törvény (a továbbiakban: Gyülekezési tv.) egyes legfontosabb rendelkezéseinek ismertetése. Magát a gyülekezési jogot azonban a legtöbb ország egységesen elismeri alapvető emberi jogként, többek között ezt az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata is deklarálja. Valamennyi részes országot pedig a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya kötelez a békés gyülekezés elismerésére, mivel ez egy alapvető emberi jog. A békés gyülekezéshez való jogot az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdése rögzíti.
Felvetülhet rögtön a kérdés: mi is számít pontosan gyülekezésnek? Nos, meglepő lehet, de már két vagy több személy véleménynyilvánítás céljából tartott nyilvános összejövetele is gyülekezésnek számít. Ez első látásra indokolatlannak tűnhet, hiszen még öt embert sem feltétlen vennének észre a járókelők az utcán, vagy legalábbis nem vennék őket komolyan. Azonban a gyülekezések történetére és kényességére reflektálva érthetővé válik számunkra, miért is ennyire szigorú a szabályozás a jelenlegi gyakorlatban. Rendkívül nehéz meghúzni a határt abban a tekintetben, hogy mégis hány főtől válik szabályozás tárgyává egy gyűlés, ezért érdemes a lehető legnagyobb címzetti kört kiszabni, ezáltal kiszámíthatóbbá válik a törvény, ami a jogbiztonság tekintetében az egyik legfontosabb követelmény.
A törvény szövegét olvasva feltűnhet, hogy a gyűléseket legfeljebb három hónappal és meghirdetés előtt legalább 48 órával az illetékes rendőrkapitányságon be kell jelenteni, a szervező és a gyűlés adataival kiegészítve. A szabályozás teljesen racionális, a közrend fenntartásának érdekében, más alkotmányos jog, illetve érték (például a pihenéshez való jog) a korlátja a gyülekezési jognak. A Gyülekezési tv. megkülönböztet az általános mellett még kétféle gyűlést: sürgős, és a spontán gyűlést. Előbbit elég a meghirdetéssel egyszerre bejelenteni, utóbbi pedig egyáltalán nem követel meg bejelentést, viszont fontos, hogy ténylegesen spontán, azaz előre nem tervezett, organikusan kialakuló helyzetet feltételez, mint például egy munkagép szabályellenes munkavégzésének megakadályozását célzó fellépés (3001/2021. (I. 14.) AB határozat). E feltételek hiányában ugyanis jogellenesnek tekinthető a gyűlés.
A közbiztonság felügyeletét, a békés jelleg megtartását, illetve a törvény betartatását a rendőrség végzi el a gyűléseken, annak vezetőjével és szervezőivel együttműködve. Főleg a nagyobb nyilvános összejöveteleken magától értetődő a rendfenntartás szükségessége, itt annyit kell látnunk, hogy a bejelentés után nem érnek véget a gyűlés vezetőjének kötelességei. További utasításokat adhat a gyűlés további részleteiről a résztvevőknek, gondoskodik a békés jelleg megtartásáról, megadhatja a szót, de meg is vonhatja azt, feloszlathatja a gyűlést. Nem elfelejtendő, hogy a gyűlés helyszínének elhagyásakor annak eredeti állapotba történő visszaállításáról szintén a vezető kell gondoskodjék, illetve a gyűléssel okozott károkért is a felelősséget köteles vállalni.
Most, hogy jobban átlátjuk egy nyilvános összejövetel fontosabb jellemzőit, arról is szót kell ejteni, hogy a résztvevők hogyan járhatnak el helyesen egy ilyen gyűlésen. Maga a törvény nem szabályozza nagymértékben a közönséget, alapvetően a rendezők utasításainak követését, illetve a gyűlés befejezésének időpontjában való távozást írja csak elő. Azonban ezek mellett vannak olyan plusz cselekvések, amelyekkel segíthetjük a zavartalanabb lebonyolítást.
A Gyülekezési tv. egyébként is tiltja az arc eltakarását, amennyiben erre a gyűlés vezetője utasítást nem adott volna. Erre azért van szükség, mivel ellenkező esetben a hatóság vagy az eljáró hivatalos személy által történő azonosítást ezzel megakadályozhatjuk. Még ha hideg is van, a kapucnit képesek vagyunk mellőzni, illetve a nagyobb sálak viselését is tudjuk hanyagolni egy gyűlés erejéig, ezzel is könnyítve a saját, és a rendezők helyzetét.
Hiába békések az ilyen szervezkedések, akaratlanul is feszültek lehetünk akár a nagy tömeg, akár más miatt. Ha lehet, azonban próbáljuk a lehető legtöbb konfliktust elkerülni. Hiszen ellenkező esetben ezzel nem csak saját helyzetünket rontjuk, hanem a gyűlés gördülékenységét is akadályozhatjuk, illetve nem másodlagos szempont, hogy a nyilvános összejövetel békés jellegének elvesztésével az a hatóság által feloszlathatóvá válik.
Összességében, fontos látnunk azt, hogy bár alapjognak számít a békés gyülekezéshez való jog, ilyenkor sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy jogainkhoz kötelességek is társulnak. Nekünk állampolgároknak kötelességünk ilyen esetben a szabályoknak megfelelő és erkölcsös magatartást tanúsítanunk jelenlétünk idejére. Arról se feledkezzünk meg, hogy ugyan magától értetődőnek gondoljuk egy ilyen rendezvény lebonyolítását, a felszín alatt semmi sem olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre látszik.
