A közéletben való aktív részvétel egyik meghatározó tevékenysége, hogy az emberek, akik véleményüknek hangot szeretnének adni, összegyűlnek egy nyilvános helyen és ott különféle módokon hívják fel magukra a figyelmet. A tüntetés, demonstráció, protestálás, ki, hogy ismeri, szinte egyidős a civilizált társadalmakkal. A legelső feljegyzett tüntetés Rómában történt a második pun háború idején, amikor a költségmegtakarító intézkedéseket tartalmazó Lex Oppia ellen igazi „ókori szüfrazsett” mozgalom bontakozott ki a tehetős asszonyok körében, hogy eltöröljék a többek között az ékszerviselést és öltözködést korlátozó törvényt.
A történelem során számos más olyan demonstráció történt, ami felforgatta az adott ország életét: forradalmakat robbantott ki vagy rendszereket buktatott meg, elég itt a francia forradalomra, a népek tavaszára, vagy ’56-ra gondolni. Ezért is lehetett érdeke a mindenkori modern jogalkotó számára, hogy szabályozza a tömegmegmozdulásokat, létrehozva ezzel a gyülekezési jogot és az azt alkotó jogszabályokat. A gyülekezéshez való jog alapjogi mivolta már a felvilágosodás korában megfogalmazódott, később szinte minden polgári alkotmányba bekerült, hogy az állampolgároknak joga van a békés gyülekezéshez, itt persze nagyon fontos kitétel, hogy kizárólag a békés gyülekezés a megengedett. A XX. század folyamán is több emberi jogi dokumentum deklarálta a gyülekezéshez való jogot, például az ENSZ által kiadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata vagy az Európa Tanács Emberi Jogok Európai Egyezménye.
Magyarországon legelőször 1848-ban szabályozták törvényben a gyülekezést, majd a kommunizmusban mindössze egy BM rendelet vonatkozott a kérdéskörre, amíg hatályba nem lépett a jogállami kereteket meghatározó 1989. évi III. törvény. A jelenleg is hatályos szabályozást – természetesen az alaptörvényi kereteken túl – a 2018. évi LV. törvény tartalmazza. Az Alaptörvény VIII. cikke együttesen szól a gyülekezési, valamint az egyesülési és szervezkedési szabadságról. Az (1) bekezdés kimondja, hogy „Mindenkinek joga van a békés gyülekezéshez.” Azaz mindenki, tehát nem csak magyar állampolgárok gyakorolhatják ezen jogukat, de a joggyakorlásnak minden esetben békés keretek között kell maradnia.
A további részletszabályokat tehát a 2018. évi LV. törvény, azaz a Gytv. tartalmazza. Eszerint tüntetéseket és felvonulásokat bárki szervezhet és azokon bárki részt vehet, ehhez alapesetben még engedély vagy előzetes bejelentés sem szükséges, ez csak a törvényben felsorolt kivételes esetekben szükségszerű, például, ha közterületen kerül sor a gyűlésre. A gyűlés definícióját is megadja a jogalkotó, a törvény értelmében „[...] gyűlés a legalább két személy részvételével közügyben való véleménynyilvánítás céljából tartott nyilvános összejövetel.” A gyűlésért felelős személyek a rendezők, ők a gyűlés szervezői és vezetői, akik felelősek a törvényi keretek megtartásáért, így például a bejelentési és egyeztetési kötelezettségért a rendőrség felé és a békés jelleg megtartásáért. A gyülekezési szabadság magában foglalja azt, hogy gyűlést csak kivételes esetben lehet megtiltani, így például, ha az a közbiztonságot vagy a közrendet közvetlenül, szükségtelen és aránytalan mértékben veszélyezteti, illetve mások jogainak és szabadságának szükségtelen mértékű és aránytalan sérelmével jár. Ha tehát van véleményünk és azt másokkal közösen ki is akarjuk fejezni, ne féljünk ezt megtenni, de mindig tartsuk be a szabályokat!
