Mediáció?
A mediáció egy eljárás, amely során a felek vitájuk rendezésére egy harmadik, semleges fél segítségét veszik igénybe. A semleges fél a mediátor, akinek feladata nem a vita eldöntése, hanem az egyeztetés folyamatának a probléma megoldása felé terelése.
A gyakorlatban a mediációt, mint alternatív vitarendezési módszert, először az Egyesült Államokban kezdték alkalmazni a második világháború után. Európában a mediációs technikák több évszázados múltra tekintenek vissza, azonban a mai értelemben vett mediáció, mint intézményesített közvetítés csak jóval később, az elmúlt két-három évtizedben jelent meg. Magyarországón a közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény szabályozza a polgári jogviták bíróságon kívüli rendezését. E törvény alapján a mediáció a vitában érintett felek közötti konfliktus rendezésének és írásbeli megállapodás létrehozásának az elősegítésére irányul. Tehát maga az egyezség az eljárás lehetséges eredménye, nem pedig a célja. A cél a felek érvrendszerének megvilágítása, a kommunikáció elősegítése, az érzelmek és az értelem közös nevezőre hozása.
Hogyan néz ki a mediációs eljárás?
Konfliktushelyzetben lévő bármely fél felkeresheti a mediátort, hogy segítsen elsimítani a vitát. Ilyenkor a mediátor a megkeresésről értesíti a másik felet. Az eljárás a felek közös megegyezésén alapuló írásbeli felkérésre indul. Ha a közvetítő elfogadja a felkérést, meghívja a feleket az első megbeszélésre, ahol tájékoztatja őket többek között a közvetítés alapelveiről, költségeiről, megegyezési lehetőségek feltárásához vezető folyamatról, személyét terhelő titoktartási kötelezettségről. Nem kötelezően, de az eljárás előtt a mediátor előzetes megbeszélést is lefolytathat a felekkel külön-külön, a konfliktussal kapcsolatos nézeteikről. Az ezt követő mediációs ülésen mindkét félnek jelen kell lennie. Az ülés során, az úgynevezett megszakítás nélküli időben, a felek ismertetik az üggyel kapcsolatos érveiket, érzéseiket. Ez biztosítja, hogy a felek meghallgassák egymás álláspontját és ez által más megvilágításba helyezzék a konfliktust. A közvetítő listát állít össze a felek által érintett témákban, majd ezeket megvitatják. A közvetítő tereli és kézben tartja a felek közötti kommunikációt, kérdéseivel igazgatja a beszélgetés útját anélkül, hogy bármilyen tanácsot adna, állást foglalna vagy igazat adna bármely félnek. A semlegesség megőrzésével igyekszik közelíteni a felek álláspontját, hogy az eljárás végén a felek olyan konszenzusos megoldást találjanak, amelyben mindketten nyertesnek érezhetik magukat.
Közvetítői eljárás vagy per?
A közvetítői eljárás rengeteg előnyös tulajdonsággal rendelkezik a perhez képest. Költséghatékony, gyors és kötetlen. A mediátor titoktartási kötelezettsége, valamint a zárt ülés intim hangulatot teremt, a vita nem kerül a nyilvánosság elé, ezzel akár megőrizve a felek jó hírnevét. A felek segítséggel, de saját maguk találják meg a megoldást, így mindketten elégedettek lehetnek a végkimenetellel és motiváltak arra, hogy betartsák a megállapodásukat. Az eljárás ,,jövőorientált", sikeressége esetén a felek között hosszútávú kapcsolat is fennmaradhat, amire egy per során gyakorlatilag nincs esély. Egy pert követően az egyik fél biztosan, de akár fennállhat az a szcenárió is, hogy mindkét fél elégedetlenül távozik. A közvetítői eljárás során mindkét fél nyerhet, veszíteni azonban nem igazán lehet. Ha az eljárás nem is vezet megállapodásra, a felek nem kerülnek rosszabb helyzetbe, mint azt megelőzően, és minden lehetőségük megmarad, amellyel az eljárás előtt élhettek.
A már említett közvetítői tevékenységről szóló törvény taxatíve felsorolja azokat az eseteket, amelyekben a mediációnak nincsen helye, valamint előfordulhat olyan szituáció is, ami nem tartozik a felsorolt kategóriákba, de a közvetítői eljárás mégsem alkalmazható eredményesen. Ezeken az eseteken kívül, leginkább gazdasági, családi és közösségi téren a mediáció sokkal járhatóbb út, mint a pereskedés.
Miért választjuk Magyarországon mégis a pert a mediáció helyett?
A folyamat önkéntessége a felek előnyére válhat, azonban, ha az egyik fél nem hajlandó belekezdeni a probléma közös megoldásába, a folyamat el sem tud indulni. Egy felhevült vitahelyzet kompromisszum felé tereléséhez nagyfokú empátiára van szükség. Ha valakinek a célja a másik megsemmisítése, és ezen az attitűdön nem képes változtatni, nem fog a mediáció útjára lépni. A pereskedés irányába mutat a nehéz történelmünkből fakadó bizonytalanság és szkeptikusság, a másikban nem bízva az alternatív vitarendezésnek nincs esélye. A perorientált kultúránk megváltoztatásához szükséges, hogy az emberek sokkal többet halljanak róla, és megismerjék a közvetítés pozitívumait.
A mediáció Magyarországon még gyermekcipőben jár, hosszú, rögös út vezet oda, hogy ez a jogintézmény felvirágozzon. A mediáció kultúrájának kialakítására igény és szükség van.
