A festő számára az üres vászon, egy író számára az üres lap megannyi lehetőséget rejt. Elsőre úgy tűnhet csak a kreativitás szabhat határt az elkészülendő munkának, de vannak-e a művészi szabadságnak jogi aspektusai, amit figyelembe kell venni?
Először is fontos lehet tisztázni, hogy mit tekintünk művészetnek és ki lehet művész. A művészet definiálása nehéz, hiszen egy olyan tárgykörről van szó, aminek egyik végén olyan alkotások vannak, mint Michelangelo Dávidja, a másikon pedig egy falra ragasztott banán. Ez az extrém kettőség is mutatja, hogy bármilyen definíció csak szűkítené azt a tárgyi kört, ami a művészet esernyője alatt elfér.
A művészet egy alkotói tevékenység, amely rendelkezik formanyelvezettel, gondolati elemmel és mondanivalóval egy értelmezési tartományon belül, továbbá van befogadója. A forma az előadás módja. A gondolati elem és mondani való pedig amit a mű átad a befogadónak.
A művésznek sincs konkrét jogi definíciója, bárki, aki fenti követelményeknek megfelelően alkot, művésznek tekinthető. Az Alaptörvény X. cikk (1) úgy fogalmaz, hogy „Magyarország biztosítja a tudományos kutatás és művészeti alkotás szabadságát, [...]”. A művészeti szabadság pedig nem más, mint a szabad véleménynyilvánítás és szólásszabadság joga. Az Alkotmánybíróság 24/1996. (VI.25.) határozata alapján a művészetek szabadsága az alkotófolyamat szabadságát és a nyilvánosságra hozás szabadságát is jelenti.
Mindemellett az elkészült műveket a szerzői jog védelme is illeti, ha megfelelnek a követelményeknek. A szerzői műnél elvárás, hogy más alkotásoktól megkülönböztethető, eredeti és visszavezethető legyen az alkotójára. A szerzői jog védelme a mű keletkezésekor kezdődik.
Az államnak a művészethez való viszonya szempontjából értékválasztási és pénzügyi támogatási feladatai vannak. A kultúra sokszínűségének fenntartása érdekében a különböző művészeti ágak támogatása.
Valódi korlátozó tényezők, mint a közerkölcs védelme, a jó hírnév és becsület védelme, a képmással való visszaélés használata egyéni elbírálást követelnek. A korábbi bírósági döntések alapján csak a legsúlyosabb esetekben voltak korlátjai a művészi megnyilvánulásnak.
Bármely elkészült mű valódi korlátozása összességében a befogadó közönséget illeti. A közvélemény értékelése alapján vannak piedesztálra emelve bizonyos művek, mások pedig elfelejtve. A befogadó joga az értékválasztás.
