A nemrég megjelent A brutalista című amerikai-brit-magyar koprodukcióban készült film megtekintése után ötlött fel bennem a gondolatot, hogy az Amerikába kivándorolt honfitársaink témájával foglalkozzak. Mint ahogy a filmbéli Tóth László, úgy magyarok milliói vándoroltak az Egyesült Államokba a XIX. és XX. század folyamán. A kivándorlási folyamat három nagyobb hullámban zajlott le: az első nagyobb tömeg a ’48-’49-es forradalom és szabadságharc után és azt követő években érkezett, majd jött a második világháború és adott újabb löketet az emigrációnak, végül az 1956-os forradalom miatt menekülők érkeztek nagyobb számban az USA-ba. Ma a népszámlálások szerint körülbelül 1,4 millió magyar vagy magyar származású él az Egyesült Államokban, amivel az USA lakosságának kevesebb mint 1%-át teszik ki.
A kivándorlásnak számos oka volt az évtizedek során, természetesen az előbb felsorolt társadalmi kataklizmák után felerősödtek a kivándorlás mellett szóló érvek, elég csak az elnyomó hatalmak üldöztetésére gondolni. Emellett persze állandó oka volt az emigrációnak az „amerikai álom” megvalósítása, amelyet a fent említett filmalkotásban is próbálnak illusztrálni. A történelem viharjai által nem kímélt Közép-Kelet Európa országaiból, köztük hazánkból is rengetegen mentek el egyszerűen csak egy jobb és kényelmesebb élet reményében az akkori európai viszonyokhoz képest jóval befogadóbb és liberálisabb amerikai olvasztótégelybe. Ez az olvasztótégely ugyanis rengeteg más nemzet tagjai számára is befogadóhely volt, az asszimiláció pedig gyors és jelentős volt a bevándorlók között. Ezt kiválóan szemlélteti, hogy egy amerikai magyar ernyőszervezet szerint a ma élő 1,4 millió magyar kötődésű amerikai közül egymillió már nem is beszéli a magyar nyelvet, ők nagyrészt másod-, harmad- vagy negyedgenerációs emigránsok. Kiválón szemlélteti ezt a magyarok által Árpádhon néven alapított, ma már Albany néven ismert település Louisianában, ahol utolsó mohikánként a helyi magyar múzeum vezetője beszéli már csak a magyar nyelvet. A 2013-as népszámlálás szerint Ohio államban él a legtöbb magyar származású ember, több mint 200.000-es lélekszámmal, ezt New York és Kalifornia államok követik. A „legmagyarabb” település a New York állambeli Kiryas Joel, ahol a lakosság 19%-a magyar származású. Ők leginkább haszid zsidók, akik a szatmári haszid dinasztiához tartoznak.
Számos szervezet, közösség és intézmény próbálja őrizni a magyar nyelvet és identitást az Egyesült Államokban. Szinte minden államban van magyar iskola, gyülekezet, könyvtár, cserkészcsapat vagy kulturális intézet. A diaszpórát az előbb említett ernyőszervezetek is próbálják átfogni a kontinensi országban. Irodalmi alkotások is próbálnak emléket állítani az amerikai magyaroknak, az egyik első ilyen az Albert Tezla professzor, a Torontál megyei Padéról Amerikába kivándorolt magyar szülők gyermeke által szerkesztett „Egy szívvel két hazában” - Az amerikás magyarok 1895-1920 c. alkotása, mely korabeli újságokból, magánlevelekből, jogszabályokból stb. próbál képet adni a századforduló idei magyar diaszpóráról.
Az amerikai magyarság relatív csekély mérete ellenére jelentős lábnyomott hagyott az amerikai szórakoztatóiparban, kultúrában, politikában és üzleti életben. Számos magyar alkotott jelentőset Hollywoodban, mint például a Casablanca rendezője, Michael Curtiz (Kertész Mihály), a filmsztár Tony Curtis, a FOX Stúdió alapítója William Fox (Fried Vilmos), a Paramount Pictures társalapítója, Cukor Adolf, vagy a híres Drakula gróf, Lugosi Béla. De említhetjük kora szexszimbólumát, Gábor Zsazsát, az illuzionista Harry Houdinit vagy a közelmúltban elhunyt filmproducer Andy Vajnát. A magyar származású Gene Simmons a Kiss együttes tagjaként alkotott maradandót, míg Joseph Pulitzer az amerikai újságírás legendás alakja volt. George Pataki személyében volt magyar származású kormányzója New York államnak, az üzletember Alexander Brody vagy Soros György nevét pedig a világon mindenhol ismerik.
