Az amerikai szövetségi legfelsőbb bíróság legidősebb tagja, 87 éves korában hunyt el, 2020. szeptember 19-én. A hírhedt RBG becenéven ismert visszafogott, csendes nőt a kisebbségek védelmezőjeként, a női jogok élharcosaként és a liberálisok ikonjaként tartották számon az Amerikai Egyesült Államokban.
A Harvard Egyetem jogi karán kezdte meg tanulmányait, ahol az ötszáz fős létszámú évfolyamon csak kilenc nő kapott helyet. Az itt átélt megaláztatások, folyamatos negatív diszkrimináció nagyban hozzájárultak a későbbi, nőkkel szembeni jogi akadályok leküzdéséért vívott harcához, amelyet ő maga is a legjelentősebb szakmai munkásságának tekint. A jogi tanulmányait a Columbiai Egyetemen fejezte be, de annak ellenére, hogy évfolyamelsőként végzett, egy állásajánlatot sem kapott. A negatív diszkrimináció súlyát már az első terhessége során megtapasztalta, mivel ennek okán 1955-ben az akkori munkahelyén lefokozták, ezen élmény hatására későbbiekben a második terhességét eltitkolta. A későbbiekben erről úgy fogalmazott, hogy három területen is különbözött a többiektől: zsidó, nő és egyben anya volt.
1969-ben csatlakozott az Amerikai Társaság a Szabadságjogokért (ACLU) szervezetéhez, ekkor vett részt a Reed v. Reed ügy jogi érvelésének megírásában, amely az első sikeres, nemi alapú diszkriminációt megállapító ügy volt, amelyet az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága elé vittek. Az abortusz kérdésében is szilárdan kiállt amellett, hogy a női egyenjogúság része a kizárólagos döntési lehetőség, és ennek bármely korlátozása nemi alapon történő megkülönböztetésnek számít. Véleménye szerint a Legfelsőbb Bíróságnak hatályon kívül kellett volna helyeztetnie azt a texasi abortusztörvényt, amely szinte minden terhességmegszakítást betiltott. Ginsburg egész pályafutása során igyekezett megmutatni, hogy a nemi alapú diszkrimináció - abban az esetben is, ha a nőket kívánja segíteni - káros és igazságtalan előítéleteken alapul. Ezek a törvények még inkább felerősítették azt az elképzelést, hogy a nők általában a férfiaktól függnek, és ennek hatására mind a férfiak, mind a nők szenvednek ezen kialakult sztereotípiáktól. Az 1972-ben Kongresszus által elfogadott alkotmánymódosítás elkötelezett támogatója volt, amely a nőknek egyenlő jogokat biztosított, viszont az egyes tagállamok tartózkodása miatt azóta sem lépett hatályba.
De Ginsburg nem csak a nők oldalát védte. A Weinberger v. Wiesenfeld ügyben szociális juttatás kérdésében képviselte az özvegy férfit, aki gyermekével maradt volna, mert felesége a szülés során elhunyt, de megtagadták a szociális juttatást tőle azon társadalombiztosítási rendelkezésre hivatkozva, miszerint mivel a nők csak másodlagos kenyérkeresőnek számítanak, így csak a felesége lett volna jogosult a támogatásra. A Legfelsőbb Bíróság a Craig v. Boren ügyben alkalmazott először fokozott alkotmányossági vizsgálatot egy nemi alapú diszkriminációs ügyben, melynek törvényét szintén Ginsburg vitte a Legfelsőbb Bíróság elé. A törvény ugyanis bizonyos alkohol tartalmú sör értékesítését 18 év feletti nők számára engedélyezte, míg a 21 év alatti férfiak számára megtiltotta.
Minden kisebbség jogaiért harcolt, nemtől származástól és vallástól függetlenül. Amire a legbüszkébb volt, hogy a Legfelsőbb Bíróság 2015-ben 5:4 arányban elfogadta az azonos neműek házasságát és minden amerikai államban lehetővé tették azt. Kivételes életéről filmek is készültek, Az egyenjogú nem, amely a nemi megkülönböztetés eltörlésének harcát mutatja be egy filmdráma keretein belül, és az Emmy-díjas RGB, ami dokumentum filmként mutatja be a bírónő életét és munkásságát.
