Az objektivizmust, mint filozófiai irányzatot az orosz származású amerikai írónő és filozófus, Ayn Rand (1905. február 2. – 1982. március 6.) teremtett meg. Az irányzatot eredetileg azért alkotta meg, hogy azzal kitalált történeteiben az általa kreált hősök és egyéb szereplők gondolatait és cselekedeteit irányítsa. A filozófia, Rand számára nem egy elvont ezoterikus tudomány volt, hanem egy olyan erő, amely a mindennapi életet és az emberiség történelmét nap mint nap formálja.
Rand szerint minden embernek van elképzelése arról, hogy a világ hogyan is működik és azt hogyan lehet megérteni, valamint navigálni benne. Tehát mindenkinek van saját filozófiája. A kérdés, vagyis a „választás” abban áll, hogy a filozófiai kiindulópontokat a saját, önálló gondolatainkból és tapasztalatainkból merítjük, vagy gondolkodás nélkül vesszük át másoktól.
„A man chooses, a slave obeys” ~ Andrew Ryan (Bioshock c. videoójáték, a karakter filozófiáját teljes mértékben Ayn Rand objektivizmusára alapozták. Neve egyébként Ayn Rand anagrammája: „We R Ayn Rand”)
A valóság és az értelem
Sok filozófiai irányzat állítja azt, hogy a valóságnak az ember mindig csak egy szeletét tudja megismerni, de a teljes képet soha nem lesz képes látni. Ezek a filozófiák azt állítják, hogy a valóság (mint az egyetlen abszolút érték) valójában az Isten játszótere és mi emberek ennek mindig csak a lenyomatát ismerhetjük meg. Ilyen filozófiai irányzat a Platón által képviselt ideák világa, ahol az ember a barlangban megkötözve éli az életét és minden, amit lát és érzékel az csak a dolgoknak az árnyéka, ami a barlang falán rajzolódik ki előtte a tűz fényében. Ebben a filozófiai irányzatban, ha az embereket kiengedjük a barlangból (vagyis bepillantást engedünk az ideák világába), akkor nem lennének képesek felfogni a dolgok valódi természetét, mivel azokat korábban sosem látták. Ezzel szemben az objektivizmus szerint a tények márpedig tények, függetlenül az egyén tudatától, vágyaitól és hitétől. Rand szerint a dolgok azok, amik és ezek a dolgok a saját természetük szerint működnek.
Ehhez a valóságértelmezéshez szorosan kapcsolódik az objektivizmus második alapelve, ami az értelem. Azokban az irányzatokban, amelyekben a valóság az ember számára transzcendens nem lehetséges, hogy az ember bepillantást nyerjen színfalak mögé és a dolgokat természetes valójukban lássa. Vagyis ezen nézetek szerint a teljes bizonyosság elérése lehetetlen az ember számára. Rand filozófiájában ez nincs így, szerinte a teljes bizonyosság elérhető, viszont csak az értelem által. Az értelem (érzékelés, gondolkodás, logika együttes alkalmazása) az egyetlen megbízható eszköz tudás megszerzésére, és sikeres cselekedetek megtételére.
Példaként álljon itt ez a kép, amelyet, ha a Platóni filozófia szerint vizsgálunk, akkor a teljes kép (vagyis, hogy a szám egyezerre hatos és kilences is) csak egy transzcendens létező számára lenne világos, amíg az emberek a valóság különböző szeletein vitatkoznának. Ezzel szemben az objektivizmus nézete szerint az értelem használatával képesek lennénk arra, hogy meglássuk a szimbólum egyszerre lehet hatos és kilences is.
A racionális önérdek és kapitalizmus
Az objektivizmus tagad minden olyan nézetet, miszerint az egyén életével valaki más rendelkezne, legyen az a közösség, a király, az állam vagy akár az egyház. Tehát a filozófia egyik alapja, hogy az ember nem természeténél fogva nem tartozik engedelmeséggel vagy szolgálattal senki felé, de természetesen a választás lehetősége adott. Az objektivizmus csak annyit állít, hogy az ember önmagában vett cél, nem pedig mások céljainak eszköze.
Ennek az alapvetésnek leginkább a modern államok tekintetében van jelentősége, ahol rabszolgaságról már nem beszélhetünk, mivel a rabszolgasággal értelemszerűen nem lehet összeegyeztetni az objektivizmus eszmerendszerét. A modern államban nem ennyire egyszerű meghatározni, hogy milyen állami cselekmények mennek szembe ezzel az alapelvvel, viszont az objektivizmus ezen alapelvéből kiindulva ki lehet olvasni, hogy ez a fajta filozófia az államot, mint a hatalom gyakorlóját a lehető legszűkebb keretek közé szorítaná, különben az fenyegetné az egyének személyes szabadságát. Egy modern államban a személyes szabadság megsértése Rand szerint az, amikor az állam a polgáraira eszközként tekint, nem pedig a célként. Vagyis a kérdésre, miszerint „az ember van-e az államért vagy az állam van-e az emberért?” Az objektivizmus szerint az egyetlen helyes válasz, hogy az állam van az emberért és sosem lehet fordítva.
Az állami hatalomgyakorlás szűk mederbe tereléséből következik az objektivizmus utolsó – leginkább gazdasági – alapelve, a kapitalizmus (az objektivizmus a fent ismertetett elvei miatt egyébként csak ezzel a piaci berendezkedéssel egyeztethető össze). Rand az ún. laissez-faire kapitalizmus híve volt, amely lényegében az állam teljes kizárását jelenti a gazdaságból. Fontos megjegyezni, hogy ez nem azt jelenti, hogy az állam, mint piaci szereplő nem vehet részt a szabadpiacon a gazdaságban, hanem azt jelenti, hogy mint közhatalom nem avatkozhat bele (ha mégis, azt nagyon kis mértékben teheti). Az objektivizmus szerint az államnak sem a gondolkodást, sem pedig a piacot nem szabad uralnia, vagyis az állam és a gazdaság szétválasztása pont annyira fontos, mint annak idején az állam és az egyház szétválasztása volt.
