Az európai századfordulót dinamikus társadalmi fellendülés jellemezte. A 19-20. század fordulóján, a porosz-francia háborút követően létrejött hosszabb békeidő lehetőséget teremtett az ipar, a művészet és az építészet fejlődéséhez. Magyarország az 1867-es kiegyezést követően szellemi életét tekintve felzárkózott Nyugat-Európa országaihoz. A kulturális élet a növekvő lakosságú városokban és a fővárosban koncentrálódott, így a kor közép- és nagypolgársága játszotta a legnagyobb szerepet annak fejlődésében.
A városnak azok a települések számítottak, amelyek legalább ötezer fő lélekszámúak voltak, környékük számára központot jelentettek, és a lakosság többsége nem mezőgazdasági tevékenységből élt. A gazdasági és értelmiségi fellendülés ellenére azonban a magyar lakosság számottevő része élt tanyákon, pusztákon, falvakban és mezővárosokban. 1910-ben rögzített adatok szerint a népesség 85%-a élt ilyen településeken, a városok és a főváros lélekszáma a népesség 15%-át tette ki.
A fővárosi nagypolgárság számára a művészet a szabadidő eltöltésének központi elemévé vált. Színházakba, koncertekre, kiállításokra és társasági eseményekre jártak. A korszakot különböző stílusirányzatok kavalkádja jellemzi minden művészeti ágazatban: az irodalomban megjelent a szimbolizmus, az impresszionizmus és az avantgárd irányzatok, mint a kubizmus és az expresszionizmus. Az 1908-ban indult Nyugat folyóirat megjelenése kulturális forradalmat indított. A képzőművészetben és az építészetben hódított a szecesszió, amely Magyarországon az időszak legmeghatározóbb stílusirányzata volt. A főváros a millennium alkalmából nagyszabású építkezési projektekbe fogott: ilyenkor épült többek között a Szabadság híd, az Andrássy út, illetve a főváros első villamosvonala és földalattija is. A zene világában Bartók Béla és Kodály Zoltán voltak meghatározó alakok, akik ötvözték a magyar népzenét modern elemekkel.
A társasági élet és a művészeti alkotás kibontakozásának színterei a kávéházak voltak. Az irodalom képviselői számára ideális hely volt a munkavégzésre, otthoni dolgozószoba hiányában. A vendégek szórakoztatásáról a kávéházak élő zenével és játékokkal gondoskodtak – a kártyajátékok és a biliárd örvendtek a legnagyobb népszerűségnek. Egyszerre nyújtották tehát a szórakozás és a munka lehetőségét is, miközben a polgárság szimbólumává váltak: bár mindenki számára elérhetőek voltak, a kávéházakban kialakult egy elvárt viselkedési és öltözködési kultúra, amely csak a nagyvárosi polgár által volt elsajátítható. A kávéház az informálódásnak, művelődésnek is teret adott azzal, hogy számos folyóiratot kínált a vendégek számára.
A századfordulós időszak békéjét az első világháború kezdete szakította meg 1914-ben. Szellemi hagyatékát tekintve a századforduló talán az egyik legtermékenyebb időszak volt Európában, azonban a polgáriasodás ellenére az élénk kulturális élet privilégiumát akkor csak egy szűk réteg élvezhette. A művészeti élet ma már sokkal szélesebb körben elérhető – fontos, hogy lehetőségeinkhez mérten mi is vegyünk részt benne!
