A Magyar Népköztársaság leghosszabb ideig hivatalban lévő főtitkárára, Kádár Jánosra sokan most is nosztalgiával emlékeznek. Ez a rajongás néhány esetben extremitásokban is kiütközött az elmúlt 3 évtizedben, ezek közül talán a legfurcsábbat, a koponyájának eltünését járom körbe.

Kádár János 1989 július 6-án hunyt el, a temetésére július 14-én került sor, a Kerepesi úti temetőben, a Munkásmozgalmi Pantheonban. Az első támadásra 2000 novemberében került sor, amikor egy 69 éves asszony zöld festékkel öntötte le a vörösgránitból készült síremléket. A tettét azzal magyarázta, hogy Kádár, és úgy általában a kommunisták kezéhez sok ártatlan ember vére tapad. Ezek után évekig nem került sor újabb olyan akcióra, ami megtöltötte volna a híradásokat, egészen 2007 május 2-ára virradó éjszakájáig. 

Az MTI reggel arról adott hírt, hogy az éjszaka folyamán ismeretlenek feldúlták a pártfőtitkár sírját, ellopták a koponyáját, a csontvázának egy részét, és a feleségének, Kádár Jánosné Tamáska Máriának az urnáját. Emellett a Pantheon falára a „Gyilkos és áruló szent földben nem nyughat 1956-2006” Kárpátia dalszöveget graffitizték föl. A sír eltávolított fedelére a „Gyilkosok, 56” felirat került. 

Kádárnak és feleségének nem született gyermeke, így egyenesági leszármazott híján nem volt ki benyújtsa a magánvádat kegyeletsértés miatt, ezért csak rongálás gyanújával indult nyomozás az ügyben. A Budapesti Rendőr-főkapitányság felállított egy 10 főből álló nyomozócsoportot az eset feltárására, és az elkövetőre kétmillió forint nyomravezetői díjat tűztek ki. 

A tömegtájékoztatási eszközök társadalmi rendeltetése az emberek informálása, tájékoztatása, amin keresztül elkerülhetetlenül formálják a közgondolkodást. Így, ha a tájékoztatás hamis vagy sérti más személyiségi jogait és érdekeit ez a társadalmi rendeltetés betöltetlen marad.

Ezért jött létre egy olyan EU-s nemzeti jogi szabályozás, amely kötelezővé teszi a tagállamok számára, hogy megfelelő jogorvoslatot nyújtsanak azoknak, akiknek személyiségi jogai hamis tényközlés által sérültek. Ezt a jogintézményt a legtöbb Európai államban „válaszadási jognak” nevezik, mivel kiigazítja a téves információkat és válaszadási lehetőséget is biztosít a sértett fél számára. A magyar sajtó-helyreigazítás- ahogy nevéből is adódik- csak a téves információk kiigazítására terjed ki.

A sajtó-helyreigazítás a személyiségvédelem sajátos eszköze. Bárki, jogi és természetes személy is követelheti helyreigazító közlemény közzétételét, ha bármely médiatartalomban róla valótlan tényt állítanak, híresztelnek vagy vele kapcsolatban való tényeket hamis színben tüntetnek fel. Sajtó-helyreigazítást az a sértett kérhet, akinek a személye a sajtóközleményből felismerhető, így nem feltétlenül szükséges a nevének közlése, elégséges arra csupán utalni. 

A helyreigazítást csak akkor lehet elrendelni, ha a jogsérelem valótlan tényállításon, vagy való tények hamis színben történő feltüntetésén alapul. A bírósági gyakorlat a vélemények helyreállításától elzárkózik. Esetenként a tényállítások és a vélemények elhatárolása nem egyszerű, vita esetén bizonyíthatósági tesztet kell alkalmazni. 

Hogyan is működik a világ?  Biztos vagyok benne, hogy mindenki feltette magában ezt a kérdést gyerekként. A mesék és rajzfilmek közhelyes világa hamar megmutatta nekünk a jó és rossz küzdelmét, melynek végén a jók diadalittasan ünneplik győzelmüket, míg a gonoszok elnyerik méltó büntetéseket. Mindenki számára van egy pont az életben mikor arcon csapja az emberi valóság hideg keze és nyomot hagy lelkén a gonoszság kiábrándító valósága. 

A rosszak nem mindig járnak pórul, a látszólag pozitív személyek is képesek morálisan megkérdőjelezhető tettekre. A legnemesebb elvek is eltorzulhatnak, az igazság bajnokai is meginoghatnak és még a legszilárdabb erkölcs sem mindig képes megmaradni bizonyos körülmények között. Cikkemben egy olyan történelmi személyt fogok bemutatni, aki több millió életet mentett meg és oltott ki egyszerre. 

Fritz Haber 1869-ben született Wroclawban és a 19. század végéig elmélyítette tudását a szerves kémia területén, doktori címét 1891-ben szerezte meg A 20. század elején fő céljának tekintette az egyre növekvő népesség élelmezését és az éhezés megakadályozását. A termőföldek egymás után merültek ki az elégtelen nitrogéntartalom miatt, így Fritz a levegőben található nitrogénből kísérelt meg ammóniát szintetizálni. A kutatás kezdetben nem volt eredményes, azonban a német tudós kitartó munkája meghozta gyümölcsét és 1909-ben áttörő sikert ért el. 1914-ben már nagyipari mennyiségben gyártották a műtrágyát, amely jelentősen javította a termelést. Fritz ekkor már a legjelentősebb kémikusok közé tartozott, nagy hírnévre és gazdagságra tett szert. A nagy sikert félbeszakította az első világháború kitörése és azt gondolnánk, hogy egy ilyen emberbarátnak tűnő tudós elfordulna a hadviseléstől. Hiába gondolták ugyanígy barátai és családtagjai, Haber rendkívül hazafias volt és csatlakozott a "Kémiai Hadászati Szolgálathoz”, amelynek 1916-ban igazgatója lett. Korábbi kutatásait arra használta fel, hogy különböző robbanószereket állítsanak elő és ami fontosabb, elkezdődött a gázfegyverek fejlesztése. Haber maga irányította a klórgáz első hadászati bevetését 1915-ben az Ypern melletti ütközetben, annak ellenére, hogy az 1899-ben elfogadott, Hágai Egyezmény kifejezetten tiltotta a fojtó vagy mérges gázok bevetését. 1917-től a németek megtiltották a klórgáz támadó fegyverként történő alkalmazását és helyét a mustárgáz vette át, melyet elsősorban az ellenséges katonák harcképtelenné tételéhez alkalmaztak és hosszú kínkeserves felépülést vagy éppen elhúzódó halált okozott.

Howard Phillips Lovecraft  1890. augusztus 20.-án született Rhode Island-ben, egy nem túl tehetős család egyetlen gyermekeként. Szülei korai halála után, mind édesapja és mind édesanyja elmegyógyintézetbe kerültek, amelyet már élve nem is hagyták el, így a nagyapja vette gondozásába. A fiatal Lovecraft nagyon zárkózott beteges alkatú gyermek volt, sokat hiányzott az iskolából középiskolai tanulmányait egészségügyi állapota miatt nem is tudta befejezni. Az olvasás és az irodalom szeretetével nagyapja ismertette meg. A középiskolai éveiben kezdett el foglalkozni írással, első publikációi a Providence Journalban jelentek meg. 

1924-ben New York-ba költözött és két évig lakott itt, majd egy sikertelen házasság után 1926-ban vissza költözött az egyik nagynénjéhez. Ez volt munkásságának legtermékenyebb időszaka, ami egészen 1933-ig tartott. Élete utolsó éveit betegeskedéssel töltötte 1937-ben rákban halt meg. Jogosan merül fel a kérdés, hogy hogyan tudott Lovecraft az egyik legmeghatározóbb horror és sci-fi íróvá válni ilyen rövid munkássága alatt. Élete során publikált és kiadott írásait az utókor kezdte el értékelni igazán, írásainak túlnyomó részét újító gondolatok jellemezték, nagy hatással volt rá Edgar Allen Poe munkássága is. 

Az eutanázia a gyógyíthatatlan beteg halálának elősegítése, aktív vagy passzív formában. Az aktív eutanázia a halál tevőleges előmozdítását jelenti, míg a passzív eutanázia a beteg döntése következtében a beteg ellátásának felhagyásával mozdítja elő a halál beállását.

A címben feltett kérdés napjaink egyik legaktuálisabb problémáját tárja elénk, hiszen a tavalyi év után a pedagógusok és szakszervezeteik máig sem mondtak le követeléseikről. Jogosan merül fel tehát a kérdés: Mégis mi élvez elsőbbséget egy ilyen érdekellentét esetén? Ennek megválaszolásához egyaránt szükség van a sztrájk fogalmának és létjogosultságának meghatározására, illetve az oktatáshoz való jog tárgykörének körül járására.

Az Európai Tanács 2019. június 25-i 2019/1111 rendelete a házassági és szülői felelősségi ügyekben a joghatóságról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint a gyermekek jogellenes külföldre viteléről. A rendelet lényege, hogy a tagállamok bíróságainak a joghatásuk gyakorlásakor a nemzeti joggal és eljárásokkal összehangjában biztosítaniuk kell, hogy ez ítélőképessége birtokában lévő gyermek valódi és tényleges lehetőséget kapjon arra, hogy az eljárás alatt akár közvetlenül, akár képviselőn vagy megfelelő szerven keresztül szabadon kifejezhesse véleményét. Továbbá, amennyiben a bíróság a fent említett joghatását gyakorolva lehetőséget biztosít a gyermeknek az e cikk szerinti véleménynyilvánításra, a gyermek korára és érettségi fokára figyelemmel kellően tekintetbe kell vennie a gyermek véleményét.

Egy fárasztó, idegőrlő nap után sokan „menekülünk el” a videójátékok világába, ahol egy általunk kedvelt karakterrel hódíthatjuk meg a térképet, vagy menthetjük meg vele a világot. Vannak, akik magányos farkasként vágnak neki a veszélyesebbnél veszélyesebb kalandoknak, mások inkább építkeznek és a békésebb hangulatot választják a kikapcsolódáshoz. Fellelhetők azonban olyan kooperatív harcosok is, akik más társukkal együtt igyekeznek legyőzni egy ellenséges csapatot a sikeres ejtőernyős landolás után. 

Cikkemben ennek a színes világnak a történetét kívánom bemutatni, rávilágítva arra, hogy hogyan jutottunk el a mai világ egyik legközkedveltebb időtöltéséhez, a videójátékokhoz. 

A videójátékfejlesztés kezdete az 1950-es évekre tehető, amikor a szoftverfejlesztés alapjait fektették le, igen érdekes módszerrel. 1949-ben az EDSAC volt az első valós idejű számítógép, amit a cambridge-i egyetem laboratóriumában helyeztek üzembe. Alexander Sandy Douglas erre a gépre alkotta meg OXO nevezetű játékát, amely a mai napig igen népszerű unaloműző amőbajátékok elődje. 1958-ban William A. Higinbotham a mai játékok ősatyját alkotta meg a Tennis for Two-val. A játék egy radar kijelzőjén volt játszható és oldalnézetből lehetett ketten teniszezni. Ez tekinthető a videójátékipar első mérföldkövének, hiszen többen tudták játszani és a koncepció működött, a gombnyomásokra képes volt a labda reagálni.

A következő mérföldkő 1962, MIT (Massachusetts Institute of Technology): Steve Russell, Martin Graetz, Wyne Witanen, Dan Edwards, Alan Kotak, és Peter Samson közösen készítették el a Spacewar! című, már kifejezetten modernnek tekinthető játékot, amellyel forradalmasították a szórakoztatóipart. Ezt tartják sokan az első modern grafikus játéknak.

Az AI (Mesterséges Intelligencia) gyors fejlődése és elterjedése napjainkban egyre nagyobb kihívás elé állítja a jogalkotókat és jogalkalmazókat világszerte. Magyarország sem kivétel, és az elmúlt években az alkalmazásának jogi szabályozása is egyre fontosabbá vált az országban.

Az AI jogi szabályozásának legfontosabb eleme az adatvédelem. Az ilyen rendszerek működéséhez nagy mennyiségű adatra van szükség, ami számos személyes adatot is tartalmazhat. Az EU Általános Adatvédelmi Rendelete (GDPR) és a magyar Adatvédelmi törvény határozza meg az adatvédelemre vonatkozó követelményeket. A személyes adatokat csak az érintett személy beleegyezésével vagy a jogszabály által előírt esetekben lehet feldolgozni. Az adatok kezelése során biztosítani kell azok biztonságát és védelmét, valamint az érintett személy jogainak tiszteletben tartását. 

Az érintettek jogainak tiszteletben tartásával kapcsolatban erkölcsi, etikai kérdések is felmerülhetnek. A programozás során a készítőknek kiemelt figyelmet kell arra fordítania, hogy megfelelő erkölcsi-etikai értékeket építsenek a rendszerbe, ennek érdekében az Európai Bizottság 2019-ben kiadott egy dokumentumot ’Megbízható mesterséges intelligenciára vonatkozó etikai iránymutatás’ címen. A cél az emberközpontú, megbízható AI megalkotása. Ehhez kapcsolódik az AI önálló döntési képességéből fakadó következményekért való felelősség kérdése, amelynek kidolgozása Magyarországon még nem szabályozott terület, azonban már születtek elméletek ennek megvalósítására, többek között a berlini Humboldt Egyetem professzorának, Jan-Erik Schirmernek az ötlete, amely szerint a mesterséges intelligenciát részleges jogalanyisággal lehetne felruházni. 

Babics Máté: Mit jelent Ön számára a teremtés védelme?

Komáromi László: Számomra egyrészt azt jelenti, hogy felismerem: sok más teremtménnyel együtt alkotunk egy közösséget. Isten egy teremtett világba helyezett, teremtett lények közösségébe. Ez a közösség egyrészt az én életem előfeltétele, a teremtés műve nélkül én sem lennék életképes, másrészt élvezem az előnyeit és a szépségeit, mint például itt, ezen a kiránduláson. Mindezért hálás vagyok, mindezt ajándéknak érzem a Teremtő részéről. Ugyanakkor felelősnek is érzem magam érte, mert az Isten úgy teremtette az embert, hogy rábízta a teremtett világot. Innentől fogva nemcsak arra való, hogy kihasználjuk és kiszipolyozzuk, hanem felelősek is vagyunk érte. Okosan kell használnunk, hogy az értékeit megóvjuk, így a következő generációk is élvezhessék azt, amit most mi még élvezni tudunk.

B.M.: Mennyire tartja fontos problémának a teremtés védelmét a többi globális probléma mellett, így a XXI. században?

K.L.: Abszolút égető problémának tartom. Mert nagy a baj. Azt látjuk, hogy az emberi tevékenység, a teremtett világ kiszipolyozása, szennyezése már nem csak egy lokális probléma, hanem ott tartunk, hogy a globális ökoszisztémát és annak a nagy alrendszereit veszélyezteti. Ezt igazából már 50 éve tudjuk, tudnunk kéne. Lehet, hogy évezredeken át nem volt egy akut probléma, viszont most ez az egész azzal fenyeget, hogy hatalmas kataklizmának nézünk elébe. A természet ugyan helyre fogja állítani az egyensúlyt, de kérdés, hogy mi túléljük-e ezt a folyamatot, és ha igen, milyen körülmények között.

B.M.: Milyen formában ápolja a természettel való kapcsolatot?

K.L.: Szeretek a természetben járni. Középiskolás és egyetemista koromban sok nomád túrán vettem részt, voltam vízitúrákon, majd egyetemistaként ehhez kapcsolódott a síelés. Ezek szép élményekké adódtak össze, és azóta is keresem a természettel való kapcsolatot. Úgy érzem, hogy feltölt; sokkal könnyebben találok vissza magamhoz, mint egyéb környezetben. Istent is sokkal jobban érzem a természetben, úgyhogy mindig keresem a kapcsolatot a természettel, hogyha alkalmam nyílik rá.