Az új technológiák sok mindenben megkönnyítik az életünket, azonban számos veszélyforrással is számolnunk kell használatuk során. Bizonyos biztonsági intézkedések rendelkezésünkre állnak, azonban egy átlagos felhasználó nagy valószínűséggel nem fogja ezeket igénybe venni. Ez lehet a tájékozatlanság, a folytonos rohanás vagy a körülmények nem megfelelő felmérése miatt. A kiberbűnözés mindenhol ott van, de lehet ellene védekezni.

Pontosan mi is az a kiberbűnözés? Minden olyan bűncselekmény, amely számítógépet, hálózati eszközt vagy hálózatot érint. A Számítástechnikai Bűnözésről szóló Egyezmény (Convention on Cybercrime, Budapesti Egyezmény) a kiberbűnözés fogalmát nem határozza meg, de útmutató jelleggel a bűncselekményeket a következőképpen csoportosítja:

• számítástechnikai rendszer és a számítástechnikai adatok hozzáférhetősége, sértetlensége és titkossága elleni bűncselekmények,
• a számítógéppel kapcsolatos bűncselekmények,
• a számítástechnikai adatok tartalmával kapcsolatos és szerzői vagy szomszédos jogok megsértésével kapcsolatos bűncselekmények.

A kiberbűnözés elsősorban anyagi jellegű, a legtöbb bűnöző pénzért dolgozik, azonban vannak olyanok is, akik csak a saját szórakozásukra törnek fel szervereket, illetve tesznek kárt mások adataiban és fájljaiban. A támadók adathalász webhelyeket, rosszindulatú linkeket és mellékleteket tartalmazó e-maileket használhatnak, hogy banki információkat lopjanak el vagy szervezeteket zsaroljanak.

2022. október 13-án az esküdtszék hivatalosan elvetetette a halálbüntetés alkalmazását az USA történetének legnagyobb, bírósági szakaszba jutott iskolai lövöldözését elkövető Nikolas Cruz ügyében. Így november elején a bíróság tényleges életfogytiglani szabadságvesztést szabott ki a 24 éves Cruzzal szemben.

Cruz még 2018. február 14-én nyitott tüzet a Floridában található Marjory Stoneman Douglas High School területén a jelenlévő diákokra és munkatársakra. A lövöldözés során 17 emberrel végzett, köztük 14 diákkal és 3 ott dolgozó személlyel, továbbá 17 embert megsebesített. Cselekménye után a menekülő diákok közé vegyült, így el tudta hagyni az épületet, de nem sokkal a történtek után a rendőrség elfogta és letartóztatta az akkor 19 éves Cruzt.

Mivel a floridai törvények szerint az esküdtszék egyhangú döntése szükséges ahhoz, hogy a terheltet adott ügyben halálra lehessen ítélni, és ez nem valósult meg, így Nikolas Cruz élete végéig rácsok mögött marad. Az esküdtszék főként azért vetette el a halálbüntetés opcióját, mert Nikolas anyja ivott és kábítószereket is fogyasztott a terhesség alatt, és Cruznak  ebből származó mentális problémái vannak. Elizabeth Scherer bíró mind a 17 emberölés esetében tényleges életfogytiglani szabadságvesztést szabott ki Nikolassal szemben, a 17 emberölési kísérlet esetében pedig 14 esetben életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte, amelyből leghamarabb 20 év elteltével szabadulhatna feltételesen, 3 esetben pedig itt is tényleges életfogytiglani szabadságvesztést szabott ki.

Az, hogy az elkövetőnek a jövőben mi lesz a sorsa, még meglehetősen képlékeny. Valószínű, hogy a Florida Department of Corrections-be szállítják majd, ahol hetekig tartó fizikális és mentális vizsgálatoknak vetik majd alá és az eredmények alapján jelölik ki majd azt a büntetés-végrehajtási intézetet, ahova ezt követően kerül majd. Nikolasra azonban megannyi veszély leselkedik majd szabadságvesztése során, tekintve, hogy nem izoláltan tölti majd büntetését, hanem a más fogvatartottakkal együtt, így igen valószínű, hogy valamilyen jellegű abúzus tanúsításásra kerül majd sor vele szemben az elkövetkezendő években.

Az ítéletet meglehetősen sokan, főként az áldozatok családjai élesen bírálják. Véleményük szerint egyértelműnek kellene lennie, hogy az Egyesült Államok valaha volt legtöbb életet követelő iskolai lövöldözőjét halálra ítéljék. A médiában is igen jelentős az eset visszhangja, sokan gondolják úgy, hogy az esküdtszék hibás döntést hozott. A tárgyalás során egy hozzátartozó előadta, hogy véleménye szerint ez volt az az ügy, ahol az igazságszolgáltatás szervének példát kellett volna statuálni, ám ezt nem tette meg.

Úgy gondolom, az idézett személy meglátásával nehéz nem egyetérteni. Kérdéseket vet fel ugyanis, hogyan válik majd a halálbüntetés alkalmazása indokolhatóvá olyan esetekben a későbbiekben, amikor az elkövető a Nikolasénál „enyhébb” bűnöket követ el.

Ne maradj le hasonló tartalmakról,
kövess minket Facebook-on és Instagram-on!

1999. április 20. 15 ember halála, egy országos erőszakhullám kezdete, rengeteg megválaszolatlan kérdés. Mi történt ezen a napon, és főként: miért történt mindez?

Az Amerikai Egyesült Államokból származó számos bizarr sorozatgyilkosról olvashattunk, különösen, amikor a DNS-elemzésnek köszönhetően több évtizedes megoldatlan ügyeket sikerült megoldani. A legtöbb hírhedt elkövetőt kivégezték, viszont a legmagasabb számú emberölést magának tudható Samuel Little, háromszoros életfogytiglani börtönbüntetéssel haláláig csak raboskodott.

Az emberek halálát általában tragikusnak éljük meg. A tragédia fájdalmát fokozza az, ha a haláleset hirtelen történik, vagy ha tömegeket érint. Milyen lehetett az, amikor az emberek Pompeji városában egy átlagosnak induló napon felkeltek, majd az életüknek egyszer csak végett vetett egy olyan természeti csapás, amelyre a legkevésbé sem voltak felkészülve? Az emberiség azóta is emlékében őrzi azokat az ezreket, akik akkor életüket vesztették.

A turizmus a világ egyik legjelentősebb és egyben leggyorsabban fejlődő iparága. Az 1950-es évektől folyamatos növekedésének lehetünk szemtanúi, néhány gazdasági recesszió, többek között a Covid-19 világjárványjárvány okozta időszaktól eltekintve, amely megrendítette mind a globális, mind a hazai turizmus ez idáig jellemző szárnyalását. A turizmus fejlesztésének ma már mindenhol nagy figyelmet szentelnek, hiszen számos kedvező gazdasági, politikai és társadalmi hatása van, ami nem maradhat kiaknázatlanul. Ezek mellett azonban kedvezőtlen jelenségek is kísérik, amelyekről nem szabad megfeledkezni. A környezet és a turizmus kölcsönhatásának fontossága csak az elmúlt néhány évben tudatosult, amelynek szem előtt tartása rendkívül lényeges. A fejlődés nem sodorhatja veszélybe a biotópot és a benne helyet foglaló élővilágot.                    

Az összehasonlító jog a jog azon területe, amely a jogi rendszerek összehasonlításának elemzésével foglalkozik. Célja, hogy megértsük a különböző jogrendszerek hasonlóságait és különbségeit, és hogy hogyan lehet ezeket a különbségeket az egyes jogrendszerek előnyére használni. Az összehasonlító jogi elemzések számos területen hasznosak lehetnek, például az üzleti jog, a nemzetközi jog és az emberi jogok terén. Az elemzések azonban a jogrendszerek pontos megértése és az összehasonlítások pontos alkalmazása nélkül könnyen téves következtetéseket eredményezhetnek. Lent bemutatásra kerül egy esetet, amelyben a magyar és a norvég jogrendszer összehasonlítása segített megoldást találni a problémára.

Az eset egy magyar autószerelőt érint, aki Norvégiában dolgozott és szeretett volna hazatérni Magyarországra. A munkája során súlyos baleset történt, amelyben egy másik autószerelő súlyosan megsérült. Az eset után a magyar autószerelőt Norvégia polgári bírósága elé állították, azzal, hogy  nem megfelelően végezte a munkáját, és ő okozta a balesetet. A magyar autószerelő ellen jogi eljárás indult, és a norvég bíróságok arra a következtetésre jutottak, hogy a magyar autószerelő felelős a balesetért és a károkért. A magyar autószerelőnek azonban jogi segítségre volt szüksége, mert nem értette teljesen, hogy a norvég bíróságok miért őt találták felelősnek. A magyar jogrendszerben ugyanis az autószerelőt nem lehetett volna felelősségre vonni a balesetért, mert a munkáját megfelelően végezte, és a balesetet a másik autószerelő hibája okozta. A magyar autószerelő jogi képviselője úgy döntött, hogy az összehasonlító jogi elemzés alkalmazásával próbálja megérteni a norvég jogrendszer alapelveit, és a norvég jogi szakirodalomban található jogesetek elemzésével alátámasztani a védelmét.

A 2017. évi LXXVIII. törvény (ügyvédi törvény) szerint az ügyvédjelölt a jogi szakvizsga letételéhez szükséges joggyakorlat megszerzése érdekében ügyvédi tevékenységet ügyvéddel vagy ügyvédi irodával fennálló munkaviszony alapján munkáltatója helyetteseként, utasításai szerint, azok ügyfelei számára gyakorolja.

Ennek, a fentebb említett joggyakorlatnak legalább 3 évig kell tartania, ezután tehető le a jogi szakvizsga. Fontos kiemelni, hogy csak a jogi diploma megszerzése utáni idő számít bele a hároméves intervallumba, tehát például az egyetemi évek alatti ügyvédi irodában gyakornokoskodás nem számítható bele.

Miután elvégeztük a jogi egyetemet és sikerült elhelyezkedni egy ügyvédi irodánál vagy ügyvédnél, kérelmezhetjük az illetékes kamaránál a jelölti névjegyzékbe történő felvételünket. Ez egy viszonylag hosszabb folyamat, a munkába állás és a felvételünk között pár hónap is eltelhet, amíg a felvétel nem történik meg, addig az „ügyvédjelölt” jogi képviselet nem láthat el és tárgyaláson sem helyettesítheti az ügyvédet, továbbá az ügyvédi gyakorlati időbe sem számít bele ez az intervallum. Miután a kamara jóváhagyta a jelentkezésünket, egy ünnepélyes esküvel válunk ügyvédjelöltekké.

Napjainkban a jogászi szakma egyharmad-kétharmad arányban oszlik meg a két nem között a férfiak javára. Bár sokak számára megdöbbentő lehet ez az aránytalanság, fontos megemlíteni, hogy az első nő a világon, aki jogi tevékenységet folytathatott, csak 1847-ben kapott rá különleges engedélyt. Az azóta eltelt kicsit több, mint másfél évszázadban rengeteg úttörő tett azért, hogy ma bármelyik nő jogi egyetemen tanulhasson. 

Marija Milutinović Punktatorka volt az első nő a világon, aki jogi tevékenységet folytathatott. Bár szerb származású volt, Budán született és járt iskolába. 1847-ben kapott engedélyt, hogy Szerbiában ügyvédként praktizáljon, ahol munkája java részt pro bono ügyekből állt.

Arabella Mansfield az Amerikai Egyesült Államok első női jogásza volt, akit 1869-ben vettek fel az ügyvédi kamarába. Neki köszönhetően Iowa lett az első állam, amely módosította az engedélyezési statútumát, ezzel nőket és kisebbségeket is befogadva a kamarájába.

Ada Kepley volt első nő a világon, aki jogi egyetemet végzett. Tanulmányait a Northwestern Egyetemen folytatta, ahol 1870-ben diplomát szerzett. Bár felvételt nyert az állam ügyvédi kamarájába, sosem praktizált. Életét a nők választójogának egyenjogúsításának szentelte.

Charlotte E. Ray szerzett először afroamerikai nőként jogi diplomát. Bár az ügyvédi kamarába is felvették, jogi tevékenységét csak néhány évig tudta folytatni, mert az afroamerikaikkal és a nőkkel szembeni előítéletek tarthatatlanná tették munkáját. New Yorkba költözését követően Brooklynban lett tanár, emellett részt vett a szüfrazsett mozgalomban és csatlakozott a Színesbőrű Nők Országos Szövetségéhez (National Association of Colored Women).

Sarmiza Bilcescu volt az első nő, aki jogi diplomát szerzett Európában. Tanulmányait a Párizsi Egyetemen folytatta, ahol a jogász szak után az erre épülő PhD fokozatot is megszerezte. 1891-ben, hazatértét követően pedig felvételt nyert a román ügyvédi kamarába.

A II. világháború a 20. század egyik legpusztítóbb eseménye volt, megszámlálhatatlan ember esett áldozatául, és a károkat több évtizedbe telt helyreállítani. Azonban ha ezek még nem lettek volna elegek, egyéb gyomorforgató, emberiségellenes dolgok is történtek ebben a háborúban, amelynek következtében a bűnösöket bíróság elé állították. Sokan nem tudják hogy nem a nürnbergi per volt az egyetlen, ahol háborús bűnösöket állították bíróság elé, hanem volt egy másik is, Tokióban.