A turizmus a világ egyik legjelentősebb és egyben leggyorsabban fejlődő iparága. Az 1950-es évektől folyamatos növekedésének lehetünk szemtanúi, néhány gazdasági recesszió, többek között a Covid-19 világjárványjárvány okozta időszaktól eltekintve, amely megrendítette mind a globális, mind a hazai turizmus ez idáig jellemző szárnyalását. A turizmus fejlesztésének ma már mindenhol nagy figyelmet szentelnek, hiszen számos kedvező gazdasági, politikai és társadalmi hatása van, ami nem maradhat kiaknázatlanul. Ezek mellett azonban kedvezőtlen jelenségek is kísérik, amelyekről nem szabad megfeledkezni. A környezet és a turizmus kölcsönhatásának fontossága csak az elmúlt néhány évben tudatosult, amelynek szem előtt tartása rendkívül lényeges. A fejlődés nem sodorhatja veszélybe a biotópot és a benne helyet foglaló élővilágot.
A turizmus kezdete már az ősemberig visszavezethető, hiszen elsősorban az élelemszerzés céljából ő is vándorolt, és ahol megfelelő feltételeket talált, ideiglenesen vagy véglegesen letelepedett. A szervezett turizmus azonban alig kétszáz éves múltra tekinthet vissza. 1841-ben az angol Thomas Cook kirándulást szervezett. Egy tíz mérföldes vonatos kirándulásról volt szó és egy schillingbe került az utazás oda és vissza. Az útnak 570 résztvevője volt. Az utazás sikere további utak megszervezésére motiválta a szervezőt, így tevékenységét 1845-ben legalizálta és megalapította a nagy hagyományú Cook utazási irodát.
A XX. században, a modern turizmus korában számos definíció született a turizmusra, amelyek folyamatosan változtak és bővültek. A két világháború között keletkezettek közül a svájci Hunziker és Krapf meghatározása a leginkább időtálló: „A turizmus az emberek lakóhelyükön kívüli utazásából és tartózkodásából eredő kapcsolatok és jelenségek összessége, amennyiben azt nem motiválta letelepedési szándék, illetve az nem volt kapcsolatos semmilyen jövedelemszerző tevékenységgel.” Lengyel Márton 1992-ben a következő tényeket emelte ki a turizmussal kapcsolatban: a turizmus dimenziói kiszélesednek, mert a napi szabadidőben a lakhelyen kívül, de az adott településen belül végzett tevékenységek is egyértelműen beleszámítanak. A turizmus kínálatának a fogalma is kiszélesedik, gyakorlatilag a turisták által eddig is használt, de alapvetően a helyi lakosság számára létrehozott szabadidő-létesítményekre terelődik át a hangsúly, mint például a színházak, sportlétesítmények, múzeumok, éttermek, valamint a turizmus gazdasági oldalával szemben előtérbe kerülnek a társadalmi, kulturális, környezeti és életminőségi aspektusok.
Magyarországon a turizmus azon iparágak egyike, amelyre igaz az, hogy a világpiacon jelentős és növekvő kereslet van a termékei iránt, az országnak pedig jók az adottságai ennek a keresletnek a kielégítésére. Ebből fakadóan a turizmus gazdaságunk egyik húzóágazatává válhat. A turizmus társadalmi-kulturális hatásainak vizsgálata igen fontos, de eddig kevesebb hangsúlyt fektettek rá. A helyi lakosság életminőségének javítása vagy szinten tartása minden fejlesztési tevékenység célja kell, hogy legyen. A turizmusban az emberi tényező az egyik legfontosabb elem, egy fogadóterület sikerességét jelentősen befolyásolhatja a helyi lakosok hozzáállása, támogató magatartása. Ahhoz, hogy a turizmus fejlődése a remélt pozitív következményekkel járjon és hosszútávon fenntartható legyen, tudatos tervezésre van szükség, és ez elképzelhetetlen a turizmus és környezete kapcsolatrendszerének elemzése nélkül.
A tömeges turistamozgásoknak számos kedvező gazdasági, politikai és társadalmi hatása van, ezek mellett azonban sajnos a turizmust kedvezőtlen jelenségek is kísérik, amelyekről szintén említést kell tenni. A turizmus hatásaival foglalkozó tanulmányok a kezdetekben elsősorban a turizmus gazdasági hatásaira irányultak, amelyek viszonylag könnyen mérhetőek. Ezt követően irányult a figyelem a környezeti hatások fontosságára, világviszonylatban az 1992-es Rio de Janeiroban rendezett Earth Summit konferenciához köthetően. A társadalmi környezet, társadalmi hatások fontosságára nemzetközi kutatások hívták fel a figyelmet.
A turizmus társadalmi hatásai azok a változások, amelyek a lakosság életminőségében következnek be a turisztikai szektor fejlődése és a turisták jelenlétének következtében. A turizmus társadalmi hatása lehet valós és észlelt. A valós hatások objektíven számszerűsíthetők, az adott jelenség bekövetkezését igazolják, míg az észlelt hatások pusztán szubjektív vélemények, benyomások, amelyek nehezen mérhetők. Mind ezektől függetlenül az észlelések is fontos szerepet játszanak a turizmus megítélésében, támogatottságában, ezért mérése elengedhetetlen. A társadalmi hatások különböző szempontok szerint csoportosíthatók. A turizmus társadalmi környezetre kifejtett hatásait az okozó szerint két csoportra oszthatjuk: a turistákat kiszolgáló létesítmények működtetése, valamint a turisták utazás alatti viselkedése, cselekedete.
A gazdasági hatásoknál játszik jelentős szerepet a más módon nem értékesíthető erőforrások hasznosítása, az egyéni, vállalati és közösségi jövedelmek növekedése, a munkahelyteremtés, a fizetési mérleg javítása, a szolgáltatások bővülése, az infrastruktúra fejlesztése, a vállalkozói kedv növelése, kis- és közepes méretű vállalkozások ösztönzése és a térségi fejlődés.
Nagyon fontos szempont a turizmus természetre gyakorolt hatása is. A turizmusban érdekelteknek is meg kell tenniük mindent azért, hogy az erőforrásokkal észszerűen bánjanak és azokat gazdasági, társadalmi és ökológiai eszközökkel is védjék. A fenntartható turizmus lényege, hogy a természet megőrzésének kell lennie a legfontosabb szempontnak. A turizmust fenyegető veszélyek az ózonréteg elvékonyodása, az erdők kipusztulása, a szennyezés, talaj- és parterózió, a tengerszint emelkedése. Ezért nagyon fontos a világ kormányzati szerveinek összefogása az úgy nevezett zöld szervezetekkel és a lakossággal, harcolniuk kell a jobb piaci helyzetért, az ésszerűbb gazdasági tevékenységek kialakítása érdekében. A sok pozitív hatásba nem szabad belefeledkezni, ugyanis, ha az idegenforgalom mérhetetlen mértéket ölt, a környezet súlyosan sérülhet, és ami egykor vonzó volt, az taszítóvá és élhetetlenné válhat. Azaz a mértékességet és a fenntarthatóságot folyamatosan szem előtt kell tartanunk.
Végezetül Selye János stresszkutató örökérvényű gondolatát minden kedves olvasó figyelmébe ajánlom:
„A természet harmonikus eleganciáját szemlélni és valamelyest meg is érteni a legnagyobb élmény, amelyben az ember részesülhet.”
