A II. világháború a 20. század egyik legpusztítóbb eseménye volt, megszámlálhatatlan ember esett áldozatául, és a károkat több évtizedbe telt helyreállítani. Azonban ha ezek még nem lettek volna elegek, egyéb gyomorforgató, emberiségellenes dolgok is történtek ebben a háborúban, amelynek következtében a bűnösöket bíróság elé állították. Sokan nem tudják hogy nem a nürnbergi per volt az egyetlen, ahol háborús bűnösöket állították bíróság elé, hanem volt egy másik is, Tokióban.
A tokiói per 1946-ban kezdődött és 1948-ban fejeződött be, és huszonöt vádlottat ítéltek el a per során. A japánok természetesen nem Európában, hanem a Távol-Keleten követték el rémtetteiket, többek között Kínában, a Fülöp-szigeteken, de még Indiában is. Fontos kiemelni, hogy ebben a perben - ami a Távol-keleti Nemzetközi Katonai Törvényszék (továbbiakban: IMTFE) előtt folyt le - nemcsak a második világháborúban elkövetett tettekkel kapcsolatban hoztak ítéletet, hanem még a háború kitörése előtt elkövetett mészárlásokért és embertelen bánásmódért is felelősségre vonták a bűnösöket. Többek között Kínában, a második kínai-japán háborúban a nankingi mészárlásért is felelősségre vonták őket, ahol több mint 250 ezer embert öltek meg különös kegyetlenséggel a japán katonák, nőket és gyermekeket sem kímélve (több csecsemő például szuronyhegyen végezte). Valamint bár Japán aláírta a hadifoglyokról szóló idevágó genfi egyezményt, nem ratifikálta, azaz nem helyezte el a belső jogának rendszerébe, így ebből adódóan nem is tervezték betartani az egyezmény szakaszait. Ennek következménye hogy a japánok fogolytáboraiban több tízezren haltak meg a velük szembeni embertelen bánásmód és hasonló jellegű körülmények miatt.
A perben több nemzet bírái is részt vettek; volt indiai, Fülöp-szigeteki, valamint szovjet bíró is. Külön érdekesség, hogy a szovjet bíró nem értett az eljárás két hivatalos nyelve közül egyiken sem: sem japánul, sem angolul nem beszélt, ami ma elképzelhetetlen lenne. Emellett a per ügyészei is szintén különböző nemzetek neves jogászaiból kerültek ki.
A hosszan elhúzódó per azonban az egyik fővádló szerint az angolszász igazságszolgáltatás egyik mintapéldánya lett, annak ellenére hogy a győztesek ítélkeztek a vesztesek fölött, azaz jogi szempontból mindent megfelelőnek találtak. A vádlottakat körülbelül 55 vádpont alapján ítélték el. A korábbi kormányfőt, Todzsó Hidekit és hat társát halálra ítélték, a többi beszámítható és a per végéig életben maradt vádlottra pedig életfogytig tartó szabadságvesztést mértek, egy vádlott kivételével. Érdekesség hogy az akkori japán császárt nem vonták bele a perbe, azaz nem szerepelt a neve a vádlottak között. Ennek nagy eséllyel különböző politikai és rendfenttartási okai voltak, holott feltételezhető hogy a császár tudott, és engedélyt adott az egyes cselekmények véghezviteléhez. A per során körülbelül 430-440 tanút hallgattak meg, és több ezer bizonyítékot dolgoztak fel amíg megszületett az ítélet. A per maga és annak története a mai napig foglalkoztatja az ázsiai jogászokat, akik rengeteget foglalkoznak a témával, és van is forrásuk hozzá, mivel a perről több ezer jegyzőkönyv készült. Magának a pernek az anyagát Kínában ki is adták több, mint nyolcvan kötetben, szóval akit ennél a cikknél mélyebben érdekelne a téma, bőven tud hozzá forrást találni.
