A címben feltett kérdés napjaink egyik legaktuálisabb problémáját tárja elénk, hiszen a tavalyi év után a pedagógusok és szakszervezeteik máig sem mondtak le követeléseikről. Jogosan merül fel tehát a kérdés: Mégis mi élvez elsőbbséget egy ilyen érdekellentét esetén? Ennek megválaszolásához egyaránt szükség van a sztrájk fogalmának és létjogosultságának meghatározására, illetve az oktatáshoz való jog tárgykörének körül járására.
A sztrájkról elöljáróban rögzítendő, hogy az a munkavállalók legjelentősebb érdekérvényesítő eszköze, ennek ellenére azonban nincs egzakt definíciója egyetlen jogszabályban sem. Ennek oka talán arra vezethető vissza, hogy alapvetően egy olyan történeti fejlődés útján kialakult fogalomról van szó, amely az adott sztrájkesemény céljától függően más-más jellemzőkkel bír. A sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény (Szt.) 1. § (1) bekezdése rögzíti, hogy „A dolgozókat a gazdasági és szociális érdekeik biztosítására - az e törvényben meghatározott feltételek szerint - megilleti a sztrájk joga.”. A sztrájktörvény tehát megelégedve pusztán magának a sztrájkhoz való jognak a rögzítésével, ezen túlmenően nem fejt ki konkrétabb definíciót. A jogirodalom ennek ellenére általában négy fogalmi elem alapján azonosítja be ezt a jelenséget. Ebből eredően a sztrájk akkor jön létre, ha több munkavállaló fellépése okán a munkabeszüntetés ténye megállapítható és a szervezetten létrejött tevékenység jól meghatározható cél érdekében alakult ki. Az említett fogalmi elemek egyébként eltérőek lehetnek annak függvényében, hogy milyen típusú sztrájk következik be, de az elérni kívánt célról kijelenthető, hogy az legtöbbször a tágan értelmezett munkakörülmények megváltoztatására irányul. A sztrájkkal kapcsolatban lényeges még kiemelni, hogy az Alaptörvényben foglalt szabályozásból következően egyértelműen alapjognak tekinthető, ugyanis a Szabadság és Felelősség című fejezet XVII. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy „Törvényben meghatározottak szerint a munkavállalóknak, a munkaadóknak, valamint szervezeteiknek joguk van ahhoz, hogy egymással tárgyalást folytassanak, annak alapján kollektív szerződést kössenek, érdekeik védelmében együttesen fellépjenek, amely magában foglalja a munkavállalók munkabeszüntetéshez való jogát.”. Nem szabad tehát elfelejtenünk, hogy a sztrájk az emberi jogi státuszából kifolyólag, mint a gyülekezési jog vagy a véleménynyilvánítás szabadsága, vitathatatlanul alapjogi védelmet élvez, még akkor is, ha emellett az is igaz, hogy egy erősen korlátozott alapjog, melynek politikai célja sosem lehet.
A gyermekek oktatáshoz való jogával kapcsolatos vizsgálódás során mindenképpen kiindulási alapnak kell tekintenünk az ENSZ Gyermekjogi Egyezményét (1991. évi LXIV. törvény), mely a 28., illetve 29. cikkében foglalkozik részletesen a gyermekek oktatáshoz való jogával. Amellett, hogy egyértelmű rögzítésre kerül, hogy az Egyezményben részes államok elismerik a gyermekek oktatáshoz való jogát, ezen cikkek meghatározzák azokat az alapvető célokat is, amikre az oktatásnak irányulnia kell, mint például annak elősegítése, hogy a gyermek személyisége kibontakozzon, valamint szellemi és fizikai tehetségei és képességei a lehetőségek legtágabb határáig kiteljesedjenek. Az Alaptörvény a XVI. cikkében szintén ennek szellemében nyilvánítja ki, hogy „Minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz.”. Ezek után semmi kétség sem fér ahhoz, hogy a gyermekek oktatáshoz való jogának érvényre juttatásában megkerülhetetlen szerepe van a pedagógusoknak, hiszen amellett, hogy az ismeretek elsajátítását segítik, helyes magatartásmintát is közvetítenek a diákjaik felé. Ugyanilyen gondolatokat fogalmazott meg az Alapvető Jogok Biztosa is egy felhívásában, ahol kitért többek között arra is, hogy alapvető követelménynek tekintendő az, hogy a gyermekek a sztrájk következtében ne szenvedjenek hátrányt. Ez voltaképpen azt eredményezi, hogy a sztrájkhoz való alkotmányos jogukkal a pedagógusok csak akkor élhetnek, ha az elégséges szolgáltatások körét jogszabály, a felek megállapodása, ennek hiányában a bíróság jogerős végzése egyértelműen meghatározta. Az elégséges szolgáltatás nyújtásának hiányában ugyanis nem garantálható, hogy a gyermekek oktatáshoz való joga a sztrájk időtartama alatt is érvényesüljön.
Összességében megállapítható, hogy a demokratikus alapértékek között kiemelt jelentősége van a gyermekjogok biztosításának. Az állam feladata olyan intézményrendszer kialakítása és működtetése, amely mindenki számára szavatolja az oktatáshoz való jog érvényesülését, továbbá elsődleges szempontnak tekinti a gyermekek legjobb érdekét. A mindenkori cél kétségkívül az, hogy egymás mellett tudjon megvalósulni mind a pedagógusok sztrájkhoz való alapjoga, mind pedig a gyermekek oktatáshoz való joga, de mindenképpen azzal a feltétellel, hogy kollízió esetén a gyermekek szellemi fejlődésének oltalmazása élvezzen elsőbbséget.
