Bizonyára mindenki hallott már a Föld átlaghőmérsékletének emelkedéséről és arról, hogy ez egy mennyire sürgető kérdés. De mi az, ami a legfelső határ, és hogyan állapították meg a tudósok?
A 2 °C-os határ meghatározása nem egyszerűen matematikai kérdés, hanem szerteágazó tudományos és társadalmi egyeztetések eredménye. Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC) által végzett számos kutatás és értékelés alapján a tudósok modellezik, hogy a globális hőmérséklet milyen hatásokat vált ki a környezetre. A 2 °C-os küszöböt a bolygó fenntarthatóságának megőrzése érdekében állapították meg, mivel efölött súlyosabb következmények fenyegetik a klíma átlaghőmérsékletét és az életkörülményeket.
Na de a legégetőbb kérdés, hogy hol is tartunk most? A globális felszínközeli átlaghőmérséklet emelkedése jelenleg 1-1,5 °C-nál tart az ipari forradalom előtti időkhöz képest. Az aktuális helyzet igen aggasztó. A globális felmelegedés mértéke már most is érezhető, a szélsőséges időjárási események, a jégolvadás és a tengerszint emelkedése mind azt mutatják, hogy az emberi tevékenység következtében az elkövetkező évtizedekben további hőmérséklet-emelkedés várható. Az éghajlati változások lassan, de biztosan szétterítik hatásaikat a világ minden táján.
Néhány ország már vezető szerepet vállal a klímavédelemben, míg mások késlekednek. Skandinávia és Új-Zéland például aktív intézkedéseket hoz a kibocsátás csökkentése érdekében. Ugyanakkor, olyan országok, mint az Egyesült Államok és Kína, továbbra is nagy kibocsátók maradnak.
Az ENSZ 2023 utolsó negyedében arra figyelmeztetett, hogy a világ „nem tud megbirkózni” a klímaváltozással, alig lépett előre a bolygónk felmelegedéséért felelős anyagok kibocsátásának csökkentése érdekében ebben az évtizedben. Megállapította, hogy csaknem kétszáz ország klímaterveinek összesítése alapján a világ szén-dioxid-kibocsátása mindössze 2%-kal lehet a 2019-es szint alatt 2030-ra. A cél pedig 43%, amely ENSZ IPCC klímabizottsága szerint szükséges lenne ahhoz, hogy a párizsi egyezménynek megfelelően az iparosodás előtti korszakhoz képest másfél Celsius-fokra korlátozzák a felmelegedést. 2025-re kell tetőznie az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának, majd meredeken kell csökkennie ahhoz, hogy ne veszítsük szem elől a másfél fokos határt. A jelenlegi helyzet alapján azonban a cél elérésére egyre kevesebb az esély.
A Föld átlaghőmérsékletének megnövekedése hosszú hőhullámokat, súlyos erdőtüzeket, számos faj kipusztulását, villámárvizeket és a tengerek felmelegedését hozza magával. Ahogy Daniel Swain, a Kaliforniai Egyetem klímakutatója összefoglalta: „ez rossz lesz az emberiségnek, az ökoszisztémáknak és a Föld stabilitásának, mindannak, amitől az ember léte függ.”
Szem előtt kell tartanunk azt is, hogy mindannyiunknak szerepe van a klímaváltozás elleni küzdelemben. Tudatos fogyasztóként választhatunk fenntarthatóbb életmódot, kevesebb energiát használhatunk, támogathatjuk a megújuló energiaforrásokat, és közösségeinket is ösztönözhetjük a környezettudatosságra. A 2 °C feletti felmelegedés elkerülése érdekében globális szolidaritásra és az egyéni cselekvésre van szükség. Az idő rövid, de még mindig van lehetőségünk cselekedni a jövő generációiért és bolygónkért.
