Talán mindnyájunknak megütötte már a fülét egy-két hajmeresztő eset az amerikai igazságszolgáltatás világából, de az alábbi történetek még ezeken is túltesznek abszurditásukkal.
A „valaha volt legrosszabb nagynéni"
Jennifer Connell-t számtalan jelzővel illették már az amerikai médiában: „nagynéni a pokolból”, vagy éppen egyenesen azt állították, hogy ő az „antikrisztus”. De vajon mit tehetett, amivel ezt kiérdemelte?
Amikor 2011-ben megérkezett unokaöccse, Sean nyolcadik születésnapi bulijára, állítása szerint az ünnepelt olyan hévvel rohant felé, hogy ledöntötte a lábáról, aminek következtében mindketten a földre estek. Jennifer-nek nemcsak, hogy eltört a karja, de maradandó sérüléseket szenvedett a csuklója, ez pedig hatalmas orvosi költségekkel járt.
Mivel a saját biztosítója nem fizette volna ki ezeket, Sean biztosítóját akarta erre rászorítani. Azonban Connecticut állam törvényeinek értelmében ilyenkor nem lehet magát a biztosítót megnevezni, hanem muszáj egy konkrét személy ellen megindítani a pert, így eshetett meg az, hogy végül a nyolcéves fiúból lett az alperes.
Jennifer végülis elvesztette a pert. Azóta több közös interjút is adtak Sean-nal, ahol tisztázták, hogy Jennifer csak végső megoldásként választotta ezt az utat, nem pedig rossz szándékkal, és Sean továbbra is nagyon szereti a nagynénjét, egyáltalán nem haragszik rá.
Életre szóló gyorséttermi kitiltás
2005-ben Anna Aayala a szokásos ebédjét fogyasztotta Amerika egyik legnépszerűbb gyorséttermében, a Wendy’s-ben, amikor állítása szerint egy emberi ujjra harapott rá a chili szószban. Óriási médiaszenzációt okozott az incidens; Anna interjúkban számolt be a „borzasztó” és „gusztustalan” élményről. A Wendy’s forgalma visszaesett, nagyjából 21 millió dolláros kárt szenvedett az étteremlánc az ügy következtében.
Amikor azonban elkezdték kivizsgálni az esetet, nem állt össze a kép: egyik éttermi dolgozónak sem hiányzott az ujja, illetve a beszállítók oldaláról sem jelzett senki balesetet. Az ujjat is megvizsgálták, és megállapították, hogy nem főzték meg, és nem is haraptak bele. Kiderült, hogy az egész csak kitaláció, amit Anna és férje, Jaime Plascencia ötlött ki. Utóbbi 100 dollárt fizetett az egyik munkatársának, aki munkahelyi baleset következtében veszítette el az ujját.
Végül Jaime-t 12, Anna-t pedig 9 évre ítélte el a bíróság, többek között nagy értékre elkövetett lopás ('grand larceny') kísérlete miatt. Emellett 21.2 millió dollárt kellett fizetniük az üzletláncnak, 500.000 dollárt a cégnek, amely az érintett éttermet üzemeltette, és további 7 Wendy’s üzletnek 170.605 dollárt, a dolgozók kiesett bére miatt. Aayala már négy év után, jó magaviselet miatt szabadult, de Wendy’s-be soha többé nem teheti be a lábát.
Per saját magam ellen
A Virginia állambeli Robert Lee Brock elég érdekes módszerhez folyamodott: 1995-ben, a chesapeake-i börtön elítéltjeként elhatározta, hogy pert indít saját maga ellen. Azt állította, hogy mentális betegségben szenved – amellyel mellesleg soha nem diagnosztizálta korábban senki -, és egy másik személyisége miatt itta részegre magát, ez vezetett azoknak a bűncselekmények elkövetéséhez, amelyekért börtönbe került. Érvelése szerint megsértette a saját vallási és személyiségi jogait. 5 millió dollárt követelt, azonban nem saját magától, hanem az államtól. Szerinte ugyanis mivel az állam „felügyelete” alatt állt, nem tudott dolgozni, így az államnak kellett volna megfizetnie a kért összeget.
Bár komoly vitákat szított az ügy civil és szakmai berkekben egyaránt, a bíróság végül elvetette azt, és kimondta, hogy Brock nem perelheti be magát, mert nem lehet a felperes és az alperes ugyanaz a személy.
Szóbeli szerződés?
Amikor Jesse Dimmick-et emberölés gyanúja miatt akarta kihallgatni a topekai rendőrség 2009-ben, megszökött a hatóságok elől. Hatalmas hajtóvadászat vette kezdetét, Jesse pedig búvóhelyet keresve betört egy házba. A bent tartózkodó Rowley házaspárra fegyvert fogott, és arra kényszerítette őket, hogy rejtsék el a hatóságok elől.
Szerencsére a halálra rémült párnak végül sikerült elaltatni a férfi gyanakvását; a szomszédok állítása szerint először enni adtak a rájuk kést fogó betolakodónak, utána filmet néztek vele, majd amikor elaludt, észrevétlenül kiosontak a házból, és értesítették a rendőrséget.
A kiérkező járőrök lelőtték Dimmick-et. Kórházi lábadozásai után bíróság elé állították a korábban említett emberölés, illetve a Rowley-ék ellen elkövetett kétrendbeli emberrablás miatt, majd a házaspár be is perelte 75.000 dollárra. Ám Dimmick sem volt rest; ellenkeresetet nyújtott be, és 235.000 dollárt követelt Rowley-éktól. Azt állította, hogy amikor betört, elmondta nekik, hogy menedéket keres, mert fél, hogy a rendőrök meg fogják ölni a hajsza közben. Erre szerinte válaszul azok megígérték, hogy segítenek neki elbújni – tehát az ő értelmezése szerint szóbeli szerződést kötöttek - amelyet azzal, hogy ráhívták a rendőrséget, megszegtek.
A bíróság természetesen elutasította Dimmick keresetét, és végül Rowley-ék is visszavonták az övékét.
