Babics Máté: Mit jelent Ön számára a teremtés védelme?
Komáromi László: Számomra egyrészt azt jelenti, hogy felismerem: sok más teremtménnyel együtt alkotunk egy közösséget. Isten egy teremtett világba helyezett, teremtett lények közösségébe. Ez a közösség egyrészt az én életem előfeltétele, a teremtés műve nélkül én sem lennék életképes, másrészt élvezem az előnyeit és a szépségeit, mint például itt, ezen a kiránduláson. Mindezért hálás vagyok, mindezt ajándéknak érzem a Teremtő részéről. Ugyanakkor felelősnek is érzem magam érte, mert az Isten úgy teremtette az embert, hogy rábízta a teremtett világot. Innentől fogva nemcsak arra való, hogy kihasználjuk és kiszipolyozzuk, hanem felelősek is vagyunk érte. Okosan kell használnunk, hogy az értékeit megóvjuk, így a következő generációk is élvezhessék azt, amit most mi még élvezni tudunk.
B.M.: Mennyire tartja fontos problémának a teremtés védelmét a többi globális probléma mellett, így a XXI. században?
K.L.: Abszolút égető problémának tartom. Mert nagy a baj. Azt látjuk, hogy az emberi tevékenység, a teremtett világ kiszipolyozása, szennyezése már nem csak egy lokális probléma, hanem ott tartunk, hogy a globális ökoszisztémát és annak a nagy alrendszereit veszélyezteti. Ezt igazából már 50 éve tudjuk, tudnunk kéne. Lehet, hogy évezredeken át nem volt egy akut probléma, viszont most ez az egész azzal fenyeget, hogy hatalmas kataklizmának nézünk elébe. A természet ugyan helyre fogja állítani az egyensúlyt, de kérdés, hogy mi túléljük-e ezt a folyamatot, és ha igen, milyen körülmények között.
B.M.: Milyen formában ápolja a természettel való kapcsolatot?
K.L.: Szeretek a természetben járni. Középiskolás és egyetemista koromban sok nomád túrán vettem részt, voltam vízitúrákon, majd egyetemistaként ehhez kapcsolódott a síelés. Ezek szép élményekké adódtak össze, és azóta is keresem a természettel való kapcsolatot. Úgy érzem, hogy feltölt; sokkal könnyebben találok vissza magamhoz, mint egyéb környezetben. Istent is sokkal jobban érzem a természetben, úgyhogy mindig keresem a kapcsolatot a természettel, hogyha alkalmam nyílik rá.
B.M.: A teremtésvédelemhez szervesen kapcsolódik az Isten által megteremtett állatok védelme. Ön szerint mit jelent az állatvédelem és miért tartja fontosnak?
K.L.: Most az OTDK-n, Győrben volt egy dolgozat a napirenden, amelyik az állatvédelem történetével foglalkozott, és azon tűnődtünk a bizottságban, hogy hol van ennek a védelemnek a helye és a szintje. Az állatok is Isten teremtményei, tulajdonképpen a létükkel dicsőítik Istent. Az emberre rá van bízva az állatokról való gondoskodás is. Állatokat használunk a szükségleteink kielégítésére – élelmezésre, öltözködésre –, nem tilos tehát állatokat tartani. Ugyanakkor a szélsőségeket el kell kerülni; az öncélú, értelmetlen pusztítás, kínzás nem fér bele, de az sem, hogy a súlyos, komoly emberi problémák, mint például a nyomor megszüntetése elé helyezzük az állatvédelmet. A cserkészek törvényei között szerepel az, hogy a cserkész szereti a természetet, jó az állatokhoz, és kíméli a növényeket. Úgyhogy legyünk jók az állatokhoz!
B.M.: Vannak háziállatai? Ha igen, akkor milyen állatok?
K.L.: Jelenleg nincs háziállatunk. Igazából a nagyszüleimnél voltak mindig állatok, a vidéken élőknél pedig különösen komoly állattartás folyt. Amikor kisgyerek voltam, volt kutyánk, macskánk, néha papagájunk, aranyhörcsögünk. Most két kisgyermekünk van, és egyelőre kíváncsian várom, hogy bennük mikor fogalmazódik meg az igény, hogy ők szeretnének otthonra háziállatot, és hogyan fog bennük feltörni ez a vágy.
B.M.: Ha lenne három dolog, amin változtathatna a környezeti problémákkal kapcsolatban, mi lenne az?
K.L.: Nehéz dolog hármat kiemelni, nem is vállalkoznék rá. Abban azonban biztos vagyok, hogy az oktatás és nevelés terén érdemes mindent elkezdeni. Én annak is nagyon örülnék, ha minden gyermek kisiskolás korától kezdve rendszeresen találkozna a természettel, megtapasztalná és tudatosítaná szépségeit és áldásait, és így rávezetnék arra, hogy egy teremtett közösségnek a része, ő is felelős érte.
