Magyarországon az elmúlt években egyre intenzívebb szárazság uralkodik, amelynek következményeivel napról napra szembesülünk. Kávézás közben a híreket olvasva többször olvashatunk természeti katasztrófákról, mint pl. Tarna eltűnése, Velencei-tó jelentős vízkészletének párolgása, Fertő-tó elmocsarasodása, aratási problémák. Minden egyes ilyen fejlemény azt támasztja alá, hogy véget kell vetni a káros apátiának és komolyabban foglalkozni ezekkel a problémákkal.
Elöljáróban nélkülözhetetlen tisztázni két olyan meteorológiai fogalmat, amelyek a téma alapját alkotják: az aszály és a szárazság. Aszályról akkor beszélünk, amikor az átlagosnál sokkal kevesebb csapadék hullik az adott időszakban. Ez rendszeresen előfordul világszerte, azonban a csapadékosabb időszakok közrejátszanak abban, hogy ez az állapot ne állandósuljon. A szárazság pedig egy hosszabb ideig tartó periódust feltételez, amiben a csapadékmennyiség messze alulmarad az adott térségre jellemző átlaghoz képest.
A folyamatban számos tényező működik közre, amelyek egy komplex, nehezen megérthető szisztémát alkotnak. A szárazság egyik alapvető oka egy fizikai jelenség: minél melegebb a levegő, annál több vízgőzt képes felvenni a telítetté válás nélkül. Amint a levegő telítetté válik, megindul a felhőképződés, azonban ez a határ a túlzottan meleg levegő miatt kitolódott, így hosszabb időt vesz igénybe a telítettség elérése. Öngerjesztő folyamatról beszélünk, hiszen a melegedő levegő nehezebben válik telítetté, így a felhőképződés is nehézkesebb, ami ahhoz vezet, hogy a Nap a levegőt melegíti, s nincs, ami a hősugarakat vissza tudná verni. A csapadék jellemzően egyszerre hullik le, így az egyszerre érkező nagy mennyiség miatt nincs elegendő ideje átfolyni a talajfelszínen, illetve a vízgyűjtőkön.
Az alábbi képen a Vekeri-tó mai állapota látható, amely drasztikusan élhetetlenné vált, a benne lévő flóra és fauna teljesen kihalt. Ez egyértelműen a klímaváltozás következménye, júniusban a tó környékén 50 milliméterrel kevesebb csapadék hullott a korábbi átlaghoz képest.
Az ország túlsó szegletén sem hatásmentes a szárazság, mivel a Pécs melletti Bicsérdi-tó is kiszáradt, mára egy üres medence található a tó helyén. A tavat jártas horgászok látogatták, akik a nagy fogásokról képeket örökítettek meg, de ez már visszaállíthatatlan.
Az aszály egyik legnagyobb áldozata a mezőgazdaság, hiszen ebben az évben eddig 300 ezer hektárnyi kukorica és 200 ezer hektárnyi napraforgó száradt el, ami megközelítőleg 400 milliárd Ft értékű kárhoz vezetett. Az alföldi árpahozam a felére redukálódott és jelentős minőségromláson ment keresztül. A súlyos aszályhelyzet mérséklése érdekében a kormány aszály veszélyhelyzeti operatív törzset hozott létre, amely az aszályhelyzetet, illetve az élelmiszerellátás biztosítását prioritásként kezeli.
Az előbbi adatok és képek alkalmasak „átlökni minket a ló túloldalára”, s elhitetni velünk, hogy képtelenek vagyunk változtatni, itt a világvége! Az alarmisták előszeretettel emlegetik ezeket a szavakat, ami ugyanolyan káros, mint a szkeptikus vélemény. Fontos hangsúlyozni, hogy van lehetőségünk beavatkozni ebbe a vészjósló folyamatba!
Lukács Balázs ökológus több megoldást is javasolt a döntéshozóknak, amelyek effektív változást hozhatnak: érdemes az esővizet gyűjteni, az áradásokkor maradt víztöbbletet pedig raktározni. A túlszabályozott folyók esetében a korábban meglévő kanyarulatokat vissza kell állítani, mert így nagyobb földterület tud vízhez jutni. Ezentúl kiemelt szerepe van az edukációnak, amely a tudatlanság és a szkepticizmus elleni legfőbb fegyver. Megoldások vannak, amelyeknek a tudatosság a hajtómotorja, ehhez első lépésként fel kell ismernünk a problémát, második lépésként pedig felelősséget vállalni.
A jelenlegi súlyos helyzetet jól szemlélteti a címben feltüntetett közmondás, „száraz, mint a nád”, azonban kérdés, hogy a jövőben hivatkozhatunk-e erre a hasonlatra, hiszen a nád is veszélyben van az eltűnő vizeink miatt.
