Cikkemben e két fogalom viszonyát vizsgálom, melynek során feltárom a különbségeket és az azonosságokat. A laikus, napi sajtót rendszeresen nyomon követő egyén számára kissé értelmetlennek és feleslegesnek tűnhet a teremtésvédelem fogalma. Számos ismerősöm, családtagom intézte hozzám a nagy kérdést: „Most akkor teremtésvédelem vagy környezetvédelem?”
E kérdés megválaszolásához tekintsünk a szópárosra szemantikai szemszögből: teremtés és védelem. Ennek értelmében minden ezen körbe vonható, amely Isten teremtési munkájának eredménye. A növények, az állatok, a gombák, továbbá maga az ember is az alkotás tapasztalható eredménye. A szóösszetétel második tagja nagyvonalakban lefedi a környezetvédelemből ismert „védelem” kifejezést, így ez nem tartalmaz egyedi jelentést. A kifejezést először Bolyki János református lelkész használta a hazai irodalomban a saját, „Teremtésvédelem” című könyvében. Az író hosszasan értekezik a Bibliai magyarázatokról, illetve arról, hogy egy keresztény hogyan viszonyulhat a környezeti kihívásokhoz. A könyv egyik kulcsfontosságú gondolata, hogy az ember szabadságról alkotott felfogása szabja meg, hogy mit tekint feladatának, melyet betöltve szabadnak tekinti magát, s mit korlátnak, ami ezen folyamatot akadályozza.
A „teremtésvédelem” kifejezés nem csupán Isten létezését tételezi fel, hanem kiemeli a természet-ember közti viszonyt, ami az elmúlt évszázadok során erős mértékben megromlott. A fogalom amiatt helytálló legfőbb mértékben, mert az ember nem tud természet nélkül meglenni, s ha azt szennyezi, feltétlenül hatással van az emberi egészségre is. Mi emberek, akik szintén teremtések vagyunk, eltávolodtunk a természet világától, hosszú idők óta a saját fogyasztásunk növekedését látjuk feladataink sorában, korlátnak pedig magát a természetet. Ennek az egyre súlyosabb következményeit vagyunk kénytelenek tapasztalni, kezdve a globális felmelegedéstől, egészen a víz -és levegőszennyezésig. Ha sikerül visszatalálnunk az Alkotó csodálatos munkájához, akkor van esélyünk változtatni, helyreállítva ezt a kapcsolatot.
A környezetvédelem összegezve egy szűkebb fogalom, mivel magára az emberre nem vonatkoztatható. Ezentúl a teremtésvédelem viszonyrendszere nem csak emberből és természetből áll, hanem az Isten alkotja a harmadik csúcsát a háromszögnek. Az előbbi fogalom nem számol az imént felvázolt tudományos ténnyel: az ember nem bújhat el egy vízárokkal körbevédett várba, félve a környezetszennyezés következményeitől. Hatással vagyunk egymásra és felelősséggel tartozunk, aminek az első lépcsőfoka ennek az elismerése. Semmiképpen sem ajánlatos azonban megfeledkezni a környezetvédelmi megközelítés eszköztáráról, hiszen ezzel is effektív intézkedéseket lehet kivitelezni (pl. zöld szervezetek).
Isten teremtett világának óvása ezen ismeretek, csupán az elmélet birtokában egy kerekek nélküli biciklihez hasonlítható: esszenciális, további szükséges alkotóeleme ennek a sorozatos tevékenységnek a tudatosság. Védeni a kiszolgáltatottat tudatosan képes az ember, enélkül nem őszinte, s hatásában sem elegendő, hogy effektíve tegyen e szent cél érdekében, amit teremtésvédelemnek hívunk.
