Minden év augusztus huszadikának és az év utolsó napjának is kedvelt főszereplője a tűzijáték, mely szemet gyönyörködtető, ámbár annál veszélyesebb és hihetetlenül távoli eredetre nyúlik vissza. Sokszor a mai napig a tűzijáték szó hallatára a petárda jut az eszünkbe annak ellenére, hogy már régóta tiltott eszköz. De ez nem csoda hiszen a legelső pirotechnikai eszközök körébe sorolhatjuk.
Mindenki szereti a bődületesen nagy, hangulatos házibulikat, ahol baráti körben kirúghat kicsit a hámból egy fárasztó hét után. Minden ilyen hatalmas buli elengedhetetlen kelléke a jó zene. Elő is kerülnek rendre a JBL-ek és más trubadúrládák, melyeket kis idő múlva kórus is követ. Ezek a zenedobozok ráadásul nem kis hangerővel dolgoznak, ugyebár a jó zene hangosan az igazi. Néha azonban eljön az a pont, amikor a party kezd Aréna nagykoncertté konvertálódni, amire a szomszéd nem akar jegyet váltani. Ennek következtében pedig pillanatokon belül kopogtatnak a yardok.
Simon Hayut, legismertebb álnevén Simon Leviev tizenéves kora óta csalásból tartotta fent magát. A Tinderen volt pilóta, Moszad ügynök, de gyémántokkal kereskedő milliárdos szerepében is feltűnt már. Ahol csak megfordult adósságokat halmozott fel maga után, átverte és ellopta a hozzá közel kerülő emberek pénzét. Mintegy jól működő piramisjátékban az egyik párjától ellopott pénzből tartotta fenn magas életszínvonalát az újabb kiszemelt áldozata előtt, hogy elhitesse egy kivételesen sikeres férfival találkozott. Ez éveken keresztül megállás nélkül folytatódott. Mi vezetett a lebukásához?
Amikor Derek és Maria Broaddus először lépte át a 657. Boulevard szám alatt álló new jersey-i családi ház küszöbét, még nem sejtették, mi is vár rájuk. Egy valamit azonban biztosan tudtak; a csendes, kertvárosi környezetben elhelyezkedő épület szerelem volt első látásra, igazi családi fészek, ideális hely három kisgyermekük felneveléséhez. De arra, ami ezután következett, a legvadabb rémálmaikban sem számítottak...
A Jeffrey Dahmerről szóló Netflixes sorozat 2022 decemberében, pár hónappal a megjelenése után átlépte az 1 milliárd megtekintési órát, amellyel minden idők egyik legnépszerűbb angol nyelvű sorozatává vált. De abban is biztos vagyok, hogy Ted Bundyt sem kell bemutatni senkinek, és ha ezek a nevek megvannak, akkor biztosan hallottál már A bárányok hallgatnak c. filmről vagy akár a Mindhunter c. sorozatról is. Ha te is úgy élvezed ezeket a tartalmakat, mint az emberek nagy része, akkor biztosan benned is felmerült már a kérdés: hogyan lehetünk ennyire a megszállottjai ezeknek a szörnyetegeknek? Ennek főként evolúciós okai vannak, vizsgáljuk is meg hogyan.
A compliance (megfelelőségi) kérdéskör nem csak a jogi területeken, hanem azon kívül is egyre inkább fontos szerepet kap az üzleti életben. A compliance szó etimológiai megközelítéssel azt jelenti, hogy valaki vagy valami megfelel egy előre meghatározott szabálynak, előírásnak, törvénynek vagy standardnak. Ez lehet akár belső szabályzat, vállalati etikai kódex, adatvédelmi előírások, munkavédelmi szabályok, adózási előírások vagy bármely más jogszabályi rendelkezés.
Gustav Radbruch német jogtudós, jogfilozófus, jogász és politikus 1946-ban jelentette meg „Törvényes jogtalanság és törvény feletti jog” című írását, amiben kidolgozta a híres Radbruch-formulát.
A második világháború végével égetővé vált a náci háborús bűnösök felelősségre vonása. Ezt nehezítette meg az eljárás alá vont személyek védekezése, miszerint nem szegték meg a jogszabályokat, hiszen az akkori törvényeknek megfelelően cselekedtek. A Harmadik Birodalom fennállása alatt hozott törvények tartalmilag igazságtalanok, viszont formailag legitimek voltak. A perek a Nürnbergben felállított Nemzetközi Katonai Törvényszék előtt zajlottak, amelynek tevékenységét egyre több kritika érte, miszerint visszamenőleg akartak szankcionálni olyan cselekményeket, amelyek az elkövetésük idején jogszerűek voltak. Az így hozott ítéletek a büntetőjog specifikus alapelvének, a törvényesség elvének egyik kritériumát, a súlyosabb büntetőrendelkezés visszaható hatályának tilalmát sértették volna, ami alapján a cselekményt a megvalósításakor hatályos törvény szerint kell megítélni. A kor jogtudósai nem kérdőjelezték meg a náci bűnösök büntetőjogi felelősségre vonásának szükségességét, viszont olyan megoldást kellett keresniük, ami jogilag megalapozza azt.
Ilyen körülmények között született meg a Radbruch-formula, ami arra a kérdésre keresett választ, hogy a formailag jogszerű, de valójában jogfosztó jellegű törvényeknek engedelmeskedni kell-e a polgároknak. Radbruch a jogeszme elemeiből, vagyis abból indult ki, hogy milyen alapértékek jellemzik a jogot. Ezek az értékek nála az igazságosság, a célszerűség és a jogbiztonság. A jog célszerűsége relatív, koronként, helyenként eltérő így, ha az elvek konfliktusba kerülnek, az igazságosság és a jogbiztonság a célszerűség felett állnak. Viszont az igazságosság és a jogbiztonság ütközésekor a jogbiztonság kerekedik felül. A törvényhozó által létrehozott, pozitív írott szabályoknak akkor is érvényesülniük kell, ha azok igazságtalanok vagy célszerűtlenek. Azonban, ha az írott törvények igazságossággal való ellentéte elviselhetetlen mértékűvé válik a törvénynek, vagyis az így már „helytelen jognak” meg kell hajolnia az igazságosság előtt. Az ilyen törvény nem csak helytelen, nem is minősülhet jognak. Tehát: a jogbiztonság megelőzi az igazságosságot és célszerűséget, egészen addig, amig az igazságosság elviselhetetlen mértéket ölt, ekkor a törvénynek be kell hódolnia az igazságosság előtt, mivel a törvény, ami nem is törekszik az igazságosságra elveszti jogi jellegét. A formula alapján Radbruch arra a következtetésre jut, hogy a náci Németország jogrendjének nagy része nem tekinthető érvényesnek. Aki ilyen törvények alapján járt el nem hivatkozhat arra, hogy normaadekvát magatartást tanúsított, ezért nem mentesülhet a felelősségre vonás alól sem. A Radbruch- formulát a joggyakorlat alkalmazni kezdte a háborús bűnösök felelősségre vonása körében.
A megoldással nem mindenki értett egyet. Herbert Hart bírálata szerint a visszaható hatály alkalmazásának tilalma sérül, ha az erkölcs háttérbe szorítja a jogot. A Radbruch-formula alkalmazását a magyar Alkotmánybíróság is elutasította.
Napjainkban a konténerház népszerű és modern építészeti megoldást jelent, ami rengeteg költségtakarékos és környezetbarát megoldást kínál. Mobilis, könnyedén telepíthető és az építési engedélyének beszerzése sem körülményes. Sokakban azonban felmerül a kérdés, hogy ingatlannak tekinthető-e az a lakóépület, amelyet egy teherszállító egyik napról a másikra egy új városba vagy akár egy új országba tud szállítani?
Mi tekinthető konténerháznak?
A konténerház egy acélváz szerkezetre épült mobilis, ezáltal mozgatható lakóépület, ami ebből a funkcióból adódóan szállítható, de nem tekinthető lakóautónak (nincsen gépjármű minőségű alváza, fékrendszere, rendszáma). Mozgatásuk kizárólag kamionnal vagy egyéb teherszállító járművel oldható meg.
Mi az ingó és az ingatlan fogalma?
A Polgári Törvénykönyv (Ptk.) nem határozza meg sem az ingó, sem pedig az ingatlan fogalmát. Azonban meghatározza, hogy ingatlannak minősül az a földterület, amely rögzítve van az ingatlan-nyilvántartásban, továbbá a földdel tartósan egyesítve, azzal szilárd összeköttetésben van.
Az 1998. évi CXLI. törvény az ingatlan-nyilvántartásról szövegében megtalálható defininíció szerint az ingatlan egy olyan földrészlet, ami a jelen nyilvántartásba önállóan bejegyezhető. Ez alá tartozhat egy helyrajzi számon nyilvántartott földrészlet, a földrészleten létesített épület és építmény, társasháznál és szövetkezetnél a tulajdonostársak közös vagy a szövetkezet tulajdonában álló épületrész és helyiség, valamint a közterületről nyíló pince.
Az ingók definiálására ezáltal negatív értelmezési módszert érdemes használni: minden, ami nem ingatlan. Számos körülhatárolás alapján, ami földtől elválasztható és eredeti rendeltetésének megfelelő használatra alkalmas marad, az nem minősül ingatlannak, így ingó jelleget vesz fel.
Ingatlanná válhat-e a mobilis konténerház?
Amennyiben az ingatlanon (azaz a földrészen) elhelyezésre kerül egy konténer, jogi értelemben még nem tekinthető épületnek. Amennyiben a konténer lakhatás célját elégíti ki és 50 m3 nettó térfogat, valamint 3 méter gerincmagasság paramétereivel rendelkezik, attól a pillanattól kezdve építési engedély szükséges az elhelyezéséhez.
Magyarországon a konténerházak elhelyezése azonban ennél szigorúbb szabályokhoz kötött, azonban egységes szabályozás és erről szóló törvény még nem született. A létesítés kérdésére a helyi önkormányzatok és az építési osztályok megítélése ad választ, mivel az építésügyi megítélés területileg változó.
Fontos kiemelni, hogy a konténerház Földhivatali bejegyzése nem kérvényezhető, így ingatlanfedezetű hitel, vagy CSOK sem kérhető rá, mivel nem fogadható el fedezetként a pénzügyi intézményeknél. (Azonban szabad felhasználású hitelből finanszírozható.) Ezáltal a konténerház megtartja az ingó jellegét.
Egyetlen érdekes kivétel teszi azonban a konténerházat ingatlanná, ami miatt egyébként elveszíti a mobil funkcióból adódó jellegét. Amennyiben a telek alapba kerül beágyazásra, és csak bontással lehet eltávolítani onnan, már nem minősül ingónak.
Lehet-e lakcímet a konténerházhoz kötni?
Konténerházhoz lakcím nem köthető, csupán a telek közigazgatási nevéhez, amelyen a konténer áll (kivéve, ha a fent említett esetben ingatlanná válik). Külterület esetében, ha csak helyrajzi szám áll rendelkezésre az Önkormányzathoz kell fordulni, hogy nevet (azaz címet) adjanak a teleknek.
A mobil konténerház könnyen lakhatóvá tehető, vízmű és csatorna telepíthető hozzá, az elektromos csatlakozások kivitelezése, illetve hőszigetelése sem lehetetlen elképzelés. Ingatlan jelleget nem vesz fel, azonban egyszerűen otthonná alakítható!
Narcos, Peaky Blinders, Sons of Anarchy... Csak néhány Hollywood fikciói közül, amelyek bűnözői szervezetekről szólnak. Ebben a cikkben azonban egy nagyon is valóságos, hírhedt mexikói bűnszervezetet, a Sinaloa-kartellt, másnéven a „Vér szövetségét” fogom röviden bemutatni.
Az újvidéki mészárlás egyike a magyar történelem sötét foltjainak, melynek során több ezer embert irtottak ki módszeresen magyar katonák. Kevés nemzet van, amely nem követett el ehhez hasonló bűncselekményt, elég a szerbek srebenyicai tombolására gondolni, vagy akár az örmény népirtásra. Az újvidéki vérengzés a magyar nemzet keresztje ilyen szempontból, igaz jóval kisebb mértékben, mint a már említett kettő.
A mészárlás maga a huszadik században történt, annak is az egyik legvéresebb időszakában, a második világháborúban. 1942 januárjában magyar csapatok körülbelül 3-4 ezer szerb és zsidó nemzetiségű embert öltek meg, ezzel tömeggyilkosságot elkövetve. A Magyar Királyi Honvédség ugyanis megakarta tisztítani a lakosságot a szerb partizánoktól, ennek következtében került sor a vérengzésre. Az embereket levitték a befagyott Dunához, levetkőztették őket, majd mindannyijukat főbe lőtték, nem kímélve az asszonyokat és a gyerekeket sem. A holttesteiket pedig a Dunába vágott lékeken keresztül dobták a folyóba.
A razziát a partizáncsoportok ellen Szombathely Ferenc vezérezredes rendelte el, mivel a szerbek többször is megtámadták a magyar honvédeket és rendőröket, azonban ő sem gondolta volna, hogy a katonái tömegmészárlásba kezdenek. Itt a felelős Feketehalmy-Czeydner Ferenc altábornagy volt, aki a kapott parancs ellenére is tovább folytatta a mészárlást, leitatta a katonáit, akik részegen szó nélkül teljesítették a parancsot. Az emberek vadászata 3 napig tartott.
