Minden év augusztus huszadikának és az év utolsó napjának is kedvelt főszereplője a tűzijáték, mely szemet gyönyörködtető, ámbár annál veszélyesebb és hihetetlenül távoli eredetre nyúlik vissza. Sokszor a mai napig a tűzijáték szó hallatára a petárda jut az eszünkbe annak ellenére, hogy már régóta tiltott eszköz. De ez nem csoda hiszen a legelső pirotechnikai eszközök körébe sorolhatjuk.
Egyes források szerint a tűzijáték eredete visszanyúlik egészen az időszámításunk előtti korszakra, ahol a bizonyítékok szerint a fénnyel járó durrogtatások az ősi Kínába kalauzolnak el minket. Persze még ne gondoljunk a ma használatos modern eszközökre, csupán arra, ami a természetben megtalálható.
„Elmegyünk itthonról, lehetőleg ne gyújtsd fel a házat.” – hangoztatják a szülők majd becsukják maguk után az ajtót.
Több mint 2000 évvel ezelőtt egy kínai szakács nem fogadott szót és felrobbantotta a konyhát azzal, hogy szenet, ként és salétromot kevert, ami kigyulladt. Majd tovább kísérletezve bambuszba töltötte és felrobbantotta.
Kínában az emberek minden év április 18-án ünneplik a petárda feltalálását. Sőt még a Song dinasztia idején élő Li Tian emlékezetére a lakosok templomot építettek, ahol istentiszteleteket tartanak. A robbangatást azzal a szellemmel végezték, hogy elűzi és egyben megvédi őket a gonosz szellemektől. A mai napig Kínában található meg a tűzijáték iparának nagyjai, amely a világot ellátja termékekkel.
Telt az idő és eljutottak az emberek arra a pontra, hogy már mesterségesen is tudtak tűzijátékot előállítani. Már az első században tisztában voltak a fekete por varázslatos erejével, így nem kellett sok idő, hogy az ünnepségeken kívül a harctéren is bemutassák. A technológiai újítás hatalmasat tarolt, ennek köszönhetően is tudhatta Kína magáénak a hatalmas birodalmát.
Európa
Az európaiak, ahogy a selyem készítésének módját úgy a petárda készítést és a tűzfegyverek gyártását is szerették volna ellesni a távol-keletiektől. Kína terjeszkedésével a tudomány is terjeszkedett, mivel a harcok során hadizsákmányokhoz jutottak. A 13. század elején a kínaiaktól először mongolokhoz, törökökhöz és az arabokhoz jutottak el a lőszerek töltényei, amik még akkor papírból készültek. Nagy puskapor szállítónak mondhatjuk például Marco Polot a 13. században.
A 18. században Európa piacvezetői ezen a téren nem meglepően a németek és az olaszok voltak. Érdekesség, hogy a vezető amerikai tűzijáték kereskedő az olasz származású Zambelli család volt. E mellett még néhány kiemelkedő történelmi személyiség is rajongott a tűzijátékért, mint paládul I. Erzsébet királynő, aki ennek következtében új mesterséget hozott létre „Fire Mates of England” név alatt és még William Shakespeare is ír róla műveiben.
Magyarország
Itthon előszőr tűzijátékot az emberek 1476. december 22-én láthattak Mátyás király és Aragóniai Beatrix esküvőjén. Egy német matematikus, aki egyben csillagász is volt, bemutatásában tűzkerekek, tűzkupolák, tűzgolyók, rakéták, röppentyűk, görögtüzek szerepeltek.
A másfél évszázados török és Rákóczi szabadságharc után jött el újra hazánkban a tűzijáték hullám, amely az uralkodók mulatságait tette látványosabbá. 1809. augusztus 15-én Győrben ünnepelte Napóleon 40-ik születésnapját tűzijátékkal. 1822. július 26-án Balatonfüreden az első Anna bált is tűzijátékkal szerették volna megünnepelni, azonban a műsornak tragikus vége lett.
Rendszeresen tűzijátékkal kapcsolatos ünnepségeket az osztrák úttörő Anton Stuwer népszerűsítette a Városligetben, innen kapott kedvet Emmerling Adolf és Janitsári Iván, aki a magyar pirotechnika alapítói lettek.
Emmerling úttörőnek és egyben hagyomány alapítójának is mondható mivel ő volt az első, aki 1938-ban megünnepelte Szent István napját – István halála 1038. augusztus 15.-én volt, de csak öt nappal később avatták szentté. A Gellért szobor körül megrendezett rendezvényt minden évben megismételték és innen indult el a hagyomány, majd került magánkézbe.
