Gustav Radbruch német jogtudós, jogfilozófus, jogász és politikus 1946-ban jelentette meg „Törvényes jogtalanság és törvény feletti jog” című írását, amiben kidolgozta a híres Radbruch-formulát.
A második világháború végével égetővé vált a náci háborús bűnösök felelősségre vonása. Ezt nehezítette meg az eljárás alá vont személyek védekezése, miszerint nem szegték meg a jogszabályokat, hiszen az akkori törvényeknek megfelelően cselekedtek. A Harmadik Birodalom fennállása alatt hozott törvények tartalmilag igazságtalanok, viszont formailag legitimek voltak. A perek a Nürnbergben felállított Nemzetközi Katonai Törvényszék előtt zajlottak, amelynek tevékenységét egyre több kritika érte, miszerint visszamenőleg akartak szankcionálni olyan cselekményeket, amelyek az elkövetésük idején jogszerűek voltak. Az így hozott ítéletek a büntetőjog specifikus alapelvének, a törvényesség elvének egyik kritériumát, a súlyosabb büntetőrendelkezés visszaható hatályának tilalmát sértették volna, ami alapján a cselekményt a megvalósításakor hatályos törvény szerint kell megítélni. A kor jogtudósai nem kérdőjelezték meg a náci bűnösök büntetőjogi felelősségre vonásának szükségességét, viszont olyan megoldást kellett keresniük, ami jogilag megalapozza azt.
Ilyen körülmények között született meg a Radbruch-formula, ami arra a kérdésre keresett választ, hogy a formailag jogszerű, de valójában jogfosztó jellegű törvényeknek engedelmeskedni kell-e a polgároknak. Radbruch a jogeszme elemeiből, vagyis abból indult ki, hogy milyen alapértékek jellemzik a jogot. Ezek az értékek nála az igazságosság, a célszerűség és a jogbiztonság. A jog célszerűsége relatív, koronként, helyenként eltérő így, ha az elvek konfliktusba kerülnek, az igazságosság és a jogbiztonság a célszerűség felett állnak. Viszont az igazságosság és a jogbiztonság ütközésekor a jogbiztonság kerekedik felül. A törvényhozó által létrehozott, pozitív írott szabályoknak akkor is érvényesülniük kell, ha azok igazságtalanok vagy célszerűtlenek. Azonban, ha az írott törvények igazságossággal való ellentéte elviselhetetlen mértékűvé válik a törvénynek, vagyis az így már „helytelen jognak” meg kell hajolnia az igazságosság előtt. Az ilyen törvény nem csak helytelen, nem is minősülhet jognak. Tehát: a jogbiztonság megelőzi az igazságosságot és célszerűséget, egészen addig, amig az igazságosság elviselhetetlen mértéket ölt, ekkor a törvénynek be kell hódolnia az igazságosság előtt, mivel a törvény, ami nem is törekszik az igazságosságra elveszti jogi jellegét. A formula alapján Radbruch arra a következtetésre jut, hogy a náci Németország jogrendjének nagy része nem tekinthető érvényesnek. Aki ilyen törvények alapján járt el nem hivatkozhat arra, hogy normaadekvát magatartást tanúsított, ezért nem mentesülhet a felelősségre vonás alól sem. A Radbruch- formulát a joggyakorlat alkalmazni kezdte a háborús bűnösök felelősségre vonása körében.
A megoldással nem mindenki értett egyet. Herbert Hart bírálata szerint a visszaható hatály alkalmazásának tilalma sérül, ha az erkölcs háttérbe szorítja a jogot. A Radbruch-formula alkalmazását a magyar Alkotmánybíróság is elutasította.
