Az újvidéki mészárlás egyike a magyar történelem sötét foltjainak, melynek során több ezer embert irtottak ki módszeresen magyar katonák. Kevés nemzet van, amely nem követett el ehhez hasonló bűncselekményt, elég a szerbek srebenyicai tombolására gondolni, vagy akár az örmény népirtásra. Az újvidéki vérengzés a magyar nemzet keresztje ilyen szempontból, igaz jóval kisebb mértékben, mint a már említett kettő.

A mészárlás maga a huszadik században történt, annak is az egyik legvéresebb időszakában, a második világháborúban. 1942 januárjában magyar csapatok körülbelül 3-4 ezer szerb és zsidó nemzetiségű embert öltek meg, ezzel tömeggyilkosságot elkövetve. A Magyar Királyi Honvédség ugyanis megakarta tisztítani a lakosságot a szerb partizánoktól, ennek következtében került sor a vérengzésre. Az embereket levitték a befagyott Dunához, levetkőztették őket, majd mindannyijukat főbe lőtték, nem kímélve az asszonyokat és a gyerekeket sem. A holttesteiket pedig a Dunába vágott lékeken keresztül dobták a folyóba.

A razziát a partizáncsoportok ellen Szombathely Ferenc vezérezredes rendelte el, mivel a szerbek többször is megtámadták a magyar honvédeket és rendőröket, azonban ő sem gondolta volna, hogy a katonái tömegmészárlásba kezdenek. Itt a felelős Feketehalmy-Czeydner Ferenc altábornagy volt, aki a kapott parancs ellenére is tovább folytatta a mészárlást, leitatta a katonáit, akik részegen szó nélkül teljesítették a parancsot. Az emberek vadászata 3 napig tartott.

Feketehalmy-Czeydner és egy társa megpróbálták meghamisítani a jelentést, és eltussolni az ügyet, azonban a magyar országgyűlésből többen is követelték a honvédségtől a történtek kivizsgálását. Szombathely Ferenc büntetővizsgálatot rendelt el Feketehaly-Czeyder és társai ellen, melynek következtében sikerült feltárni az eseményeket A bíróság ki is mondta bűnösségüket. Feketehalmy-Czeydner Ferenc, Grassy József tábornokokat, Deák László ezredest, Zöldy Márton csendőr századost halálra ítélték, több más vádlott esetében pedig másfajta büntetést, például lefokozást szabtak ki.

Az esett példátlannak számított a második világháború időszakában, sohasem fordult elő, hogy egy ország katonáit elítélték a civil lakosság ellen elkövetett bűnök miatt. Sajnos azonban a halálos ítélet végrehajtására nem került sor, Feketehalmy-Czeydner-t és Grassy-t az SS titkosszolgálata kimenekítette az országból és a német hadseregben folytatták a karrierjüket egészen a Szálasi-kormányig, amikor visszatértek az országba és a nyilas hadsereg tagjai lettek.

A háború vége után szerencsétlen módon másféle megtorlásra is sorkerült: a szerbek nem felejtették el a hideg napokat, és ők is megcsinálták a sajátjukat szintén Délvidéken, ennek következtében pedig több mint húszezer délvidéki magyart gyilkoltak meg. A magyar elkövetőket végül Szerbiában kivégezték, köztük azt a Szombathely Ferencet is, aki nem követett el semmifajta bűncselekményt ebben a szituációban, legalábbis se a magyar, se a szerb bíróság nem talált erre bizonyítékot. 

Ne maradj le hasonló tartalmakról,
kövess minket Facebook-on és Instagram-on!