MÁTÉ LAURA

Igen régóta terveztem, hogy egyik évben végre kilátogatok európai egyik leghíresebb, és így hazánk legnevesebb fesztiváljára. Évek alatt sokszor hallottam milyen megismételhetetlen élmény, olyasmi, amit még az unokáidnak is mesélni fogsz; ilyen elvárásokkal, és még nagyobb izgalommal indultam, hogy átéljem a „szabadság szigete” nyújtotta élményt.

A „Sia” neve alatt futatott 6. napon jutottam el a fesztiválra, amikorra már bevallom kezdett némi rossz érzés elfogni, mert az addigi nagykoncertekről született kritikák igen negatívak voltak, kezdve Rihanna-ával, aki elvileg a Sziget legnagyobb dobása lett volna.

Szerencsére Siaban nem volt okunk csalódni, hozta a formáját; a dalok hozzá méltóan csengtek, a show pedig fenomenális volt körülötte, az ismert klipeket élőben megelevenítették a színpadon, amire a meglepődött hangokból ítélve nem is számított senki.

Sia esetében legnagyobb negatívumként az hozható fel, hogy rövid volt, a hiányérzet pedig egyértelműen mutatja, hogy a koncert fantasztikusan sikerült. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy egy órába telt, amíg a több tízezres tömeg eloszlott a nagyszínpadnál és végre egy kis szabad levegőhöz juthattunk, a taposó lábaktól mentesen.

A fesztivál programpalettája olyan színes, hogy hiába töltöttünk bent 16 órát be sem tudtuk járni a teljes területet. Az állítást, hogy valamennyi korosztály megtalálja a magának való elfoglaltságot, térben, időben és stílusban, csak megerősíteni tudom.

Napközben a civil falu, valamint a múzeumi negyed folyamatos programokkal, játékokkal készült, amiket apróbb ajándékokkal jutalmaztak.

A színház és a kultúra kedvelői egésznap színdarabokat, cirkuszi valamint tánc előadásokat tekinthettek meg, komolyzenei koncerteket hallgathattak meg; a sport szerelmesei pedig számtalan sportolási lehetőséget kaptak a sportzónában.

A tánc felé orientálódók szinte minden táncstílusban kipróbálhatták magukat az afro latin táncoktól egészen az erdélyi hagyományőrző néptáncokig.

Késő délutántól kora reggelig a hangulat nem csak, hogy nem csökkent, de ekkora indult be csak igazán a buli. Az esti nagykoncert kezdete előtt nem sokkal megsokszorozódott a tömeg, a hangfalak magasabb erőre kapcsoltak, a fények kigyúltak és akkor éreztük meg igazán azt a bizonyos „fesztivál életérzést”, amit mindenki keres, amikor egy hasonlóan nagy ívű rendezvényre kilátogat.

Sötétedés, illetve a nagyobb koncertek után megindultak a bulik több helyszínen, több stílusban, még végül bármerre is léptünk néhány métert máris egy újabb buliba, és több száz fesztiválozó közé csöppentünk. A „Fesztivál Köztársaságban” valóban nem volt megállás egy pillanatra sem, valami folyamatosan történt.

Külön megemlíteném a Sziget újrafelhasználás, valamint szelektív hulladékgyűjtésre való törekvését, amely az ígéretekhez hűen, valóban megjelent a fesztivál több területén is. Játékos feladatokkal igyekeztek ösztönözni a bulizó fiatalokat arra, hogy legyenek körültekintőbbek és vigyázzanak a környezetre, amiben élnek, mert mi lehetünk Földünk legnagyobb gyilkosai. Mondanom sem kell egy olyan rendezvény, amely több százezer fiatalt megmozgat, talán a legkönnyebben érheti el azt a generációt, aki még sokat tehet a fent említett „ügy érdekében”, így nagyon fontos kezdeményezésnek tartom a megmozgatásukat ebbe az irányba.

A beszámoló megírása előtt azt gondoltam, hogy negatívumként biztosan meg fogom említeni a magas napi jegy árakat, és akkor a bérletet már ne is említsük. A fesztivál után ez a nézetem némiképp mérséklődött, mert ellenére ugyan, hogy összehasonlítva a most induló Strand fesztivál áraival, ahol a heti jegy ára nagyjából megegyezik a Sziget napi jegyárával, kijelenthető, hogy az utóbbi fesztivál ára kiugróan magas; ugyan akkor az élmény, amit kaptam, a megszámlálhatatlan színvonalas és fantasztikus program ellensúlyozta a magas jegyárat.

Negatívumként azonban mindenképpen meg kell említenem a horribilisen magas étel és ital árakat! Ha rendesen fogyasztottam volna fél óra alatt elkölthettem volna a kifizetett jegy ár dupláját is, ami lévén főként fiatalokról beszélünk elég unszimpatikus húzás a szervezők részéről. Ennek némi ellensúlyozására kitelepítettek egy Aldit, ahol valóban volt lehetőség normális áron is ételt vásárolni, de a 380 forintos fél literes ásványvíz így is elkerülhetetlen volt, az alkoholtartalmú italokról meg már ne is essen szó.

Összességében azonban azt mondhatom, hogy amilyen elvárásokkal beléptem a fesztivál területére azt meg is kaptam, de ami igazán meglepő, hogy felül is teljesítette azokat.

Sikerességét kár lenne hosszasan elemezni, a rekord látogatói szám, a tény, hogy több nap is teltházzal zajlott, amely csaknem 90.000 embert jelent, beszédesebb mindennél.

Igazi élmény volt, amit sokáig nem fogok elfelejteni; az aranyos kis fesztivál útlevelem a karszalaggal együtt bekerült a legkedvesebb emlékeim közé… legalább is egy évre, amikor remélem, begyűjthetem az újabb Sziget Fesztiválos karszalagom az élmény pedig az ideit is felülírja!

SZILÁK EMESE

2014-ben négy francia barátnő, Anne Berest, Audrey Diwan, Caroline de Maigret és Sophie Mas kiadta rendkívül inspiráló How to Be Parisian (Wherever You Are: Love, Style, and Bad Habits) (magyar kiadásban, röviden: Legyél te is párizsi nő) címet viselő közös alkotását. A kötetben sziporkázó humorral és öniróniával foglalják össze közérthetően, hogy mitől olyan különlegesek a francia nők, azon belül is a ’párizsiak’.

A szerzők szerint ’párizsi nőnek’ lenni nem feltétlenül születés vagy lakcím kérdése. Ki kell érdemelni, hogy valaki azzá válhasson. De mégis miben más egy párizsi, mint a többi európai, vagy a világon bárhol élő nő? Nos, már a könyv elején lényegre törően, egy szóban leszögezik: bolond. Azonban, hogy mit is értenek ezalatt, csupán lassan bontakozik ki az olvasó előtt, szerény kétszáznegyven oldalban. A hasábokon végig művészi fotókkal és fantasztikus emberektől származtatott mondatokkal illusztrálódva merülhetünk bele az egyedülálló francia életforma és kultúra megismerésébe.

            Középiskolában tanáraink megtanítottak rá, hogyan tagoljuk szépen a fogalmazásainkat, mely tudást az egyetemen írt, nagyobb lélegzetvételű dolgozatainkban tovább fejlesztettünk. Fejezetek, gyakran alfejezetek terjedelmes címeit taglaljuk a tartalomjegyzékben, s ezen áttekinthetőség olyannyira szépérzékünk részévé olvad, hogy egyenesen groteszknek találhatjuk a fent említett könyv szerkezetét. Ugyanis az szakít az ódivatú, egy gondolatmenet mentén haladó, hagyományos külzetű történet-formával, és mesteri hanyagsággal vágja hozzánk az információkat. Ám meglepő módon a kiszámíthatatlan egymásutánban következő témák zűrzavara kifejezetten szórakoztató. Kreatívan tartja fenn az olvasó érdeklődését. Nem kelti véget nem érő regény hatását. Sokkal inkább hosszabb-rövidebb szemelvények sora alkotja.

            De térjünk csak vissza a kötet fő témájára, a híres-hírhedt francia nők utánozhatatlan stílusára. Ha kezünkbe vesszük az elegáns fehér borítójú könyvet, átlapozva rögtön érzékeljük, hogy jóval többről esik benne szó, mint puszta öltözködési szabályokról. Nem, a négy szerző inkább saját életstílusáról, életérzéséről vall, helyenként arcpirítóan őszintén. Persze említésre kerülnek szépségápolási és stílustippek, ugyanakkor nem marad el a gyermekeikhez, otthoni teendőikhez és társadalomhoz fűződő viszonyuk kivesézése sem. Praktikus ötleteket és régi tapasztalatokat adnak közre a crêpes (a francia palacsinta) receptjétől kezdve, a lakás előnyös berendezésén túl, a sikeres randevúkig, szinte mindenre kiterjedően.

            A szellemes és briliáns mű végére érve az olvasó ráébred, hogy miben is rejlik a nagy titok, mitől olyan irigylésre méltóak a párizsi nők, és mi az, amitől az összes szempár rájuk szegeződik, amikor belépnek valahová. A kézenfekvő magyarázat nem más, mint a szabadság, mely csak úgy sugárzik a lényükből. A könnyedségük teszi őket egyedivé, és az önfejűségük, amiért mindent úgy tesznek, ahogy a kedvük tartja. Erre a felszabadultságra és tökéletes rendezetlenségre vágyik minden nő. Nos, a hogyanért, vagyis, hogy mindez milyen módon érhető el, természetesen el kell olvasni a könyvet. Őszintén ajánlom a női olvasóknak akár szórakoztató olvasmányként, akár a hétköznapok kalauzaként, illetve minden olyan férfinak, aki egy kicsit is szeretné jobban megérteni a ’gyengébb nemet’.

HOFFMANN ZSOLT 

Budapest, Városliget – szeptember 11.

Elkezdtél futni, kocogva, nehezen, majd egyre jobban haladva, aztán egészen beszippantott a futás élménye, míg végül elkezdtél kacérkodni az 5 km-rel, majd miután ez gond nélkül ment, akkor a 10 km-rel, és eljutottál a 12-13 km-ig. És most nem hagy nyugodni egy újabb táv, hosszabb, mint az eddigiek, de vonzó, nagyon vonzó. Csak egy félmaraton… az legyőzhető!

Akkor ne fogd vissza magad! Állj rajthoz és győzd le a 21,097 km-t több ezer futótársaddal együtt, tegyétek ismét ezt az őszi eseményt az ország legnépesebb félmaratonjává! Ha bizonytalan vagy, akkor választhatod a váltót párban (11,7 km - 9,4 km) vagy trióban (7,4 km – 5,9 km – 7,8 km). A család közben indulhat a Ligetkörön, ami 3,4 km.

Rajt: 21,0975 km egyéniben, párban vagy trióban 9:00

Jelige: Fuss félmaratont!

A felkészüléshez segítséget találsz a www.futanet.hu oldalon az E-edzések között! Iratkozz fel a Wizz Air Félmaraton felkészítő e-edzésére!

KARCZUB ESZTER

Idén augusztus 18-21. között újra népzenétől, tánctól, kézműves hangszerektől lesz hangos a Budai Vár, ugyanis harmincadik alkalommal ismételten megrendezésre kerül a Mesterségek Ünnepe elnevezésű népművészeti találkozó.

Az idei fesztivál fő témája a játék, a szervezők rengeteg ehhez kapcsolódó interaktív programmal, táncos előadással készülnek. A meghívott vendégek között lesznek népművészeti játékokat készítő mesterek, igazi vásári komédiások, bábosok, valamint a népi játék témáját feldolgozó táncegyüttesek is. Platón azt mondta: „Többet megtudhatsz másokról egy óra játék, mint egy év beszélgetés alatt.” Ha belegondolunk az ókori filozófus szavaiba, könnyen igazat adhatunk neki, hisz bizonyára mindannyian tapasztaltuk már, hogy mennyivel önfeledtebben viselkedünk akár csak egy baráti társasozás alatt is. A Mesterségek Ünnepén alkalmunk nyílik olyan játékokat kipróbálni vagy akár csak kívülről szemlélni, melyek által közelebb kerülünk saját kultúránkhoz, tradícióinkhoz.

A fesztivál egyik alapgondolata, hogy a hagyományőrzés akkor valósul meg leginkább, ha nem csupán megmutatkozik, hanem alkalmazkodik, idomul a jelen korhoz, így válva szerethetővé a mai ember számára is. A három évtizede méltán sikeres rendezvény fellépői között a magyar népi előadóművészek színe-java megmutatkozik. Hallhatjuk énekelni többek között Palya Beát, Szalóki Ágit, Herczku Ágit, gyönyörködhetünk a Sebő Együttes, a Fonó Zenekar, a Berena Zenekar és a többi kiváló fellépő muzsikájában. Megismerkedhetünk a két vendégország, Üzbegisztán és Kína kézműveseivel, akik egytől egyig családjaik generációk óta űzött mesterségét mutatják be a magyar közönségnek. Mellettük természetesen a hazai kézműveseket sem kell nélkülöznünk, hiszen a rendezvény folyamán több tucat kiállító műhely várja a látogatókat.

A Mesterségek Ünnepe tehát idén is remek fellépőkkel, színes programokkal, ínycsiklandó ételekkel és italokkal, kirakodóvásárral nyitja meg kapuit, hogy érdemes legyen várni a nyár végét is.

Képek forrása: https://www.facebook.com/mestersegekunnepe/?fref=ts

HANICH VERONIKA, SZARKA MARGARÉTA

Az Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozóját idén a tavalyi évhez hasonlóan a Velencei-tónál rendezték meg. A „csak szabadon” életérzés hat napon át, július 12 és július 17 között várta a bulizni vágyó fiatalokat. Az idei évben a két házigazda egyetem a Debreceni Egyetem és a Testnevelési Egyetem voltak, akik számos programmal készültek mind az EFOTT civilfalujában, mind a fesztivál strandján.

A szélsőséges időjárás ellenére több mint 65 ezer fesztiválozó bulizott együtt és több mint 100 program fogadta őket. Az EFOTT középpontjában most is az egyetemisták, a vizsgaidőszak elfejtése, a jó hangulat, a sportprogramok, a turisztikai és gasztronómiai különlegességek bemutatása, és legfőképpen a hazai zenei paletta állt. Amilyen változatos programokkal készületek a szervezők, olyan változatos volt az időjárás is, éppen ezért a fesztivál kellékek között a gumicsizma, az esőkabát, a fürdőruha és a napolaj is egy asztalra került.

A kemping területén szorosan sorakoztak a sátrak, s bár néha kicsit megtépázta őket a szél és a felhőszakadás végig kitartottak. Reggelenként az EFOTT hivatalos rádiója, a BME-s Baross Rádió volt az ébresztés felelőse, amit a délutánig tartó műsoruk követett. Jól is jött a háttérben a zeneszó és a beszélgetések, mert a tisztálkodáshoz való sorban állás nem kis türelmet igényelt.  Napközben a Civil Falu programjai vártak minket, ahol a szervezetek között megtaláltuk többek között a Magyar Nemzeti Kereskedőházat, a Magyar Postát, a HÖOK-ot, az Új Nemzedéket, különböző pártok ifjúsági képviseleteit, valamint Nyitott bíróság program keretén belül a Székesfehérvári Törvényszék képviseltette magát. A Civil Tér mellett a fesztiválozók kipróbálhatták a bungee jumping-ot, a habfocit vagy az EFOTT vidámpark játékait is.

A fesztivál keretében több sportverseny is megrendezésre került, így például a strandkézilabda, a strandröplabda és a vízilabda. A szervezők célja ezekkel természetesen az volt, hogy minél közelebb hozza és minél inkább megismertesse ezeket a sportágakat a fiatalokkal a lehető legjobb hangulat mellett. Pázmányos oldalról az egyik legjelentősebb ezek közül a II. EFOTT Strandvízilabda Bajnokság volt, ahol egyetemünk vízilabda csapata is sikerrel vett részt.

A 12 zenei helyszín programkínálatát hazai kedvencek tették még színesebbé. A délután folyamán a dumaszínház srácai csináltak hangulatot a Rauch arénában, fellépett többek között Kiss Ádám, de Dombóvári István, Janklovics Péter és Szobácsi Gergő is megmozgatta a rekeszizmokat. A legnagyobb érdeklődés talán idén is a Pepsi nagyszínpad fellépőit övezte, itt bulizhattunk a Tankcsapda, a Margaret Island, az Intim Torna Illegal, Majka és Curtis, a Wellhello és még sokan mások slágereire, sőt itt élvezhettük Sian Evansnek és a Brainsnek a közös színpadra lépését. Egy új helyszínen, az Artist Pub-ban minden este az adott nap sztárfellépői pörgették az ütemeket. Rögtön a nyitónapon igazi házibuli várta a beköltözőket a 90-es évek előadóival és Kis Grófóval. Dévényi Tibi bácsi három este is óriási hangolatot generált. A finom sör és a baráti árra letornázható kalinka, vagy épp az efott koktél megalapozta az esték kedélyállapotát. Ha pedig a nagy bulizás közben valaki megéhezett, a szokásos fesztiválkínálat mellett a Food Truck Udvar különlegességeiből, magyaros ételekből, kézműves hamburgerek közül is válogathatott. Bár az időjárás nem volt mindig kegyes hozzánk az esős helyzetből a szerevezők igyekeztek kihozni a maximumot és minden programot a tervezetthez képest megvalósítani. Szombat éjjelre a zenészeket és a közönséget összekovácsolta az eső és a vihar, s együtt felejthetetlen utolsó estét hoztak létre. Aki idén kihagyta az EFOTT-ot jövőre mindenképp pótolja! Friss egyetemisták jövőre tietek a terep! Reméljük, beszámolónkkal ehhez egy kis kedvet csináltunk!

MERRIKIN GINA

Véleményem szerint a nyár eddigi legfontosabb eseménye minden magyar számára a Foci EB volt, ahova 1972 óta először a mi válogatottunk is kijutott.

Számunkra az utóbbi hónap nem csupán a fociról szólt, hanem valami sokkal többről…

Már a novemberi magyar norvég selejtezők óta észrevehető volt, hogy a foci mennyire össze tud hozni egy nemzetet, azonban az utóbbi hónap meccsei hatására az egész ország futball lázban égett.

Közel tízezer szurkoló kiutazott Franciaországba, hogy a stadionból bíztassa a fiúkat, illetve Bordeaux, Marseille és Lyon utcái is a „Ria Ria Hungáriától” voltak hangosak.  A kevésbé szerencséseknek is volt azonban bőven lehetőségük szurkolótársaikkal együtt szorítani a csapatért, hiszen az összes városban, határon innen és túl, összegyűltek az érdeklődők. Közterületeken óriáskivetítőkről, kocsmákban, szórakozóhelyeken vagy éppen otthon követhették csapatunk játékát. Milyen jó volt együtt őrjöngeni egy-egy gólnál, együtt örülni Király Gábor bravúros védéseinek, együtt szidni a magyar-izlandi meccs bíróját és együtt bosszankodni Ronaldo góljainál.

A meccsek után hatalmas nagy tömeg indult el a Nagykörúton, ünnepelni, énekelni, zászlót lengetni.  A kocsik tükrein trikolór lógott, az emberek arcára volt festve a zászlónk, mindenkinél nagy táblák és a kisgyerekek pólóin nem Messi vagy Ronaldo neve díszelgett, hanem Dzsudzsáké vagy Szalaié. Ezek voltak azok a pillanatok, amikor az emberek (sajnos akadt pár kivétel, de úgy gondolom rájuk kár a szót pazarolni) képesek voltak félretenni minden nézeteltérést, a vélemények különbözőségét és közösen, tiszta szívből örülni annak, hogy immáron újra van csapatunk, amelynek játékosai keményen, elszántan küzdenek.  Még azok is, akik pár hete azt se tudták mi az a tizenegyes, sőt talán egy meccset se láttak életük során, szintén olyan lelkesek voltak, mint a legfanatikusabb focidrukker. Az osztrákok elleni 2:0-as győzelem, az izlandi, illetve az EB győztes portugál csapat ellen vívott döntetlen meccsek olyan bravúros teljesítmények voltak, hogy ha az Aranycsapat tagjai még élnének, válogatottunk az ő tiszteletüket is kivívta volna.

A tény, hogy csoportelsőkként végeztünk gyönyörű teljesítmény és bár sajnos a belgák jobbaknak bizonyultak, úgy gondolom az égvilágon semmi szégyellenivalónk nincs, hanem NAGYON BÜSZKÉK LEHETÜNK, hiszen egy fantasztikus, új korszak küszöbén állunk a magyar foci terén.

Szeptembertől pedig újra szurkolhatunk, hiszen a Vb selejtezők veszik kezdetüket, tehát az éjjel valóban soha nem érhet véget.

MÁTÉ LAURA

Jojo Moyes: „Mielőtt megismertelek” (Me Before You) című nagy sikerű regényéből készített filmadaptáció június közepén jelent meg a hazai mozikban, a kritikák pedig a vártnál is pozitívabbak voltak.

A film jó drámákhoz hűen fűzi át a romantikus szálat a tragikus elemeken, habár személyes véleményem szerint ez utóbbi vonal talán erőteljesebben jelenik meg a vásznon.

A történet egy fiatal bankár, Will Traynor köré épül, aki gazdag fiatalokhoz méltón éli pörgős, kalandvágyó életét, amíg egy váratlan baleset folytán mellkastól lefelé teljesen lebénul. A korábban élettel teli férfi elveszíti szerelmét, életkedvét és az egyetlen kiutat ebből a helyzetből a halálban találja meg.

Louisa Clark egy vidám, örök optimista lány; már-már különc bolondos természetével.

Will szülei remélik, hogy főhősnőnk visszahozhatja fiúk számára a reményt és az élni akarást, ezért alkalmazzák a férfi mellé ápolónak. A kezdeti nehézségek lassan elhárulnak, és Will mogorva viselkedése kedvességbe csap át, még végül fellobban a szerelem kettejük között.

A film során megjelenő romantikus pillanatok mellett folyamatos párhuzamban láthatjuk a férfi harcát, fájdalmait és lelki gyötrődését, mely lévén az eutanázia létjogosultsága újra és újra előtérbe kerül.

Egyike azon kényes kérdéseknek, amikor nehéz megállapítani, hogy jogi szempontok, vagy egyszerű emberi észszerűség alapján érdemes e megvizsgálni.

Az emberi élethez való jog legfőbb jogforrásunkban az Alaptörvényben olvasható, de érdemes lehet elgondolkodni, hogy ez a „jog” mennyire egy fajta jogosultságunk pusztán, melyről szabadon dönthetünk. Azaz lemondhatunk erről a jogunkról, vagy megtehetik ezt helyettünk a hozzátartozóink, ha mi „képtelenek” vagyunk erre?

A katolikus egyház egyértelműen tiltja, lévén az eutanázia egy fajta öngyilkosság, mely a keresztények szemében a gyilkossággal egyenlő bűn. A katolikus hitbeli meggyőződés szerint az emberi élet szent, az Isten ajándéka, de nem örökbe, hanem „használatra” kapott ajándék, amely felett csak Isten rendelkezhet.

Az eutanázia egy görög eredetű szó, mely a „kellemes” és a „halál” szóból tevődik össze.

Habár számomra felvet némi kérdést e szó jelentése, mi szerint a halál lehet kellemes is; nehezen tudok ezzel felvetéssel azonosulni. Pontosan így osztja meg emberek millióit ez a kérdés; eltérő erkölcsi nézeteket vallunk.

Az eutanázia hívei az élet utilitarista szemléletéből indulnak ki, nevezetesen: kisebb értéket tulajdonítanak az életnek, amikor annak hasznossága csökken, vagy egyenesen a végéhez közeledik. E szerint a végstádiumba jutott beteg esetében az élet fenntartása már nem áll érdekében sem a betegnek, sem a családjának, hozzátartozóinak, sem a társadalomnak. Itt vissza is utalnék néhány mondattal korábban feltett nyitott kérdésemre. Amikor emberi méltóságról beszélünk, nem soroljuk oda az „emberi méltó halálhoz való jogunkat”, ez utóbbi szemlélet viszont ezt vallja.

Belátható, hogy pro és contra érveket felhozni mindkét nézet mellett lehet, a kérdés eldöntése évtizedes fejtörést okoz egyházi és világi személyek, orvosok és az orvostudományban laikus személyek között egyaránt.

A fent említett film megtekintését ajánlom mind azoknak, akik szeretnének ebben a kérdésben kicsit elmélyülni, de azoknak is, akik csak egy kis laza kikapcsolódásra vágynak két fesztivál között, egy jó film társaságában.

A dráma és a romantika szerelmeseinek kötelező film; a popcorn és a cola mellé erősen javasolt egy százas csomag zsebkendő is!

HOFFMANN ZSOLT

Sokat gondolkoztam, hogy az ex pilóta, Besenyei Péter elszólása szerinti ”random 8” (lásd videó 2:10-től), legyen-e a beszámoló címe, de tekintettel arra, hogy azért nem a teljes véletlen alakította ki a végeredményt, hanem a pilóták időeredménye - amely nagyban tükrözi a világbajnokság aktuális pontversenyének állását is- így behódolva az égi hatalmaknak, az esőé lett a főszerep.

Sajnos már pénteken látszott, hogy nem a klasszikus nyári napsütés fogadja az Air Race pilótáit, hanem leginkább a késő őszi Budapest köszön vissza sok esővel. A verseny szombati napját gyakorlatilag teljesen törölni kellett, mert az időjárási körülmények alkalmatlanok voltak a biztonságos repülésre. Meg kell említenem ezen a ponton, hogy a Duna vízszintje is jelentősen megemelkedett, így nem tette lehetővé, hogy a gépek startja a Lánchíd alatt legyen, valamint a bázisreptérként használt Budaörsi Repülőtér teljesen felázott, így a pilóták átköltöztek a Tököli Repülőtérre, és onnan szálltak fel vasárnap.

Vasárnap szórványosan felszakadozott a felhőzet, még a nap is kibújt rövidebb időre, ezt a versenyzők ki is használták, mely során az egymás elleni küzdelmeké vált a légtér. Nagyon nehéz feladat volt, hiszen alig volt lehetőségük a pályával korábban ismerkedni, aki kicsit is rontott, az már csak ellenfele jóindulatában és rosszabb idejében bízhatott. A hét párharc nyertes mellett, a leggyorsabb vesztes, a japán Joshide Muroja  jutott be a legjobb nyolc közé. Azonban az időjárás megint közbeszólt, melyre a versenyigazgatóság döntése alapján megváltoztatták a további menetrendet, és a párharcok helyett, egyszer repülhet mindenki, és az itt repült időeredmény fogja beállítani a végső sorrendet.

A pálya favoritjának a tavalyi győztes Hannes Archot tartották sokan, aki idén is zsigerből kerülgette a pilonokat, vele igazán nehéz felvenni a versenyt, pláne ha Budapestről van szó. Két pilóta azonban megpróbálta, az ausztrál légierő kiválósága Matt Hall jól repült, de ez nem volt elég. Az Air Race összesített pontversenyét vezető német Matthias Dolderer nem kegyelmezett osztrák riválisának, letaszította Budapest trónjáról, ezzel párhuzamosan komoly lépést tett a sorozat végső megnyeréséhez.

Az idei verseny vesztesei talán egyedül a nézők voltak, de reméljük, hogy jövőre jobb időt és több repülést láthatunk.

SZILÁK EMESE

"Az életet nem lehet megtervezni." hangzik a sokunknak ismerős közhely, ám éppen ezért nem is vesszük már komolyan. Ám néha előfordulhat, hogy jobban tennénk, ha megfogadnánk a régi tanácsot. Minden ember valamilyen szinten megtervezi a jövőjét. Megpróbálunk minél több eshetőséget belekalkulálni az egyenletbe, sőt van aki több verziót is kidolgoz. Hogy miért csináljuk ezt? Talán azért, mert a legtöbbünket megnyugtatja, ha tudjuk milyen helyzetek várnak ránk.

 Az ember szeret mindenre felkészülni, a váratlan események kezelésében igen kevesen állják meg a helyüket. Lélektanilag az idő múlását is könnyebb elviselni, ha beütemezzük magunknak a teendőinket. A kommunista termelőszövetkezetek sem véletlenül alkalmaztak ötéves terveket a tevékenységük koordinálására. Hiszen az egyik legjobb motiváció, ha sorra kipipálhatjuk a listánkon sorakozó elemeket. Bár alkatilag nem mind törekszünk 120 %-os sikerre, mint a TSZ dolgozói, viszont jó érzéssel tölt el, ha sikerül megugrani egy akadályt. De mi történik, ha valami balul sül el? Mihez kezdünk, ha akár a saját hibánkból, akár vis major szituáció esetén másképp alakulnak a dolgok, mint ahogy azt szerettük volna? Általában megszeppenünk, kétségbeesünk, kapkodni kezdünk, vagy összeomlunk a probléma komolyságától függően. Persze élnek olyan szerencsések közöttünk, akik rövid idő alatt átlátják a hirtelen kialakult káoszt és gyorsan reagálnak a megváltozott körülményekre. Viszont vannak, akiknek nem adatott meg ez a fajta menedzseri tehetség, ők azok, akik szélsőséges esetben néha évekig rágódnak a veszteségeiken és képtelenek a továbblépésre. Több elmélet is létezik azt illetően, hogy az újrakezdés képessége vajon veleszületett tulajdonság-e vagy fejleszthető dolog. Ennek boncolgatásába ezúttal inkább nem mélyednék bele. Inkább megmaradnék a tervekhez való ragaszkodás jelenségénél és annál, hogy ez mennyire befolyásolja későbbi sorsunkat. Vajon miért tartunk ki makacsul valami, vagy valaki mellett? Miért gondolkodunk egyáltalán különböző forgatókönyvekben, ha a terv folytonos módosításra szorul? Az a személyes véleményem - megérzésem -, hogy néha jobban tennénk, ha hagynánk elúszni egyes ábrándokat. Nem úgy értem, hogy ne legyenek álmaink, csak próbáljunk odafigyelni arra, hogy minek mekkora a reális valószínűsége és milyenek a rajtunk kívülálló körülmények.

            Mindannyiunknak vannak olyan vágyai, melyekért képesek lennénk szinte bármit megtenni, nagyon akarjuk, és ha az élet el akarja venni tőlünk, belekapaszkodunk. Magunknak persze azt mondjuk, hogy hősiesen küzdünk és ha elég kitartóak vagyunk, megkapjuk, amit akarunk, de ez a feltevés gyakran hibás és megtévesztő. Ha valamiben sorozatosan kudarcot vallunk, csupa olyan jelet észlelünk, hogy rossz úton próbáljuk átverekedni magunkat a csodálatosnak képzelt cél felé, akkor csak annyit kellene tennünk, hogy megállunk egy pillanatra és végiggondoljuk, hogy tényleg nekünk való-e az amiért ennyire harcolunk. Ez igen egyszerűen megállapítható. Hiszen, ha valamiért kétszer annyi fájdalom és szenvedés ér bennünket, mint amekkora örömöt lelünk benne, azt el kellene engednünk.. Félreértés ne essék, nem a feladásról és a széles út választásáról igyekszem meggyőzni az olvasót. Csupán érzékeltetni próbálom, hogy gyakran a saját boldogságunk és sikerünk útjában állunk azzal, ha olyasmi után áhítozunk, ami nem lehet a miénk, és ha ezt a mentalitást tovább folytatjuk talán egy sokkal értékesebb dologtól fosztjuk meg önmagunkat.

            Időnként tehát érdemes hallgatni a közhellyé avanzsált bölcsességekre és nem arra menni, ahol pofonok érik az embert - ahogy ezt egyszer egy kedves professzorom megjegyezte -. Tervezgessünk csak tovább, szőjünk álmokat, hiszen ilyen az emberi természet, de közben figyeljünk a folyton változó körülményekre és ne féljünk változtatni az irányon, hogy végül elérhessük a célt.

SZARKA MARGARÉTA

A házasságkötés az egyik legmeghatározóbb események közé tartozik az életünk folyamán, ahol az oltár előtt kimondjuk az igent életünk párjának. A nyár, a jó idő beköszönte mindig is magával hozta az esküvői szezon kezdetét. De vajon így van ez manapság is? Tényleg házasodnak még a szerelmesek?

Napjainkban megfigyelhető, hogy a párok nemcsak házastársakként élhetnek együtt, hanem házasságon kívüli élettársi kapcsolatban is. Az utóbbi évtizedekben inkább az ilyen módon együttélők száma növekedett meg rendkívül. Mindez szükségessé tette azt, hogy a változásokra való reagálás jogszabályok formájában is megjelenjen. Legátfogóbb szabályozást  a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény tartalmaz, amely néhány tekintetben már már egyenrangúként kezeli a két intézményt. De lesz ennek valamilyen következménye? Lehetséges, hogy a házasság nem élvez majd elsőbbséget, hanem jelentéktelen lesz a társak együttélésének formája?

Az Alaptörvény változatlanul úgy fogalmaz, hogy ,, Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony.“ Mindezt az Alkotmánybíróság is megfogalmazta. Tehát a házasság primátusát hirdetik, s így tesz a Ptk. is néhány intézkedése tekintetében. Ezt bizonyítja például, hogy az élettársi kapcsolatot alapvetően szerződésnek tekinti, ebből kifolyólag szabályozza a kötelmekről szóló Ötödik Könyvben. A házasság alapja a családnak, ezáltal legfőbb forrása az ember reprodukciójának. Egy olyan természetes közösség, amely elsőbbséget élvez az állammal, és bármely más közösséggel szemben, emiatt van szüksége védelemre, amelyet a Polgári Törvénykönyv is hivatott biztosítani. A házasságnak az élettársi kapcsolatnál szorosabb mivoltát mutatják a létrejöttével és megszűnésével kapcsolatos rendelkezések, hiszen az együtt élő felek már mindössze azáltal élettársakká válnak, hogy közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben élnek egymással. Ezzel szemben érvényes házasság csak akkor jöhet létre, ha az együttesen jelen lévő férfi és nő az anyakönyvvezető előtt személyesen kijelenti, hogy egymással házasságot köt. Ugyanígy különbség tehető a megszűnés vonatkozásában is, hiszen a házasság felbontását önmagában az életközösség megszakadása nem eredményezi, ellenben az élettársi kapcsolat ennek bekövetkeztével véget ér. A szorosságot hivatott alátámasztani a felek között kialakuló vagyonjogi rendszer is, ugyanis a házastársak vagyonközösségben élnek, az élettársak viszont az életközösség fennállása alatt önálló vagyonszerzők. Jó esetben azonban nem a jog által adott előnyök vagy éppen az esetleges hátrányok miatt döntenek a partnerek arról, hogy milyen formában élik mindennapjaikat. De tény, hogy érdemes tisztában lenni azzal, hogy milyen lehetőségeik lehetnek. Sokan vallják, főleg a mai modern világban, hogy nem a papír számít, anélkül is szerethetik egymást és élhetnek harmonikus kapcsolatban, sőt vállalhatnak gyereket. A társadalomban sokan hangoztatják, hogy az esküvőnek, a házasságnak már nincs túl nagy létjogosultsága, és az emberek egy része nem látja értelmét.

Azonban szerencsére még mindig sokan hisznek a házasság szépségében, s abban hogy lehet boldogan leélni egy életet egy ember mellett úgy, hogy vállalják a jóban rosszban együtt létet, szegénységben és betegségben örökkön örökké.