MÁTÉ LAURA

Jojo Moyes: „Mielőtt megismertelek” (Me Before You) című nagy sikerű regényéből készített filmadaptáció június közepén jelent meg a hazai mozikban, a kritikák pedig a vártnál is pozitívabbak voltak.

A film jó drámákhoz hűen fűzi át a romantikus szálat a tragikus elemeken, habár személyes véleményem szerint ez utóbbi vonal talán erőteljesebben jelenik meg a vásznon.

A történet egy fiatal bankár, Will Traynor köré épül, aki gazdag fiatalokhoz méltón éli pörgős, kalandvágyó életét, amíg egy váratlan baleset folytán mellkastól lefelé teljesen lebénul. A korábban élettel teli férfi elveszíti szerelmét, életkedvét és az egyetlen kiutat ebből a helyzetből a halálban találja meg.

Louisa Clark egy vidám, örök optimista lány; már-már különc bolondos természetével.

Will szülei remélik, hogy főhősnőnk visszahozhatja fiúk számára a reményt és az élni akarást, ezért alkalmazzák a férfi mellé ápolónak. A kezdeti nehézségek lassan elhárulnak, és Will mogorva viselkedése kedvességbe csap át, még végül fellobban a szerelem kettejük között.

A film során megjelenő romantikus pillanatok mellett folyamatos párhuzamban láthatjuk a férfi harcát, fájdalmait és lelki gyötrődését, mely lévén az eutanázia létjogosultsága újra és újra előtérbe kerül.

Egyike azon kényes kérdéseknek, amikor nehéz megállapítani, hogy jogi szempontok, vagy egyszerű emberi észszerűség alapján érdemes e megvizsgálni.

Az emberi élethez való jog legfőbb jogforrásunkban az Alaptörvényben olvasható, de érdemes lehet elgondolkodni, hogy ez a „jog” mennyire egy fajta jogosultságunk pusztán, melyről szabadon dönthetünk. Azaz lemondhatunk erről a jogunkról, vagy megtehetik ezt helyettünk a hozzátartozóink, ha mi „képtelenek” vagyunk erre?

A katolikus egyház egyértelműen tiltja, lévén az eutanázia egy fajta öngyilkosság, mely a keresztények szemében a gyilkossággal egyenlő bűn. A katolikus hitbeli meggyőződés szerint az emberi élet szent, az Isten ajándéka, de nem örökbe, hanem „használatra” kapott ajándék, amely felett csak Isten rendelkezhet.

Az eutanázia egy görög eredetű szó, mely a „kellemes” és a „halál” szóból tevődik össze.

Habár számomra felvet némi kérdést e szó jelentése, mi szerint a halál lehet kellemes is; nehezen tudok ezzel felvetéssel azonosulni. Pontosan így osztja meg emberek millióit ez a kérdés; eltérő erkölcsi nézeteket vallunk.

Az eutanázia hívei az élet utilitarista szemléletéből indulnak ki, nevezetesen: kisebb értéket tulajdonítanak az életnek, amikor annak hasznossága csökken, vagy egyenesen a végéhez közeledik. E szerint a végstádiumba jutott beteg esetében az élet fenntartása már nem áll érdekében sem a betegnek, sem a családjának, hozzátartozóinak, sem a társadalomnak. Itt vissza is utalnék néhány mondattal korábban feltett nyitott kérdésemre. Amikor emberi méltóságról beszélünk, nem soroljuk oda az „emberi méltó halálhoz való jogunkat”, ez utóbbi szemlélet viszont ezt vallja.

Belátható, hogy pro és contra érveket felhozni mindkét nézet mellett lehet, a kérdés eldöntése évtizedes fejtörést okoz egyházi és világi személyek, orvosok és az orvostudományban laikus személyek között egyaránt.

A fent említett film megtekintését ajánlom mind azoknak, akik szeretnének ebben a kérdésben kicsit elmélyülni, de azoknak is, akik csak egy kis laza kikapcsolódásra vágynak két fesztivál között, egy jó film társaságában.

A dráma és a romantika szerelmeseinek kötelező film; a popcorn és a cola mellé erősen javasolt egy százas csomag zsebkendő is!