MÁTÉ LAURA

Igen régóta terveztem, hogy egyik évben végre kilátogatok európai egyik leghíresebb, és így hazánk legnevesebb fesztiváljára. Évek alatt sokszor hallottam milyen megismételhetetlen élmény, olyasmi, amit még az unokáidnak is mesélni fogsz; ilyen elvárásokkal, és még nagyobb izgalommal indultam, hogy átéljem a „szabadság szigete” nyújtotta élményt.

A „Sia” neve alatt futatott 6. napon jutottam el a fesztiválra, amikorra már bevallom kezdett némi rossz érzés elfogni, mert az addigi nagykoncertekről született kritikák igen negatívak voltak, kezdve Rihanna-ával, aki elvileg a Sziget legnagyobb dobása lett volna.

Szerencsére Siaban nem volt okunk csalódni, hozta a formáját; a dalok hozzá méltóan csengtek, a show pedig fenomenális volt körülötte, az ismert klipeket élőben megelevenítették a színpadon, amire a meglepődött hangokból ítélve nem is számított senki.

Sia esetében legnagyobb negatívumként az hozható fel, hogy rövid volt, a hiányérzet pedig egyértelműen mutatja, hogy a koncert fantasztikusan sikerült. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy egy órába telt, amíg a több tízezres tömeg eloszlott a nagyszínpadnál és végre egy kis szabad levegőhöz juthattunk, a taposó lábaktól mentesen.

A fesztivál programpalettája olyan színes, hogy hiába töltöttünk bent 16 órát be sem tudtuk járni a teljes területet. Az állítást, hogy valamennyi korosztály megtalálja a magának való elfoglaltságot, térben, időben és stílusban, csak megerősíteni tudom.

Napközben a civil falu, valamint a múzeumi negyed folyamatos programokkal, játékokkal készült, amiket apróbb ajándékokkal jutalmaztak.

A színház és a kultúra kedvelői egésznap színdarabokat, cirkuszi valamint tánc előadásokat tekinthettek meg, komolyzenei koncerteket hallgathattak meg; a sport szerelmesei pedig számtalan sportolási lehetőséget kaptak a sportzónában.

A tánc felé orientálódók szinte minden táncstílusban kipróbálhatták magukat az afro latin táncoktól egészen az erdélyi hagyományőrző néptáncokig.

Késő délutántól kora reggelig a hangulat nem csak, hogy nem csökkent, de ekkora indult be csak igazán a buli. Az esti nagykoncert kezdete előtt nem sokkal megsokszorozódott a tömeg, a hangfalak magasabb erőre kapcsoltak, a fények kigyúltak és akkor éreztük meg igazán azt a bizonyos „fesztivál életérzést”, amit mindenki keres, amikor egy hasonlóan nagy ívű rendezvényre kilátogat.

Sötétedés, illetve a nagyobb koncertek után megindultak a bulik több helyszínen, több stílusban, még végül bármerre is léptünk néhány métert máris egy újabb buliba, és több száz fesztiválozó közé csöppentünk. A „Fesztivál Köztársaságban” valóban nem volt megállás egy pillanatra sem, valami folyamatosan történt.

Külön megemlíteném a Sziget újrafelhasználás, valamint szelektív hulladékgyűjtésre való törekvését, amely az ígéretekhez hűen, valóban megjelent a fesztivál több területén is. Játékos feladatokkal igyekeztek ösztönözni a bulizó fiatalokat arra, hogy legyenek körültekintőbbek és vigyázzanak a környezetre, amiben élnek, mert mi lehetünk Földünk legnagyobb gyilkosai. Mondanom sem kell egy olyan rendezvény, amely több százezer fiatalt megmozgat, talán a legkönnyebben érheti el azt a generációt, aki még sokat tehet a fent említett „ügy érdekében”, így nagyon fontos kezdeményezésnek tartom a megmozgatásukat ebbe az irányba.

A beszámoló megírása előtt azt gondoltam, hogy negatívumként biztosan meg fogom említeni a magas napi jegy árakat, és akkor a bérletet már ne is említsük. A fesztivál után ez a nézetem némiképp mérséklődött, mert ellenére ugyan, hogy összehasonlítva a most induló Strand fesztivál áraival, ahol a heti jegy ára nagyjából megegyezik a Sziget napi jegyárával, kijelenthető, hogy az utóbbi fesztivál ára kiugróan magas; ugyan akkor az élmény, amit kaptam, a megszámlálhatatlan színvonalas és fantasztikus program ellensúlyozta a magas jegyárat.

Negatívumként azonban mindenképpen meg kell említenem a horribilisen magas étel és ital árakat! Ha rendesen fogyasztottam volna fél óra alatt elkölthettem volna a kifizetett jegy ár dupláját is, ami lévén főként fiatalokról beszélünk elég unszimpatikus húzás a szervezők részéről. Ennek némi ellensúlyozására kitelepítettek egy Aldit, ahol valóban volt lehetőség normális áron is ételt vásárolni, de a 380 forintos fél literes ásványvíz így is elkerülhetetlen volt, az alkoholtartalmú italokról meg már ne is essen szó.

Összességében azonban azt mondhatom, hogy amilyen elvárásokkal beléptem a fesztivál területére azt meg is kaptam, de ami igazán meglepő, hogy felül is teljesítette azokat.

Sikerességét kár lenne hosszasan elemezni, a rekord látogatói szám, a tény, hogy több nap is teltházzal zajlott, amely csaknem 90.000 embert jelent, beszédesebb mindennél.

Igazi élmény volt, amit sokáig nem fogok elfelejteni; az aranyos kis fesztivál útlevelem a karszalaggal együtt bekerült a legkedvesebb emlékeim közé… legalább is egy évre, amikor remélem, begyűjthetem az újabb Sziget Fesztiválos karszalagom az élmény pedig az ideit is felülírja!