Másodfok

Boldogító igen? - Mindenképpen, talán?

2016. július 08. - Másodfok

SZARKA MARGARÉTA

A házasságkötés az egyik legmeghatározóbb események közé tartozik az életünk folyamán, ahol az oltár előtt kimondjuk az igent életünk párjának. A nyár, a jó idő beköszönte mindig is magával hozta az esküvői szezon kezdetét. De vajon így van ez manapság is? Tényleg házasodnak még a szerelmesek?

Napjainkban megfigyelhető, hogy a párok nemcsak házastársakként élhetnek együtt, hanem házasságon kívüli élettársi kapcsolatban is. Az utóbbi évtizedekben inkább az ilyen módon együttélők száma növekedett meg rendkívül. Mindez szükségessé tette azt, hogy a változásokra való reagálás jogszabályok formájában is megjelenjen. Legátfogóbb szabályozást  a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény tartalmaz, amely néhány tekintetben már már egyenrangúként kezeli a két intézményt. De lesz ennek valamilyen következménye? Lehetséges, hogy a házasság nem élvez majd elsőbbséget, hanem jelentéktelen lesz a társak együttélésének formája?

Az Alaptörvény változatlanul úgy fogalmaz, hogy ,, Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony.“ Mindezt az Alkotmánybíróság is megfogalmazta. Tehát a házasság primátusát hirdetik, s így tesz a Ptk. is néhány intézkedése tekintetében. Ezt bizonyítja például, hogy az élettársi kapcsolatot alapvetően szerződésnek tekinti, ebből kifolyólag szabályozza a kötelmekről szóló Ötödik Könyvben. A házasság alapja a családnak, ezáltal legfőbb forrása az ember reprodukciójának. Egy olyan természetes közösség, amely elsőbbséget élvez az állammal, és bármely más közösséggel szemben, emiatt van szüksége védelemre, amelyet a Polgári Törvénykönyv is hivatott biztosítani. A házasságnak az élettársi kapcsolatnál szorosabb mivoltát mutatják a létrejöttével és megszűnésével kapcsolatos rendelkezések, hiszen az együtt élő felek már mindössze azáltal élettársakká válnak, hogy közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben élnek egymással. Ezzel szemben érvényes házasság csak akkor jöhet létre, ha az együttesen jelen lévő férfi és nő az anyakönyvvezető előtt személyesen kijelenti, hogy egymással házasságot köt. Ugyanígy különbség tehető a megszűnés vonatkozásában is, hiszen a házasság felbontását önmagában az életközösség megszakadása nem eredményezi, ellenben az élettársi kapcsolat ennek bekövetkeztével véget ér. A szorosságot hivatott alátámasztani a felek között kialakuló vagyonjogi rendszer is, ugyanis a házastársak vagyonközösségben élnek, az élettársak viszont az életközösség fennállása alatt önálló vagyonszerzők. Jó esetben azonban nem a jog által adott előnyök vagy éppen az esetleges hátrányok miatt döntenek a partnerek arról, hogy milyen formában élik mindennapjaikat. De tény, hogy érdemes tisztában lenni azzal, hogy milyen lehetőségeik lehetnek. Sokan vallják, főleg a mai modern világban, hogy nem a papír számít, anélkül is szerethetik egymást és élhetnek harmonikus kapcsolatban, sőt vállalhatnak gyereket. A társadalomban sokan hangoztatják, hogy az esküvőnek, a házasságnak már nincs túl nagy létjogosultsága, és az emberek egy része nem látja értelmét.

Azonban szerencsére még mindig sokan hisznek a házasság szépségében, s abban hogy lehet boldogan leélni egy életet egy ember mellett úgy, hogy vállalják a jóban rosszban együtt létet, szegénységben és betegségben örökkön örökké.

A bejegyzés trackback címe:

https://masodfok.blog.hu/api/trackback/id/tr178875278

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
A PPKE JÁK HALLGATÓI LAPJÁNAK BLOGJA