Idi Amin Dada 1971 és 1979 között volt Uganda elnöke. Diktatúrája alatt százezrek vesztették életüket, ezzel kiérdemelte a 20. század egyik legismertebb zsarnoka címet.
Gyermekkoráról igen keveset tudunk, valamikor 1923 és 1928 között született, saját bevallása szerint a fővárosban, Kampalában, de nem kizárt, hogy az északi határ közelében fekvő Kobokóban. Római katolikus vallásáról 1910-ben tért át az iszlám hitre és vette fel az Amin Dada nevet. Fiatalkorában ugandai boxbajnok volt, amit ránézésre nem nehéz elképzelni, hiszen majdnem 2 méter magas és több, mint 100 kg volt.
1946-ban csatlakozott a Király Afrikai Lövészezrede brit gyarmati ezredbe, bár saját állítása szerint már a második világháborúban is szolgált Burmában, a mai Mianmarban. Szolgálatát szakácsként kezdte, és egészen a parancsnoki tisztségig jutott a ranglétrán. Már ebben az időszakban voltak kétes ügyei: sok kenyai törzsi harcost megöletett, holttesteiket pedig a hiénák elé vetette.
1962-ben, miután Uganda függetlenedett Nagy-Britanniától, Obete elnök ezredessé nevezte ki, így a kormányüléseken is részt vehetett. Obotével kezdetben igen közeli baráti kapcsolatot ápolt, ám az elnök, saját hatalmát féltve, egyre inkább a háttérbe szorította Amint, aki ezt megelégelve 1971. január 25-én katonai puccsot hajtott végre, míg az állam feje Szingapúrban tartózkodott. Ezt követően az Őméltósága Al-Hajji Doktor Idi Amin Dada Tábornagy, Örökös Elnök, Viktória-kereszt (VC), Kiemelkedő Szolgálatért Rend (DSO), Katonai Kereszt (MC), Minden Földi Vadak és Minden Tengerek Halainak Ura, az afrikai Brit Birodalom, és különösképpen Uganda Meghódítója címet aggatta magára. Nagy rajongója volt Skóciának, magát Skócia királyának nevezte, s egy alkalommal még egy temetésre is skót népviseletben ment el.
Hatalomátvételét mind a britek, mind az izraeliek nagy örömmel fogadták, míg Obote szövetségesei, Tanzánia és Zambia már kevésbé voltak elragadtatva a vezetőváltástól. Nem sokkal később azonban szövetségeseivel is megromlott a viszonya, miután a Tanzánia bombázása érdekében kért repülőgépek iránti kérését az ország hadügyminiszterei elutasították.
Jó szónoki képessége és termetes testalkata magyarázhatja, miért hittek annyian neki, annak ellenére, hogy rendelkezett a tömeggyilkos diktátorok jellegzetes tulajdonságaival; rendeletekkel kormányzott, és azokat, akik hatalmára veszélyt jelentettek, habozás nélkül eltette láb alól. Rémuralma a leghírhedtebb pszichopatákéval vetekedett. Nagy rajongója volt Adolf Hitlernek, diktatúrája nem mellőzte az emberiesség elleni bűncselekményeket, politikai elnyomást, etnikai tisztogatást, és a tömeges, bírósági ítélet nélküli kivégzéseket. Mai napig nem tudni, hogy pontosan hányan vesztették életüket zsarnoksága alatt, a becslések 100-500 fő közé teszik az áldozatok számát. Legnagyobb veszélynek az értelmiségiek és vallási vezetők voltak kitéve. Egyes híresztelések szerint kannibál is volt, bár erre semmiféle bizonyíték nincsen.
Amin rezsimjére jellemző volt a diszkrimináció is. 1972-ben kiutasította Uganda ázsiai származású lakosságát, akik a vállalkozások jelentős részét irányították. Ez romba döntötte az ország gazdaságát, hiszen a hátrahagyott üzleteket a diktátor a közeli embereinek adtak, akik hozzáértés hiányában képtelenek voltak azok működtetésére. Emellett a cukorgyártást is leállította, az országból kiszivárgott történetek hatására pedig a turizmus is leállt. Mindezek hatására az infláció mértéke elérte a hiperinflációét.
Diktatúrájának az Uganda és Tanzánia között kitört háború vetett végett, ami kísérlet volt arra, hogy a szomszédos ország déli tartományát bekebelezze. Mindössze néhány hét után Amin menekülni kényszerült országából. Először Líbiába, majd Szaúd-Arábiába települt, ahol 2003-ban halt meg természetes okokból. Utóda az elődje, az általa száműzött Obote lett, aki annak ellenére, hogy hasonló rémuralmat tartott fenn, mégsem vált ennyire hírhedtté.
Amin poligám életmódot folytatott, hat felesége volt, akik közül időközben háromtól elvált. Közülük egyet csempészés vádjával letartóztattak, másikuk rejtélyes körülmények között halt meg, a harmadik pedig elmenekült az országból. Feleségei mellett számos szeretőt tartott, élete során több, mint ötven gyermeke született. Egyik fia később könyvet írt róla, amiben meg szerette volna mutatni apja érző oldalát, nem tagadva az általa elkövetett szörnyűségeket.
