Számomra, valamint, úgy gondolom, sok történelmet kedvelő számára, mindig is érdekesek voltak az olyan kultúrák, történetek, amelyek az európai emberek és történelemoktatás számára irrelevánsnak tűnhetnek. Most egy rövid ideig fennálló, de annál jelentősebb afrikai birodalmat, a Dahomey királyságot és annak különleges katonáit mutatom majd be.
Ez a különleges állam Nyugat-Afrikában, a mai Benin területén létezett az 1600-as évektől. Az alapítás körülményeiről nem tudunk sokat, azonban az bizonyos, hogy a területen sok kisebb törzs élt, illetve a közelben volt megtalálható a már az 1200-as évek óta fennálló Alladai királyság is, amelyet Dahomey 1727-ben meghódított, és igazából innentől számítva lett jelentősebb tényező. A térség már az 1500-as évek elejétől kezdve kereskedelmi kapcsolatban állt a Portugál Királysággal.
Az első jelentős uralkodójuk, Houegbadja az 1600-as évek közepén nagyjából 40 évig uralkodott A térségben rendkívül modernnek számító közigazgatási rendszert épített ki, a fővárosban, Abomeyben királyi palotát emelt, és a vallási gyakorlatokat is szabályozta. Az ő unokája, Agaja hódította meg a környező kisebb államokat, és az ő idejében tűnt fel egy különleges alakulat, a N’Nonmiton. Ahogy növekedett a királyság, egyre nagyobb részt vállalt a transzatlanti rabszolgakereskedelemben, főként a leigázott törzsek tagjait adták el az elsősorban Amerikába tartó hajókra, de sokakat ők alkalmaztak rabszolgaként, elsősorban földművelésben. A legrosszabbul mégis azok jártak közülük, akiket az évenként megrendezésre kerülő Xwetanu nevű ünnepélyen emberáldozatként mutattak be.
Amiről azonban igazán elhíresült ez az állam, az a már említett N’Nonmiton, azaz a harcos nőkből álló elit alakulat, amely a hadsereg egy nagyobb részét képezte. Cölibátusban éltek, és ugyan a szokás szerint a király ’feleségeinek’ számítottak, ő sem érhetett hozzájuk, és ha bárki más ezt megtette, halálbüntetésre számíthatott. 8 éves koruktól kezdve kemény kiképzésben részesültek, hogy gyorsak, erősek és kegyetlenek legyenek, sokszor hadifoglyokkal szemben gyakorolhattak. Gazdagok voltak, jól meg voltak becsülve, saját házzal, rabszolgákkal rendelkeztek, és a szúró és vágófegyverek mellett muskétákkal is el voltak látva. Az 1800-as évek közepén nagyjából 6000 főt számlált ez az alakulat. Ez idő tájt kezdődött meg a birodalom hanyatlása is.
A hanyatlás oka elsősorban a rabszolgakereskedelem visszaszorulásában keresendő. Az 1800-as évek elejétől a Brit Birodalom diplomáciai eszközökkel próbálta rávenni az akkor uralkodó Ghezo királyt arra, hogy vessen véget a rabszolgakereskedelemben való részvételében. Mindezt 1852-re sikerült elérnie, ekkor Ghezo beszüntette az emberáldozatokkal járó ünnepélyeket is, azonban ezt csak néhány évig tudta fenntartani, és 1857-ben újra háborúzni kezdett a mai Nigéria területén található, a rabszolga-beszerző háborúkkal szembenálló Abeokuta városállamával, amelyet utóbbi meg is nyert. Ezt Ghezo sem élte túl, 1864-ben lőtték le.
Ezt követően Dahomey, mivel a fő terméke a rabszolga volt, gyorsan veszített erejéből, és ezt a franciák ki is használták, egyre nagyobb befolyást szerezve a térségben. 1890-ben és 1892-ben Béhanzin király háborút indított ellenük, oldalán a N’Nonmitonnal, akikre a francia katonák visszaemlékezései alapján úriemberek lévén lőni se mertek először, mert nőkre nem szabad. Dahomey végül 1894-ben vereséget szenvedett, és a női alakulat is megsemmisült a háborúban. Az utolsó amazon 1979-ben, 100 évesen hunyt el. Emlékeiket helyi legendák éltetik tovább.
A Dahomey királyság véres története pedig 1900-ban ért véget, amikor a terület hivatalosan is Franciaország részévé vált. 1960-ban nyerte vissza függetlenségét az először Dahomey-i Köztársaság, majd 1975 óta Benin néven létező ország.
