„A tulajdonjog a dolog felett való kizárólagos rendelkezésre jogosító teljes magánjogi hatalom” – tanulják a friss jogász hallgatók évről évre. Ugyanakkor az, hogy mit tehetünk régi eszközeinkkel, ha a javításukról van szó, elég limitálttá vált, ahogy teltek az évek. Az elkövetkező pár év viszont javuló tendenciát mutat ezen a téren.
Valószínűleg mindenkinek van otthon egy olyan „ezeréves” eszköze, ami a mai napig működik. Legyen szó a nagymama katódsugárcsöves tévéjéről, vagy egy Lehel hűtőszekrényről, bizonyos dolgok nem akarnak meghalni. Ez a hosszútávra történő tervezés mostanra viszont látszólag kiveszett a napjainkból. A tervezett elavulással és a javíthatóság korlátozásával a gyártók elérték, hogy a felhasználók legtöbbje probléma esetén inkább egy új eszközre váltson. Ha mégis a javítás mellett döntenének, akkor viszont sokszor egy olyan árral szembesülnek, aminél jobban megéri az új eszköz vásárlása.
A „right to repair", avagy a javításhoz való jog az eszközök és berendezések tulajdonosainak törvényes joga termékek, például autók, elektronikai cikkek és mezőgazdasági berendezések szabad módosítására és javítására.
Amiben a javításhoz való jog eltér a sima tulajdonjogtól, az a gyártók felé intézett elvárások:
- Az eszközt úgy kell megépíteni és megtervezni, hogy a javítás könnyen elvégezhető legyen.
- A felhasználóknak és a független javítási szolgáltatóknak tisztességes piaci feltételek mellett hozzá kell tudniuk férni az eredeti pótalkatrészekhez és a szükséges eszközökhöz (szoftverekhez és fizikai eszközökhöz is).
- A javításoknak tervezésüknél fogva lehetővé kell tenniük, és azokat nem akadályozhatja szoftverprogramozás
- A gyártónak egyértelműen közölnie kell az eszköz javíthatóságát.
Az első pont alá azok a dolgok tartoznak, mint az olyan csavarfejek alkalmazása, amihez a legtöbb felhasználónak van csavarhúzója, tehát gond nélkül hozzá tud férni a termékhez. De például az is ide tartozik, hogy az akkumulátor milyen módon van rögzítve az eszközhöz.
A második elem a gyártók javítási monopólium helyzetét próbálja kiküszöbölni. A tulajdonosok és a gyártótól független intézmények számára biztosítani kell a szükséges alkatrészeket, felhasználóbarát árazás mellett.
A harmadik elvárás, azokat az eseteket akarja kiküszöbölni, amikor a gyártó szoftveresen egymásra zárja az alkatrészeket, például egy kamera modul cseréje esetén az új kamera nem működik.
A javításhoz való jog célja tehát, hogy a csere helyett a javítást részesítse előnyben, és az ilyen javításokat megfizethetőbbé tegye, ami fenntarthatóbb gazdasághoz és az elektronikai hulladék mennyiségének csökkentéséhez vezet. A ritka földfémek sem lesznek gyakoribbak az idő múlásával. Ahogy a harmadik világi országokban rohamosan elkezdődik az internet adoptálása, úgy az erre használt eszközök száma is megemelkedik.
A javítási jog egyik legjelentősebb alkalmaztatója az Európai Unió. A fent említett 4 pontot, mint követelmény állította fel az Európában is árusító cégek számára, kibővítve azok logikus klímavédelmi pontjaival. 2027-től az EU területén árusított eszközöknél előírás, hogy könnyen eltávolítható akkumulátorral rendelkezzenek.
Az innováció korlátait figyelembe véve, a teljesítmény növekedés évről évre fokozatosan kisebb üteművé válik. A pénztárcánknak és a bolygónknak is jobb, ha tovább használjuk elektronikai eszközeinket. A fizikai károk javítási lehetőségeinek bővítésén túl immáron a Google mellett a Samsung is 7 éves szoftver támogatást ígér a frissen vásárolt eszközeikhez, ezzel is megnyújtva a hasznos időt, amit eszközeinkkel tölthetünk.