A Vatikán a világ legkisebb független állama. Történetének legnagyobb mérföldköveit az egyház és az állam közötti bonyolult viszony alakította. Az olasz fővárosban található terület politikai státusza évszázadok óta fontos szerepet játszik, de maga az állam hivatalosan csak a 20. század elején alakult meg. A Vatikán, mint független politikai egység létrejötte szorosan összefonódik a római katolikus egyház történetével, különösen az 1929-es Lateráni szerződés aláírásával.
A Pápai Államok és a „kivonulás"
A római katolikus egyház korábbi évszázadaiban hatalmas területekkel rendelkezett Olaszország közepén, amelyeket Pápai Államok néven ismertek. A pápák egészen 1870-ig kormányozták ezeket a területeket, de ekkor, az olasz egység megteremtése során, a területek egyesültek az olasz királysággal, és a pápák elvesztették politikai hatalmukat. Az egyház számára ez nemcsak területi, hanem lelki és politikai veszteséget is jelentett, hiszen hosszú évszázadokon keresztül a pápai államok voltak a katolikus egyház világi hatalmának központjai. A pápák azonban nem fogadták el könnyedén ezt a változást, és a következő évtizedekben különféle módokon próbálták visszaállítani állami hatalmukat.
A Lateráni egyezmény: A Vatikáni Állam új korszaka
Az 1929. február 11-én aláírt Lateráni egyezmény jelentette a pápai hatalom és az Olasz Királyság közötti kompromisszumot, és egyben a Vatikán Állam hivatalos megalakulását. Benito Mussolini, Olaszország diktátora és XII. Pius pápa egy olyan egyezményt kötöttek, amelyben Olaszország elismerte a Vatikán függetlenségét, cserébe pedig az egyház nem avatkozott bele az olasz politikába.
Fotó: 1929. február 11-én aláírja a szerződést a Szentszéket és XI. Piusz pápát képviselő Pietro Gasparri bíboros államtitkár és Benito Mussolini. /Forrás: biblelight.net/
A Szerződés három fő megállapodásra épült. Az első és legfontosabb pont a Vatikán Állam megalapítása volt, amely jogi értelemben biztosította a Vatikán szuverenitását és függetlenségét. A Vatikán területe a szerződés értelmében 44 hektárra csökkent, amely a világ legkisebb államává tette. Ezzel a Szentszék hivatalosan is elismerte Olaszországot, míg Olaszország elismerte a Vatikán szuverenitását és politikai függetlenségét.
A második jelentős pont a szerződésben a katolikus vallás hivatalos státusza volt Olaszországban. A dokumentumban rögzítették, hogy a katolikus vallás az olasz állam hivatalos vallása marad, és ennek megfelelően az egyház számára előjogokat biztosítottak. Ezen előjogok között szerepelt a vallási oktatás biztosítása az iskolákban, valamint a házasságok és más vallási szertartások jogi elismerése. Ez a rendelkezés jelentős hatással volt az olasz társadalom vallási életére, és hosszú távon megerősítette a katolikus egyház szerepét a politikai és társadalmi életben.
A harmadik fontos elem a szerződésben a kártérítés kérdése volt. Olaszország pénzügyi kompenzációt fizetett a Szentszéknek a pápai állam elvesztéséért. Az összeget 750 millió lírában és egymilliárd lírányi, 5%-os kamatozású államkötvényben határozták meg, amit a Vatikán különféle vallási és karitatív célokra használhatott fel.
A Lateráni egyezmény hosszú távú hatásai az olasz társadalom és a katolikus egyház viszonyát is alakították. Míg az egyház megőrizte vallási és társadalmi befolyását, az olasz állam a második világháború utáni demokratikus átalakulásával fokozatosan csökkentette a vallás szerepét az államügyekben. A szerződés azonban továbbra is alapvető jogi és politikai keretet biztosított a Vatikán és Olaszország viszonyában, és annak hatásai még ma is érezhetők, hiszen a Vatikán továbbra is a világ egyik legkisebb és egyedülálló állama, amely különleges jogi státusszal rendelkezik.
