Hollywood sikeresen megismertette a világgal az amerikai szesztilalmat, amely során 13 éven keresztül tilos volt alkoholt előállítani, szállítani vagy árusítani. Kevésbé ismert tény, hogy a 20. század elején számos más ország is próbálkozott az alkoholfogyasztás megszüntetésével: Oroszország, Finnország, Kanada vagy Izland mellett Magyarország is közéjük tartozott.
Az USA-ban már a 19. század elején megjelentek alkoholellenes társaságok, mozgalmak, amelyek egy egészségesebb társadalmat vizionálva a józanságot hirdették. A kezdetben főleg nőkből álló szervezetek számos társadalmi probléma mögött a túlzott alkoholfogyasztást látták. Az évek során ezek a nézetek egyre nagyobb népszerűségre tettek szert, létrehozva több egyesületet és pártot, amelyeknek főbb céljuk az alkoholfogyasztás visszaszorítása volt. Ez a folyamat vezetett 1920-ban a 18. alkotmánymódosításhoz, amely az egész államszövetség területén betiltotta a 0,5%-nál magasabb alkoholtartalmú italok előállítását, szállítását és árusítását.
Finnországban hasonló mozgalmak eredményezték a szesztilalomról szóló törvények bevezetését, Izlandon pedig népszavazással döntöttek az alkoholtilalom 1915-ös bevezetéséről, majd 1933-as feloldásáról.
A bűnözés visszaszorítása, erkölcsös, családközpontú életvitel népszerűsítése, emberek egészségének javítása – ezek a célok irányították az antialkoholista mozgalmakat évtizedeken keresztül és a törvénykezés is ezeket tartotta szem előtt.
Társadalom által kikövetelt változás helyett volt olyan ország, ahol fentről kényszerítették az emberekre az alkoholtilalmat. Ilyen volt Magyarország is, ahol már a 20. század elején komoly problémát okozott az alkoholfogyasztás. A korszakban egy munkás átlagosan évi jövedelmének 18%-át alkoholra költötte, és a bűnelkövetők közel 50%-a ittas állapotban volt a bűncselekmény elkövetésekor. Az okok megvoltak tehát Magyarországon is az alkoholfogyasztás visszaszorítására, azonban amíg az USA-ban a tilalom bevezetését számos társadalmi mozgalom és közösség évtizedeken át szorgalmazta, addig hazánkban a Tanácsköztársaság utópikus rendelkezése idézte elő az alkoholtilalmat.
A Tanácsköztársaság már 1919. március 21-én, hatalomra kerülésének napján közzétette a rendeletét a teljes alkoholtilalomról, amely bizonyos szempontokból szigorúbb is volt a lényegesen ismertebb amerikai szabályozástól. Amíg az USA-ban az alkoholnak előállítása, szállítása és értékesítése ütközött törvénybe, addig itthon ezek mellett magát a fogyasztást is büntették.
A szabályozás tarthatatlansága hamar megmutatkozott, így azon fokozatosan enyhítettek: először engedélyezték, hogy az orvosok betegek részére felírhassanak csekély mennyiségű bort, majd a dolgozók számára is lehetővé tették napi fél liter bor fogyasztását. Természetesen mindkét módosítás a visszaélések melegágyává vált. 1919. július 23-ától részlegesen, majd egy héttel később – a Tanácsköztársaság bukásával – teljesen megszüntették Magyarország egyetlen országos alkoholtilalmát.
Oroszországban II. Miklós cár az I. világháború kitörését követő napokban tiltotta be az alkoholos italok árusítását, tekintettel arra a nézetére, hogy egy fegyveres konfliktusban döntő szerepe lehet a katonák józanságának. Ez nem is volt alaptalan: az 1905-ös orosz-japán háborúban Oroszország vereségét elemző nemzeti újságok is arról írtak, hogy:
„[...] a japánok több ezer katonánkat találták olyan részegen, hogy úgy döfték le őket, mint a disznókat.”
Miklós cár rendelkezése csak a háború végéig tartott volna, azonban a bolsevik hatalomátvételt követően az új kormány továbbra is fenntartotta azt.
A szesztilalom társadalmi csoportok széles körének állt érdekében. A nőegyletek azt hangsúlyozták, hogy a kocsmába járó férfiak elhanyagolják a családjukat, a családi vagyont italra fordítják és erőszakosabbak. Protestáns mozgalmak a kísértésnek való engedést és a bűnhöz vezető utat, a kommunisták pedig a rend és fegyelem – ezáltal pedig a munkás-társadalom ellenségét látták az alkoholban.
Valamennyi államban a szesztilalom bevezetésére különböző okokból került sor és különböző ideig állt fenn, azonban egy dolog azonos volt mindenhol: hogy fenntarthatatlan. A bevezetését mindenhol folyamatos tüntetések követték, amely vagy egyenesen a szabályozás megszüntetéséhez vezetett, vagy annak érvénytelenüléséhez. A tilalom bevezetése után kiskapuk feltárása, szabályozás kijátszása mindenhol elkezdődött, ahol pedig az állam nem engedett, ott a feketepiac is fellendült. Az előbbire jó példa, hogy rengeteg orvos ellenérték fejében receptre írt fel alkoholt, utóbbira pedig, hogy bűnszervezetek ezrével üzemeltettek illegális kocsmákat, hatalmas vagyonra szert téve és így a korrupciót is elősegítve. Az USA-ban annak ellenére, hogy a szesztilalom ideje alatt tilos volt alkohol előállítani vagy árusítani, a tilalom megszüntetését megelőző években már alig 20%-kal volt alacsonyabb a népesség körében az alkoholfogyasztás, mint a szesztilalmat megelőző időszakban.
Hatalmas ígéretek fűződtek a szesztilalom bevezetéséhez, a gazdasági fellendüléstől az általános jólétig. A bűncselekmények csökkenését, a produktivitás növekedését és a gazdaság megerősödését várták tőle, azonban amellett, hogy ezt közel sem sikerült maradéktalanul teljesíteni, sok más negatív következménye is lett. Okkal vannak, akik úgy gondolják, hogy a szesztilalom egyetlen győztesei a maffiavezérek és italcsempészek voltak.
Az alkoholfogyasztás olyan mélyen hatja át a magyar társadalmat, hogy annak korlátozását ma nem lehet elképzelni, azonban számos más anyaggal kapcsolatban merül fel a kérdés, hogy hogyan lehet a fogyasztását kontrollálni. Ezeknek vizsgálatakor érdemes a szesztilalom során szerzett történelmi tapasztalatokat is figyelembe venni, és a tiltás helyett alternatív megoldásokat is megfontolni.
