Munkában meetingelünk, instára posztolunk, szabadidőnkben podcasteket hallgatunk vagy valamely streaming platform kínálatát böngésszük. A digitalizáció következtében olyan szavak váltak mindennapossá, amelyek néhány éve még ismeretlenek voltak a magyar nyelvben. Ezek az új kifejezések természetes részei a nyelvi fejlődésnek, vagy szükség van jogszabályokra, hogy megóvjuk nyelvünket ebben a globális közegben?
A nyelvek közötti kölcsönhatás természetesen nem új keletű dolog, de ez a folyamat soha nem látott sebességbe kapcsolt az internet hatására. A történelem során hosszú és erőteljes kapcsolat kellett két nép között ahhoz, hogy az egyik szavakat vegyen át a másiktól. Ma azonban már egy vicces internetes trend is elegendő ahhoz, hogy egy idegen kifejezés akár hetek alatt a hétköznapi nyelvhasználat részévé váljon.
Az Alaptörvény kimondja, hogy Magyarországon a hivatalos nyelv a magyar és hogy az állam kötelessége a nyelv védelme. Ennek megfelelően jogszabályokkal van biztosítva, hogy a magyar nyelv megőrizze a domináns pozícióját a globális hatásokkal szemben.
A 2001. évi XCVI. törvény értelmében minden Magyarországon megjelenő közérdekű közleménynek magyar nyelvűnek kell lennie. Közérdekű közleménynek minősülnek a közterületen, középületen, a mindenki számára nyitva álló magánterületen (például bevásárlóközpontban), továbbá közforgalmú közlekedési eszközön elhelyezett tájékoztató közlemények. A televíziós vagy rádiós reklámokat, az üzletekben lévő tájékoztatókat szintén magyar nyelven kell megjeleníteni. A törvény hatálya azonban nem terjed ki a vállalkozások nevére, megjelölésére.
A törvény elfogadja azt is, ha az idegen nyelvű szövegrész mellett ugyanolyan méretben és ugyanolyan hangsúlyosan megjelenítik a magyar nyelvű megfelelőjét is. Nem tartoznak a törvény hatálya alá a meghonosodott idegen nyelvű kifejezések. Ha kérdés merülne fel egy szó meghonosodottsága tekintetében, akkor a Magyar Tudományos Akadémia szakvéleménye az irányadó, melyhez az eljáró hatóság kötve van.
Természetesen nem csak Magyarországon élvez jogi védelmet az ország hivatalos nyelve. Franciaországban az 1994-es Toubon-törvény, amely nevét az akkori kultúráért felelős minisztertől kapta, szigorúbb korlátozásokat vezetett be. A törvény előírja, hogy a kereskedelmi reklámokban és a munkaviszony során keletkező dokumentumokban kizárólag a francia nyelv használható. Az oktatás minden szintjén csak a francia lehet az elsődleges nyelv, illetve kvótát határoz meg a médiában, különösen a rádiós és televíziós műsorokban, ahol a játszott zenék legalább 40%-ának franciául kell szólnia. A szabályozás célja nem csak a nyelv védelme, hanem a nemzet kulturális identitásának erősítése is.
Kétségtelen, hogy ma szivárognak be legerőteljesebben idegen szavak a mindennapi szóhasználatba, de attól ez még közel sem csak a modern kor sajátossága. Már a 19. században is érzékelték a külföldi hatás lehetőségét a magyar nyelvre, amit remekül mutat be Petőfi Sándor egyik játékos levele Arany Jánoshoz:
„Debrecenchester*, november 15. 1848.
My dear Dzsenkó!*
Áj em itthagying Debrecent, zászlóaljunk Becskerekre megy holnapután, én pedig Endrődre with Úrláb* januáriusig. Tehát oda légy nekem firkáling mégpedig mocs. Tiszteleting end csókoling a tied familia és kendet, vagyok barátod
P. S.”
