Az Amerikai Egyesült Államokban a polgárháborút követő időszakban virágzásnak indult a spiritualizmus. Több, mint 620 000 ember vesztette életét a harcokban, a gyász szinte minden családot érintett. Az emberek keresték a kapcsolatot a túlvilággal, szeánszokon vettek részt, hogy érintkezni tudjanak elhunyt szeretteikkel. Ebben a közegben lépett színre egy szerencsevadász bostoni fotográfus, William Mumler, aki azzal vált híressé, hogy a kamerájával képes volt lencsevégre kapni a holtak szellemeit.
Az eredetileg ezüstvésnökként dolgozó Mumler első szellemfotográfiáját véletlenül készítette el, 1861-ben. Kameráját próbálgatva portréfotókat készített önmagáról, és az egyik képen egy különös dolgot vett észre. Habár egyedül volt a szobában, a képen mégis úgy tűnt, hogy valaki, egy „fényből való leány” állt mellette. Mumler egy korábban elhunyt unokatestvérét ismerte fel az alakban. El is vitte a képet egy spiritualista ismerőséhez, aki megerősítette sejtését, valóban egy halott szellemét sikerült megörökítenie.
Mumler szellemfotója nagy port vert fel. Megjelent több spiritualista és országos lapban is, a bostoniak pedig kígyózó sorokban várakoztak Mumler fotóstúdiója előtt, hogy képet csináltathassanak egy halott szerettük szellemével. Voltak, akik akár tíz dollárt is képesek voltak fizetni egy ilyen képért, miközben egy átlagos fotó akkoriban egy dollárba került.
William Mumler pedig ezt ki is használta. Úgy tett, mintha őt is meglepné, hogy a kamerája képes megörökíteni a szellemeket. Azt is eljátszotta, hogy ő sem érti, mi történik, miért pont ő képes ilyen képeket készíteni. Nem vállalt garanciát arra, hogy a fotón valóban meg fog jelenni egy szellem, azt állította, hogy erre nincs ráhatása. Ha pedig a képen nem a látni kívánt rokon szelleme jelent meg, hanem egy másik személyé, Mumler segített a vevőnek a váratlan alak beazonosításában. Mivel a fényképészet még újdonság volt akkoriban, így keveseknek volt másik fényképe az elhunyt szeretteikről, amit összehasonlíthattak volna Mumler képeivel.
Ám az is előfordult, hogy a bostoni szélhámos hibázott. Egy alkalommal egy olyan fivér szelleméről készített képet, aki elvileg elesett a polgárháborúban, ám később, a kép elkészülte után élve hazatért. Máskor pedig egy ügyfél a saját feleségét ismerte fel a szellemalakban, ám az asszony még élt, ráadásul nem sokkal korábban ő is csináltatott képet Mumlernél. Ráadásul voltak szkeptikusok is, akik sejtették, hogy Mumler manipulálja a képeit. Ők maguk is igyekeztek különböző módszerekkel, mint például dupla exponálással vagy negatívok egymásra helyezésével Mumler képeihez hasonló fotókat előállítani. Köztük voltak olyanok is, akik magánál a bostoni szélhámosnál csináltattak egy képet, és igyekeztek a folyamat minden mozzanatát szemmel tartani, beleértve az előhívást is. Így tett egy tapasztalt bostoni fotográfus, J. W. Black is, ám ő egyetlen olyan mozzanatot sem vett észre, amely megmagyarázhatná a különös képeket.
A növekvő gyanú arra kényszerítette a szellemfotográfust, hogy 1869-ben elhagyja Bostont és átköltözzön New Yorkba, ám ott letartóztatták, és csalás vádjával bíróság elé állították. Az ügyészség szakértőket hívott tanúnak, akik 9-féle módszert soroltak fel, amelyekkel Mumler a képeit előállíthatta. Egyikük, a hírhedt mutatványos, P. T. Barnum még egy szellemfotót is leadott bizonyítéknak, amelyet önmagáról és Abraham Lincoln szelleméről csináltatott.
Ám az esküdtszéket nem tudták meggyőzni. Mumlert végül felmentették konkrét bizonyíték hiányában, ugyanis nem tudták rábizonyítani, hogy a felsorolt eljárások közül bármelyiket is használta volna, illetve korábbi munkássága során sosem kapták rajta hamisításon.
Mumler visszatért Bostonba. A tárgyalása körüli nagy felhajtás miatt felhagyott a szellemfotózással. Magával a fényképészettel viszont nem, ő fejlesztette ki az eljárást, ami lehetővé tette, hogy a fényképeket kinyomtassák az újságokban. Ezt a módszert az ő tiszteletére Mumler-eljárásnak nevezték el.
Egy alkalommal viszont visszatért a szellemfotográfiákhoz. 1870-ben híres látogatója akadt. A volt First Lady, Mary Todd Lincoln tért be a stúdiójába, és kért tőle egy képet. Ez a fotó, amelyen a gyászoló özvegy és a mögötte álló volt férj, Abraham Lincoln szelleme látható, Mumler egyik leghíresebb képévé vált, és bár kétséget kizáróan hamis, azt nem lehet tagadni, hogy az özvegy számára szimbolikus jelentőséggel bírt, ugyanis így mindig emlékezhetett arra, hogy a férje még a túlvilágról is támogatja őt, mellette áll.
