A kakukkos óra egy olyan mechanikus óra, amelynek ütőszerkezete a kakukk dalát próbálja utánozni. Általában egy gonggal együtt szokott megszólalni óránként, és a kakukkszó száma jelzi az aktuális órát. A hang mellett egy figura is előszokott bújni az óralap feletti csappantyúból.
A kakukkos óra valószínűsíthetően a Németországban található Fekete-erdőből származik. Bár hasonló csiripelő órák már korábbról is ismertek voltak, az első kakukkszó vélhetően egy bizonyos Franz Anton Ketterer (1676-1749) schönwaldi óramester műhelyéből hangzott el az 1730-as évek körül. A kakukkos órák hamar népszerűek lettek, és egyre inkább elkezdték őket külföldre exportálni, ez jelentősen összefüggött az ipari forradalmak időszakával. A tömegtermelésnek köszönhetően az órák egyre nagyobb mennyiségben lettek elkészítve és egyre szélesebb körben terjedtek el. A kakukkos óra fejlődését alapvetően meghatározta, hogy a Fekete-erdőben kiemelt fontosságú volt a faipari kézművesség és a precíziós óragyártás.
Hogy pontosan miért is kakukkol az óra? Kezdetben a schönwaldi mester a kakas hangját akarta használni éneknek, azonban ahhoz, hogy a kakas kukorékoló hangját utánozni tudják, egy bonyolult szerkezetet kellett volna készíteni. A kakukk hangját azonban sokkal könnyebben vissza tudták adni, ehhez mindösszesen két egyszerű síp kellett, így végül kakukkos óra lett belőle. Manapság egyes szabadalmak már egy fuvolával is képesek eljátszani a hangot. Továbbá megjelentek olyan kakukkos órák is, amelyek elektromechanikus vagy kvarcmozgással működnek, ezekben a kakukkszó elektronikusan van generálva.
A kakukkos óra működése egyszerű, de nagyszerű. A pontos időt egy súlyokkal működtetett inga biztosítja, amely hajtja az óraszerkezetet. Abban a pillanatban, amikor az óra eléri a megfelelő időt, a kakukkmechanizmus aktiválódik. Egy kis ajtó kinyílik és megjelenik a kakukkfigura, miközben természetesen megszólal a klasszikus síphang. A régi órák még kézi felhúzással működtek, ma már van elektromos és napelemes verzió is.
A kakukkos órák elsősorban a fafaragás által készültek el, amelyek gyakran természeti motívumokat ábrázoltak. Fekete-erdő kulturális központja lett az óragyártásnak, mivel abban a régióban a helyi fa bőségesen rendelkezésre áll arra, hogy belőlük óraházat faragjanak. Továbbá ezen a területen az idő és a természet múlása fontos szerepet játszott, amit a kakukkos óra hűen tükröz.
Az órák külső része kezdetben egyszerű volt, leginkább a német népművészet hagyományait akarta tükrözni. A 19. században lett elterjedt a ma is használatos házikó forma. Ezt a dizájnt egy német építész, Friedrich Eisenlohr hozta létre, aki az órákat a vasútállomások őrbódéinak mintájára tervezte. Azóta a faházikós megoldás a kakukkos óráknál egy szimbólum lett.
Manapság a turisták egyik kedvenc emléktárgya a kakukkos óra, ha éppen Németországban, Ausztriában vagy Svájcban kirándulnak. 2016-ban az UNESCO a Fekete-erdő órakészítési hagyományait az emberiség szellemi kulturális örökség részévé nyilvánította. A Fekete-erdőben ma is több családi vállalkozás foglalkozik a kakukkos órák készítésével, amelyek generációkról generációra öröklődnek.
