A mai videojátékokban egyre gyakoribbak az olyan mechanizmusok, amelyek lehetővé teszik, hogy a játékosok olyan tárgyakra tegyenek szert a játékon belül, amelyek “egyedivé” teszik karakterüket a játékban. A leggyakoribb ilyen jellegű tárgyak a kinézetek (skinek), speciális fegyverek (leginkább MMORPG típusú játékokban), esetleg háziállatok (szintén inkább az MMORPG műfajára jellemző). Emellett egyre gyakoribb az a gyakorlat is, hogy ezek a játékon belüli tárgyak valós pénzben kifejezhető értéket kapnak. Ennél a pontnál szükséges feltenni a kérdést, hogy ezen tárgyak megszerzése a jog szempontjából milyen ügyletnek is minősülnek? Erre a kérdésre ad választ a cikkem.
Kezdésnek érdemes tisztázni pár alapkategóriát, amelyek a kérdéshez közvetlenül nem, de az egész téma megértéséhez viszont gyökeresen kapcsolódnak. Fontos tisztázni, hogy maguk a hordozók (ládák, lootboxok) milyen módokon szerezhetők meg? Játéktól függően eltérő modellek ismertek, ezek a következők: a hordozót szimplán a játékban nyújtott teljesítmény alapján kapjuk (ez a legritkább); a hordozót játékon belüli valutáért vagy valós pénzért vehetjük meg (ez a második leggyakoribb megoldás, leginkább mobil játékokra jellemző és szokás mikrotranzakciós rendszernek is nevezni); a harmadik modell pedig valójában az első kettő ötvözete, azaz a hordozókat a játékosok megvehetik pénzért vagy megszerezhetik a teljesítményükkel is.
Utóbbi modellel kapcsolatban érdemes tisztázni, hogy a hordozókban található tárgyak a játékban hogyan fognak viselkedni. Itt két nagy csoportot tudunk elkülöníteni: az első modellben a hordozókban található tárgyak a játékosok számára olyan előnyt biztosítanak, amely sportszerűtlennek is tekinthető. Ezzel a modellel még nincs probléma akkor, ha a hordozók a játékon belüli teljesítmény alapján is megszerezhetők [lásd. Star Wars Battlefront II (2017) korai verziói], azonban, ha a hordozók csak pénz ellenében szerezhetők meg, akkor a modell már Pay-to-win, azaz a “fizess, hogy nyerj” alapon működik. A másik modell esetén a hordozókban található tárgyak szimplán esztétikai jelleggel bírnak, tehát jobb kinézetet kap a karakterünk vagy a fegyverünk [lásd. Counter-Strike 2 (2023)].
Visszatérve a cikk eredeti kérdésére: szerencsejátéknak minősül-e a lootbox rendszer? A válasz röviden: nem. Ennek az az oka , hogy az 1991. évi XXXIV. törvény a szerencsejáték szervezéséről 1. § (1) bekezdése a következők szerint határozza meg a szerencsejáték legális fogalmát: “Szerencsejáték minden olyan játék, amelyben a játékos pénz fizetése, vagy vagyoni érték nyújtása fejében, meghatározott feltételek fennállása vagy bekövetkezése esetén pénznyereményre, vagy más vagyoni értékű nyereményre válik jogosulttá. A nyerés vagy a vesztés kizárólag, vagy túlnyomórészt a véletlentől függ.” Az egyszerűség kedvéért a Counter-Strike 2 (továbbiakban: CS2) című videojátékon keresztül mutatom be a szabály értelmezését.
A CS2-ben Ládanyitásra van lehetőség, amelyet a ládákhoz tartozó kulcs megvásárlásával lehet megtenni, tehát a CS2 esetén nincs lehetőség a Ládák ingyenes kinyitására. Így ebben a példában a kulcs értékét (2,32 Euro) a téttel azonosíthatjuk, azaz “pénz fizetése, vagy vagyoni érték nyújtása” résznek felel meg a törvény szövegből. Ezt követően a kulccsal a Ládát ki lehet nyitni, amelyből véletlenszerűen kapunk egy tárgyat, azaz nincs olyan opció, hogy nem kapunk semmit. A “meghatározott feltételek” résznek a szövegben igazából nagyon egyszerű megfelelni, hiszen csak annyi az elvárás, hogy kinyissuk a Ládát, és ez lényegében nagyon hasonlít a félkarú rabló géphez. A kapott tárgy alapján megfelel a helyzet annak a tényállás elemnek is, hogy “pénznyereményre, vagy más vagyoni értékű nyereményre válik jogosulttá”. Ugyanakkor a Ládanyitás rendszere egy tényálláselemnek sem felel meg, a tényállás szerint “A nyerés vagy a vesztés kizárólag, vagy túlnyomórészt a véletlentől függ.”. Mivel azonban a CS2 Ládákból a játékos mindenképp kap egy vagyoni értékkel bíró tárgyat, ezért a vesztés lehetősége jogilag nem megalapozott. Ez annak ellenére is igaz, hogy nominálisan az esetek túlnyomó részében a Ládából nyitott tárgy kisebb vagyoni értékkel fog bírni, mint a Láda kulcsára kiadott pénzösszeg. Ezzel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy a skinek értékét nem a Valve határozza meg, hanem azok a piaci igények alapján alakulnak. Így elviekben az sem kizárt, hogy az alábbi táblázat szerint egy gyakori skin sok pénzt, vagy éppen egy ritka skin kevés pénzt érjen. Ez tisztán látható azokból a valószínűsíthető adatokból, amelyek azt mutatják, hogy az egyes értékcsoportba tartozó tárgyakat mekkora eséllyel tudjuk egy Ládából kinyitni:
Kép: Esports.net
A fentiek természetesen tűnhetnek a dolgok felesleges túlbonyolításának, ugyanakkor véleményem szerint nem kéne szabályozatlanul hagyni egy olyan piacot, amelyen egyébként brutálisan nagy összegek mozognak. Álljon itt példaként a CS2 jelenleg legnagyobb valós vagyoni értékkel bíró tárgya, a Karambit Case Hardened (Blue Gem), amelynek jelenlegi piaci értéke 1,5 millió amerikai dollárra van becsülve.
Kép: Calum Petterson / Dexerto
