Habár a történeti részek elsajátítását minden rutinosabb joghallgató messziről igyekszik elkerülni büntetőjogból, be kell látnunk, hogy egy-egy jogszabályi rendelkezés megszületésének olykor egészen érdekes okai is lehetnek. Nincs ez másképp a szexuális kényszerítés tényállása kapcsán sem. Ez egy olyan eset szabályozására hivatott, amelyre eddig nem fordított külön figyelmet a törvény: ez az úgynevezett nemi zsarolás.
Érdekes helyzet alakul ki abban az esetben, ha a 2012. évi C. törvény 196. §-a által szabályozott bűncselekmény, azaz a szexuális kényszerítés tényállásába illő cselekmény került elkövetésre, az említett Btk. hatályba lépése előtt. A törvény az ilyen magatartást a jogszabály 174. §-ában megfogalmazásra kerülő kényszerítésként minősítette, amely teljes egészében megegyezett a hatályos Btk. 195. §-a által szabályozott kényszerítéssel. Ez nemi zsarolásként volt ismeretes a kor büntetőjogában. Azt a szituációt jelentette, amikor a bűncselekményt nem a passzív alany beleegyezésével, de nem is erőszakkal vagy az élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel követték el. Ugyanis ebben az esetben - a körülmények függvényében - erőszakos közösülés vagy szemérem elleni erőszak valósult meg, amely cselekmények tulajdonképpen a szexuális erőszak tényállásának „elődjei” voltak.
A jogalkotó a jelenlegi Btk. megalkotásakor úgy döntött, hogy rendezni kívánja a nemi zsarolás kérdését. Többek között azért, mert megítélése szerint a törvény által kiszabható legmagasabb büntetés is enyhe volt, tekintve, hogy a kényszerítés esetében három évig terjedő szabadságvesztést lehetett kiróni. A miniszteri indoklásból kitűnik az is, hogy a jogalkotó magasabb szinten kívánt megfelelni a hazai és külföldi nővédő szervezetek igényeinek egyaránt, amikor megalkotta a tényállást. Az így létrehozott teljesen új tényállás „A nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények” című fejezetben található, és egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni azt az elkövetőt, aki mást szexuális cselekményre vagy annak eltűrésére kényszerít, a kényszerítéstől külön szankcionálva ezáltal a nemi zsarolás esetkörét.
Habár a szabályozás valóban megoldotta a nemi zsarolás kérdését, azzal nem volt, valamint jelenleg sem elégedett mindenki. A Committee on the Elimination of Discrimination against Women, azaz a CEDAW nevet viselő nővédő szervezet például jelentésében kifogásolta, hogy a magyar szabályozás továbbra is az erőszakra, a fenyegetésre, valamint a kényszerítésre helyezi a hangsúlyt a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni deliktumok esetében, nem pedig a passzív alany általi beleegyezés hiányára. Megemlítendő, hogy a hazai szerzők véleménye is igen különböző a témát illetően, valamint sokszor a jogalkalmazás sem mondható egységesnek.
Joghallgatóként az a dolgunk, hogy ismerjük az éppen hatályos jogszabályokat, ám olykor nem árt venni a fáradtságot, és elmélyedni egy-egy szabályozás hátterében sem. Egy ódon szakkönyv vagy éppen hatálytalan törvény ugyanis megannyi érdekességgel, információval szolgálhat számunkra.
