A Budapest Central European Fashion Week (BCEFW) Közép-Európa egyik legnagyobb divateseménye, amit a Hungaryan Fashion Design Agency rendez évente kétszer. A rendezvény célja a magyar, és más Közép- európai designerek új kollekcióinak bemutatása. A legutóbbi Fashion Week január 31-től február 6-ig került megrendezésre a Szépművészeti Múzeumban. Több mint harminc magyar tervező őszi-téli kollekcióját, zömében magyar modelleken lehetett megcsodálni.
A Fashion Weekről, és a modellszakmáról Balog Rozival beszélgettem, aki magyar modellként többször is végig sétált a kifutón.
Kérlek mesélj egy kicsit magadról. Hogyan és mikor csöppentél bele a divat világába?
Soha nem volt célom, hogy modell legyek. Tavaly nyáron Instagrammon felkeresett egy kis ügynökség, hogy érdekel-e modellkedési lehetőség. Eleinte bizonytalan voltam, nem tudtam mit válaszoljak. Rövid őrlődés után úgy éreztem, nincs veszteni valóm, beleegyeztem egy beszélgetésbe. Az ügynökség roppant megnyerő volt, a lelkesedésük átragadt rám. Szeptemberben részt vettem egy tesztfotózáson, amit az ügynökség megelőlegezett nekem, ebből láthattam, hogy komolyan látnak bennem potenciált. Ez után a lehetőségek jöttek maguktól. Nemsokára felkeresett az ELLE magazin, a szeptemberi szám nyolc oldalán szerepeltem. Az októberi és a februári BCEFW-en is több show-n sétáltam a kifutón.
Elképesztő tempóval vágtál bele a modellkedésbe. Miket kellet megtanulnod?
Először a kifutós járást kellett megtanulnom, a lábam eddig nem találkozott sok magassarkúval. Ezt otthon gyakoroltam videókról, szerencsére hamar belejöttem. A kifutón való szereplés közelebb áll hozzám, mint a fotózás. A fotózásokon teljesen szokatlan, természetellenes pózokat kell felvenni, egy külső szemlélő azt hinné, nem vagyok normális. Ebbe még bele kell jöjjek. Egyes képeken látszott, hogy feszélyezve éreztem magam.
Milyen volt szerepelni a BCEFW-en? Mik történnek a „színfalak mögött” egy ilyen jelentőségteljes eseményen?
A show-k előtt két ún. „fitting nap van”, ilyenkor a modellek felpróbálják a ruhákat, próbajárnak. A tervezők megnézhetik kollekciójukat egyben. Hihetetlen volt látni mennyi sminkes, fodrász, szervező, kordinátor dolgozik azért, hogy a ruha és a modell körülbelül három percre kikerüljön a nyilvánosság elé. A show előtt óriási a sürgés-forgás. A készülődést is élveztem, a sminkesek és a többi modell is nagyon barátságos volt. Az első show előtt lámpalázas voltam, nagyon magasak voltak a cipők, nehéz volt bennük járni. A második Fashion Weeken már nem izgultam.
A modellszakma hatását az önértékelésre rengeteg rémtörténet övezi. Mik a tapasztalataid ezzel kapcsolatban? Neked változott az önképed mióta modellkedsz?
Én 20 évesen kezdtem el a modellkedést, ha hamarabb vágok bele lehet hasonlítgattam volna magam más modellekhez. Szerintem azok vannak veszélyben, akik kamaszkorban válnak ennek a csillogó világnak a részévé, hiszen ekkor még nincs az embernek stabil, kifejlett önképe. Bizonyos helyzetekben ez nehézséget okozhat. Például nem szabad összetörni, ha egy eseményre nem engem választanak, mert ez csak a szerencsén múlik. Említettem, hogy az „anyaügynökségem” egy kis ügynökség, nagyjából húsz modellel foglalkoznak összesen. Mindenki testi és lelki egészségére külön-külön figyelnek. A nagy ügynökségeknél ez már nem biztos, hogy kivitelezhető.
Úgy érzem a divatvilágban való szereplés hosszútávon nem hat ki arra, ahogy magamat látom, viszont a show atmoszférája, a fények, a felhajtás, az emberek önbizalmat adnak.
Szeretnéd, hogy szerepeljen a kifutó a jövődben is?
Már említettem, hogy a modellkedés nem volt a célom így, ha abbahagyom sem fogom kudarcként megélni. Számomra ez egy lehetőség, amit szeretnék megragadni, addig amíg élvezem. Jelenleg próbaidőn vagyok saját magamban. Az eddigi munkáimat nagyon szerettem, azonban a divatipar egyes aspektusaival, a fast fashion-nel egyáltalán nem értek egyet. BCEFW-en csak designer ruhákat viseltem, így nem volt lelkiismeretfurdalásom, azonban elképzelhető, hogy a jövőben dilemma helyzetbe kerülök ezzel kapcsolatban. A fast fashion-ben rengeteg pénz és lehetőség van, ha az ember fejlődni akar ebben a szakmában szinte lehetetlen, hogy kikerülje.
Köszönjük a beszélgetést!
