A hétvégét Berlinben töltöttük és a hazarepülés napján már nem maradt időnk új városnéző túrával előrukkolni, így elhatároztuk, hogy ellátogatunk a közeli Berlini Állatkertbe. Hosszú évek óta nem jártam állatkertben és nem is feltétlenül terveztem menni, így kicsit szkeptikusan álltam a dologhoz, azonban be kell, hogy valljam óriási élmény volt. Egyre izgatottabban figyeltem az állatokat, de ahogy a lelkesedésem nőtt egyre inkább furdalt a lelkiismeret. Ez a szorító érzés napokig velem maradt, így elhatároztam, hogy utánajárok: Állatkínzás az állatkert? Az állatkert látogatásával az állatok gyötrését támogatom vagy ez csak egy ártalmatlan hétvégi időtöltés?
Az egzotikus állatok gyűjtése egészen az ókori Egyiptomig nyúlik vissza, de annak célja és módja rengeteget változott az idők során. A fáraók a hatalmuk kifejezésére használták a különleges példányokat, később kizárólag az emberek szórakoztatására szolgáltak a rács mögé zárt állatok. A fajok megmentése az 1970-es évektől, Gerald Durell brit zoológus, író hatására került előtérbe. Még óvodás koromban sem volt divat a fogságban élő állatok jóléte miatt aggódni, azonban az utóbbi években népszerűvé vált. Az á állatvédő mozgalmaknak hála egyre többekben merül fel, hogy az állatokat emberek szórakoztatására bezárva tartani nem feltétlenül etikus dolog. A tudománynak, a szigorított szabályoknak és szakmai elvárásoknak köszönhetően az állatkerti világhálózat tagjai közé tartozó intézményekben az állatok helyzete rengeteget javult az elmúlt évtizedekben, azonban még mindig megkérdőjelezhető, hogy az állatkertek látogatása és működtetése erkölcsileg helyénvaló-e.
A válasz sokkal összetettebb, mint gondoltam. Először is meg kell különböztetni rossz és jó (vagy legalábbis kevésbé rossz) állatkerteket. Olyan létesítmény működése, amely nincs megfelelően karbantartva, hiányzik a jól képzett személyzet, valamint nincs elég forrás az állatok etetésére, higiénikus és biztonságos környezet, valamint egyéb hasonlóan fontos körülmény biztosítására, semmilyen módon nem igazolható. Azok a helyek, amelyek az ilyen feltételeknek megfelelnek a jó állatkertek. Milyen érvek szólnak a jó állatkertek üzemeltetése mellett és ellen?
A klímaváltozás és a társadalom környezetet kizsákmányoló attitűdje miatt az állatok természetes élőhelye folyamatosan csökken több fajt a kihalás szélére sodorva vagy megfosztva őket élőhelyükön az életben maradásukhoz szükséges körülményektől. A jó állatkerteknek óriási szerepe van a kihalófélben lévő állatok befogadásában és szaporításában. Ezt több sikeres program, például a San Diegó-i és Los Angeles-i állatkert Kaliforniai kondorkeselyű mentő akciója is igazolja. 1982-ben mindössze huszonkét madár maradt életben a szabadban, 2019-re a számuk háromszázra emelkedett.
Az állatkertek lehetőséget nyújtanak az állatok testközelből való megfigyelésére a kutatók számára. A szerzett tudást a vadőrök képzésénél hasznosítják, így a vadonban maradt állatok ellátása is megfelelő szakértelemmel történhet. A kutatásokra a fajok hosszútávú megóvása érdekében is szükség van, rámutatnak az állatok kihalását okozó tényezőkre, azokat megszüntetve pedig visszatelepíthetőek a természetbe.
Az állatkertek másik küldetése az edukáció. Az intézményeket rengetegen látogatják, az ismeretterjesztő táblák, előadások és az állatok közelsége felhívja a figyelmet a fajokat veszélyeztető globális problémákra. Ezt az érvet sokan azzal cáfolják, hogy az állatvilág megismerésére rengeteg barátságosabb eszköz is megtalálható például a természetfilmek. Sok gyerek rajong a dinókért és rengeteget tud róluk annak ellenére, hogy élőben nem láttak T-Rexet és valószínűleg nem is fognak. A robotok és más technológiák segítségével létrehozott dinoszaurusz parkok mégis nagy sikernek örvendenek. Nem lehetne ez az állatokkal is?
Robin Ganzert állatvédő szerint az emberek nem védik azt, amit nem szeretnek és nem szeretik azt, amiről nem tudnak. Az állatok szemtől-szemben történő megfigyelése sokkal személyesebb élmény, mint egy természetfilm, hatékonyabban alakítja ki az emberekben a szeretetet és az érdeklődést.
Az fogságban született állatok, a Madagaszkár című film hőseit kivéve, nem ábrándoznak a szabadságról, hiszen nem tudják az milyen. Azoknak az állatoknak, amelyek a vadonban kiszorultak természetes élőhelyükről talán jobb soruk van egy jó állatkertben, azonban az ilyen módon nem veszélyeztetett fajok elszakítása a természettől már más kérdés. A fogság sok példány mentális megbetegedését okozza. Állatvédelem szempontjából pedig méltányosabb módszer lenne, ha a jegesmedvét nem Budapesten, a pandát pedig nem Bécsben, hanem a természetes élőhelyük közelében próbálnánk megmenteni.
Ha nem pusztítanánk a földet nem lenne szükség állatkertekre és nem jó érzés realizálni, hogy a fogságban lévő példányok saját fajuk fennmaradásához szükséges áldozatok. Jobb megoldás felkutatásáig arra a kérdésre a válasz, hogy az állatkertek létezése kínzás vagy szükséges nem fekete-fehér.
Ne maradj le hasonló tartalmakról,
kövess minket Facebook-on és Instagram-on!
