TOMPAI NIKOLETT

Tekerés és sörözés a fővárosban

Ne lepődjetek meg, ha vidám fiatalokat láttok inni Budapest utcáin ezen a furcsa járművön. Én igen csak megdöbbentem, nem is értettem mi lehet ez, de az egyik ismerősöm felvilágosított, hogy ez a furcsa kerékpár nem más, mint egy Beer Bike!

Ha Budapesten egy felejthetetlen céges rendezvényt, születésnapot, lány- vagy legénybúcsút, eljegyzést, esküvőt, érettségit, diplomát vagy bármi mást szeretnél megünnepelni, akkor érdemes kipróbálnod ezt az egyedi sörbiciklit. A Beer Bike ötlete nyugatról érkezett, ahol már évek óta kerékpároznak közösen a fiatalok pár korsó sör mellett. De nem kell aggódni az ittas vezetés miatt sem, hiszen a minimum 4, maximum 12 fős Beer Bike szabályos közlekedésről sofőr gondoskodik. Egyszerre 8-an tudnak tekerni, 3-an a padon pihenhetnek, és egy szerencsés csapolhatja a sört. A Beer Bike szuper csapatépítő, és egyébként is, ki ne szeretné kipróbálni? Városnéző programként is remek mulatság, már "alkoholmentes", kifejezetten városnéző túrákat is indítanak. Testmozgásnak is remek, hiszen nem egy kocsmában tunyulva sörözünk. A jókedv és a szórakozás függetlenül az ital tartalmától szinte biztos, hiszen közösen várost nézhettek és élvezhetitek mások figyelmét. Egyre több idegenvezető használja ezt a járművet, hogy csoportban felfedezzék a várost és a látnivalóit. Egy óra alatt körülbelül öt kilométert tehettek meg a biciklivel. Sok európai városban együttműködnek a Beer Bike tulajdonosok a helyi idegenvezetőkkel és sok érdekes közös programot nyújtanak az érdeklődőknek. A bicikli rengeteg más lehetőséget is nyújt, akár el is hozhatjátok kedvenc zenéiteket vagy választhattok a Sörbiciklin lévők közül. A hangrendszert és a buli fényeket is biztosítják nektek. A túrához kaptok egy söröshordót, amiből magatoknak csapolhatjátok a sört. Mielőtt azonban túrára indulnátok, mindenképpen nézzetek utána a szabályzatnak, hiszen minden cégnek fontos a biztonságotok, ezért a kellemetlenségek elkerülése végett fokozottan ügyelni kell ezeknek a betartására. Ennek ellenére jó mókának tartom, akár egy baráti körnek, akár egy csapatépítő helyszínének is teljesen megfelel.

SZILÁGYI ILDIKÓ

Budapest a szórakozás, a bárok, pubok, éttermek (…) olvasztótégelye, néha már olyan sok, hogy nem is tudja az ember, merre induljon. Az Egyetemi Élet azért szép, mert kötetlen –időtől, helytől, alkalomtól. Egyetemünk Budapest origójában helyezkedik el, innen indul ki minden és tér is vissza (mivel gyakorlatra valahogy mégis vissza kéne érni…). Ezért lett kedvenc helyem a Könyvtár Klub, az Astoria közelében.

Miután átmegyünk egy kis parkolón, elfordulunk balra majd egyenesen le a lépcsőn… megérkezünk. A hely atmoszférája letisztult. Belépve úgy érezzük, megtaláltuk a törzshelyünket. Egyszerű, de nagyszerű, és a plafonról még könyvek is lógnak – emlékeztetve arra, hogy hamarosan nekünk is elő kell venni egyet, ezért jobb, ha ezt kitárgyaljuk a többiekkel egy pohár gyümölcstartalmú üdítő mellett, némi szódával.

Pulthoz lépve a barátságos pultosokhoz az árak is hasonulnak. Miután megkaptuk az elme-frissítő kávénkat, zöld teánkat, helyet foglalhatunk vagy csocsózhatunk – akár a gimiben becsöngetés után 5 perccel. Ha véletlenül a délután estébe nyújtózik, vacsorára ízelítőt kaphatunk a feltörekvő zenei bandák zenéjéből – kinek melyik zenei világ szimpatikus. Egyedi ízesítéssel előfordulnak a rock, a soul, a rock’n’roll képviselői vagy a Vagner nevezetű banda, ami „fiatalos, alternatívos, bajszos körszakállas igazi muzsika”-ként írta le zenéjüket, bármit is jelentsen ez.

Mindegy mi szól a háttérben, egy idő után megszokjuk vagy megszökünk, de a hangulat életteli és mindenki otthonosan érzi magát. Ajánlom szeretettel reggelire, ebédre vagy vacsorára, beszélgetéshez vagy táncoláshoz.

KŐRÖS KINGA

A déli órákban, akár a két óra közötti szünetben, az egyetem hallgatóinak számos lehetősége van az egyetem közelében, hogy hallgatóbarát pénztárcával a zsebében megebédeljen. A Kálvin térről nyíló Ráday utcában található éttermek között is vannak olyanok, amelyek változatosságot hozhatnak a mindennapjainkba. Az utca elején található „Kék Fazék Ételbár” után kicsit beljebb sétálva a Marie Kristensen Szendvicsbár kínálatát próbáltam ki, és azóta is szívesen ülök le az ő asztalukhoz vagy – idő hiányában – kérem elvitelre a kedvenc szendvicsemet.

Az ételbár logója egy viking sisakot ábrázol, nem véletlenül. A hozzá tartozó legenda röviden a következő: Több, mint ezer évvel ezelőtt, a mai Dánia területén élő viking harcosok hódító hadjáratokra indultak rabolni és fosztogatni. Feleségeik minden nap kisorakoztak a tengerpartra, várván visszatérésüket. Kosaraikban finom szendvicseket vittek, amiket szétosztottak a gyermekek és arrafelé dolgozók között, abban az esetben, ha aznap nem futott be egyetlen viking hajó sem a kikötőbe. Hamar híre ment, hogy a legfinomabb szendvicseket a Kristensen nemzetségből származó Marie készíti. A hölgy szendvicseire idővel akkora lett a kereslet, hogy azokat már eladásra készítette. Sikerét már Budapest híres utcájában is élvezhetjük.

A szendvicsek rendkívül sok variációban kérhetők. Mindenki kedve szerint választhat a kreatív elnevezésű alapszendvicsek közül – mint a „Norvég diák” vagy a „Koppenhága” szendvics –, legyen az bagettből vagy rozskenyérből, vagy kérhet hozzá más feltétet is. Ráadásul az ételbárban a vegetáriánusok ugyanúgy jóllakhatnak. Továbbá a szendvicseken kívül fogyaszthatók még saláták, desszertek, turmixok is. Az ételbár hétköznap 8:30-tól 20:30-ig tart nyitva.

Egyszer érdemes kipróbálni, ha egy laktató és finom ebédre vágysz!

KIRÁLY DORINA

Budapest szívében van egy sziget, ahol mindent megtalálunk, amire szükségünk lehet egy tökéletes pihenéshez.  Ahogy beljebb haladunk a szigeten, egyre több fagyit vagy vattacukrot majszoló gyermek tűnik fel a szemünk előtt.

Nevét a XIV. században kapta Margit hercegnőről, IV. Béla király lányáról, aki a Domonkos-rendi apácakolostorban élt itt. A XIX. században Palatinus- vagy Nádor-szigetnek nevezték, de 1809-től újra Margitszigetnek hívják. A szigetet 1900-ig csak csónakkal lehetett megközelíteni, ekkor épült meg a Margit híd szigetre vezető szárnya. Ma már ez se okoz számunkra gondot, hisz könnyen megközelíthető a négyes-hatossal vagy a BKV hajóval.

A szigeten hatalmas piknikeket lehet tartani, vagy akár napozni, vagy csak feküdni az árnyékban egy könyv társaságában. De az aktív pihenést kedvelők is bátran látogathatnak el ide. Itt található a Palatinus Strandfürdő, ami Budapest egyik legszebb strandja, ahol számos élménymedencét és csúszdát próbálhatunk ki. Természetesen a tipikus strandételeket itt is megtalálhatjuk, mint például a sajtos tejfölös lángos. Ezen kívül itt van a Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda, ahol vízilabda Eb-t és úszó Eb-t szoktak tartani.

Aki inkább a futást részesíti előnyben az úszással szemben, azoknak sem kell csüggednie, hisz a Margitszigeten van egy jól kiépített futópálya, ahol csodálatos környezetben még a futás is sokkal könnyebb.

HANICH VERONIKA

Nagy melegben az első gondoltunk a strandolás és a fagylalt. Augusztus végén és szeptemberben strandolásra ugyan már lehet, hogy nincs megfelelő idő, de egy finom fagyit senki nem utasít vissza. Budapest szívében, a Bazilikánál egy különleges fagyizóra találtam, a Gelato Rose-ra.

Különlegessége több dologban is megmutatkozik. Egyfelől olyan fagyikat készítenek itt, amelyek nem mindennapi ízvilágúak. Ilyenek például a levendulás csokis, bazsalikomos, rebarbarás, rizses, mangós, de még cukorborsós és olívabogyós is létezik. A piciny cukrászdában a stílusos modern párizsi divat ötvöződik az olaszos hagyományos fagylaltkészítési technikával. A gombócokat itt jobb, ha elfelejtjük, teljesen másról lesz szó. Már a hely nevéből is sejthetünk valamit, hogy ez nem egy átlagos desszert lesz, amit kapni fogunk. Gelato Rose, ami nagyjából annyit tesz „rózsa fagyi”, és az elkészült fagylalt valóban rózsa alakú. A választott ízekből, általában kettőből-háromból, a felszolgálók helyben rózsákat formáznak kis lapátokkal. Az eredmény, pedig szerény egyszerűséggel, csodaszép.

A friss gyümölcsökből, olykor zöldségekből készült fagyikra méltán mondhatjuk, hogy még egészségesek is. Nem is beszélve arról, hogy nem tartalmaznak emulgeálószereket, hidrogénezett növényi zsírokat, színezékeket és adalékanyagokat. Ehelyett tejet, mézet, szőlőcukrot, barnacukrot és nyírfacukrot használnak az elkészítéshez. A fagyikat, pedig talán mondanom sem kell, kézzel készítik.

A hidegebb, téli szezonban sem kell csüggednünk, ilyenkor csokoládékat és macaronokat vásárolhatunk. Természetesen, ahogy a fagyikból, ugyanúgy ezekből az édességekből is kapható glutén- és laktózmentes változat.

A hely bátran állíthatom, Pest egyik legjobb helyén van, közel a Deák térhez, az Erzsébet térhez és a Vörösmarty térhez is. Hétköznaponként és hétvégenként is délelőtt tíztől este tízig nyitva áll. Érdemes azonban délelőtt vagy kora délután ellátogatni, mert az esti órákban, népszerűsége miatt, akár fél órás sorban állás is fogadhat bennünket. Ugyan mennyiségileg talán kevesebbet kapunk, mintha máshol három gombócot kérünk, viszont itt mennyiségnél lényegesen fontosabb az íz és a látvány.

Ha egy kis édességre vágytok, mindenképpen próbáljátok ki, nem fogtok csalódni!

KARCZUB ESZTER

A kávé, mint fogalom, számomra egyértelműen kapcsolódik az egyetemhez, hiszen mielőtt bekerültem a „felsőoktatási közegbe”, egyáltalán nem is kedveltem ezt az italt. Aztán persze jött az első szorgalmi időszak és hozta magával a zárthelyiket meg a reggel nyolc órás római jog előadásokat (különös, hogy emlékeim szerint anno nem okozott gondot minden nap nyolcra beérni az iskolába, de ez már egy másik cikk témája is lehetne…), így aztán azon kaptam magam, hogy lassacskán a mindennapok részévé vált a kávézás. A vizsgaidőszakok azóta se telnek el a reggeli fekete nélkül, az egyetemisták többsége pedig szintén ehhez az italhoz folyamodik egy-egy nagy megmérettetés előtt, míg mások az energiaitalokra vagy egyéb csodaszerekre bízzák magukat.

Magyarországon állítólag a felnőtt lakosság mintegy 70%-a rendszeres kávéfogyasztó, így utánanéztem kicsit annak, hogy mit érdemes tudni e nedű származásáról. Habár a kávét napjainkban szinte az egész világon ismerik, történetét senki nem tudja pontosan, s ezt támasztja alá az is, hogy már magára a szó eredetére is többféle elmélet ismert. A közkeletűbb teória szerint a szó az etiópiai Kaffa vidék nevéből ered, ahonnan a kávébabot Jemenbe szállították; de van egy kevésbé elterjedt nézet is, amely az arab – eredetileg bort jelentő - kahwa szóból eredeztet. Még misztikusabbá teszi az italt a „feltalálásához” fűződő megannyi legenda, hiszen hiteles adatok híján az emberek évszázadok óta nincsenek tisztában vele, hogyan is ismerték fel réges-régen a kávé jótékony hatását. A legelterjedtebb történet szerint Kr. e. 300 körül egy Káldi nevű etióp kecskepásztor arra lett figyelmes, hogy mikor állatai a piros bogyókat legelészték, sokkal élénkebbek lettek. Káldi saját maga is megízlelte a termést, és ugyanezt tapasztalta, de megijedt, hogy az ismeretlen növény mérgező, ezért elvitte a bogyókat a közeli szerzeteseknek.  A papok – megegyezvén abban, hogy a termés az ördögtől való – elégették a magokat, de azok olyan erős illatot árasztottak magukból, hogy a szerzetesek kíváncsiságból főzetet készítettek a megmaradt porból. Miután megitták a sötét, fekete levet, azt tapasztalták, hogy kevésbé álmosak. Ezután már tudatosan használták az italt az esti ima alkalmával, később pedig gondolkodásuk serkentésére is. Egy másik, ősi legenda szerint maga Allah adott – Gábriel arkangyal közvetítésével – egy csésze fekete gyógyitalt a súlyosan beteg Mohamednek, aki ennek elfogyasztása után újult erőre kapott. Egy harmadik történet pedig arról számol be, hogy egy Avicenna nevű arab tudós már 1000 körül gyógyszerként használta a fekete italt, ami több arab mesében is előfordult.

Hazánkban a kávé a török időkből ismeretes, a „fekete leves” kifejezés Thököly Imre elfogatásához kapcsolódik. A fejedelem – aki ebédmeghívást kapott a váradi pasától – gyanította, hogy a török készül valamire, így az étel elfogyasztása után távozni akart, azonban egy janicsár e szavakkal tartóztatta fel: „Ne siess Uram, hátra vagyon még a fekete leves!”. Miután Thököly megitta a kávét, láncra verték, így nem csoda, hogy a magyar szájhagyományban baljóslatúan cseng ez a szólás. Ha előreugrunk körülbelül kétszáz évet hazánk történelmében, belecsöppenünk a 19. század kávékultúrájába. Amikor Petőfi a Pilvaxban elszavalta a Nemzeti Dalt, akkor a kávéház már egyet jelentett a társadalmi élet elsődleges helyszínével, az értelmiség, politikusok, művészek és újságírók mind ilyen helyekre jártak, hogy finom italok mellett töltsék el szabadidejük jelentős részét. A kommunista hatalomátvétel után a legtöbb kávéházat bezárták, s a megmaradtakat sem volt ajánlatos látogatni, a kávé ettől kezdve luxuscikknek számított, minősége pedig a tömegtermelés miatt elvesztette korábbi magas színvonalát. Az elmúlt évtizedekben hazánk újra a kávéfogyasztás útjára lépett, napjaink kínálata széles skálán mozog, most már tényleg mindenki megtalálhatja a neki tetsző aromát.

A kávézás legtöbbünknek egy mindennapi dolog akár rutinból, akár a kulináris élvezetek, akár a tanulás vagy a munka miatt fogyasztjuk. Nem utolsó sorban pedig közösségi élmény is lehet, mondjuk két előadás között lemenni az aulába, vagy egy közeli kávézóba és egy finom ital mellett beszélgetni, hiszen ez is hozzátartozik az egyetemi élethez, hogy új barátságokat kössünk, új élményeket szerezzünk. Személy szerint tudom ajánlani az Egyetem közelében található Fecske Presszót, ami télen-nyáron kitűnő választás a kávézáshoz, akár a kinti kiülős részt, akár a benti hangulatos kis alagsori helységet választjuk.

KARCZUB ESZTER

Közeledik augusztus 20-a, az államalapításról megemlékező nemzeti ünnepünk. Ilyenkor országszerte számtalan program közül választhatunk, sok helyen többnapos rendezvénnyel várják az ünneplőket, este pedig sor kerül a mostanra már hagyománnyá vált tűzijátékra. Írásomban először azt mutatom be, hogy milyen múltra tekint vissza ez az ünnep, utána pedig néhány idei programajánló következik.

A címbeli, Szent István Intelmeiből származó idézet tömör összefoglalása annak a bő három évtizedes munkásságnak, ami államalapító királyunk uralkodását jellemzi. A katolikus hit megőrzésének fontosságáról szóló figyelmeztetés első helyen szerepel az Imre herceghez intézett „uralkodáshoz való útmutatóban”, hiszen a keresztény magyar királyság megalakulása és e hit terjedése nélkül az ország nem lett volna képes átvészelni évszázadok viszontagságait. István király egész életműve mérföldkő történelmünkben, így augusztus 20-a – a király szentté avatásának napja – méltán vált a magyarság egyik jelentőségteljesebb ünnepnapjává.

Szent-István napja I. Nagy Lajos király uralkodása idején vált egyházi ünneppé, majd Mária Terézia nyilvánította egyben nemzeti ünneppé is. Az 1848/49-es szabadságharc bukása után sokáig nem ünnepelhették ezt a napot, hiszen Szent István a független magyar állam szimbóluma volt. Hosszú idő után, 1860-ban tarthatták meg újra az ünnepet, ami akkor országos tüntetésbe torkollt. A kiegyezést követően ismét lehetett ünnepelni, majd 1891-ben Ferenc József munkaszüneti nappá nyilvánította augusztus 20-át. A két világháború közötti időben az ünneplés egybefonódott a Szent István-i Magyarország visszaállítására tett törekvésekkel. 1945-ben eltörölték, mint nemzeti ünnepet, s egyháziként is csak 1947-ig lehetett megtartani. A második világháború után a kommunista hatalom ugyan nem vállalta az ünnepnek sem a nemzeti, sem az egyházi tartalmát, teljes egészében eltörölni mégsem látták célszerűnek, így nevezték el augusztus 20-át előbb az új kenyér ünnepének, majd 1949-ben erre a napra időzítették az alkotmány kihirdetését, mintegy új, szocialista államalapításnak kikiáltva e dátumot, amit egészen 1989-ig az alkotmány napjaként tartottak meg. A rendszerváltást követően, 1991-ben az első szabadon választott Országgyűlés – a nemzeti ünnepek közül kiemelve – rendelettel határozta meg augusztus 20-át a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepeként.

A múltidézés után lássuk, milyen lehetőségek kínálkoznak az ünneplésre 2014-ben. Budapesten, 19-én és 20-án az előző évekhez hasonlóan egész nap vásárral, gasztronómia kiállítással, koncertekkel várják az érdeklődőket. 20-án lesz Parlamenti nyílt nap, s a mostanra már elengedhetetlenné vált kenyéráldás után a Bazilikában tartják a szokásos ünnepi szentmisét és a Szent Jobb-körmenetet, amelyen évről-évre rengetegen vesznek részt. A programsorozat keretében a Budavári Palota augusztus 16-a és 20-a között ad otthont a Mesterségek Ünnepének, ahol a különféle zenekarok, népdalénekesek, táncosok mellett számtalan kézműves programot is kínálnak.

Áttérve a vidéki programokra, szinte lehetetlen felsorolni azt a megannyi nívós, érdekes eseményt, mellyel országszerte várnak bennünket a szervezők. Személyes tapasztalatom alapján a Debreceni Virágkarnevált tudom ajánlani, melyet idén 45. alkalommal rendeznek meg, s a hagyományos karneváli menet mellett– melyben a virágkocsikon túl megtekinthetjük a veterán autók, kerékpárosok és művészeti csoportok felvonulását is – ez alkalommal a szervezők már augusztus 15-től gondoskodnak a kikapcsolódásról.

A balatoni városok is készülnek az ünnepre, Siófok a gasztronómiát helyezi a középpontba a Bor és Kenyér Ünnepén, Balatonföldváron a H.E.K.K. Fesztiválon ismerkedhetünk a balatoni halak ízvilágával, a Csopakra látogatók pedig a több évtizedes múltra visszatekintő Csopak Napokon ízlelhetik meg a tájegység zamatos borait. Természetesen minden helyszínen egyéb programokkal, koncertekkel, utcabállal és tűzijátékkal is készülnek.

Az idei nemzeti ünnep szlogenje így hangzik: „A mi ünnepünk – augusztus 20. Együtt az ország.” Legyünk hát büszkék ezen a napon, és ünnepeljünk tartalmasan!  

A. B. CHRONOS

Tegnap szokatlan dolog történt velem: moziban néztem meg egy filmet. Sajnos a film minősége már kevésbé volt szokatlan, egyben alátámasztja miért nem szoktam moziba járni - nem szeretem megbánni a rá költött pénzt. Ennek fényében olvassátok az alábbi kritikát.

Kezdjük is rögtön a címmel: roppant fantáziadús, bár nyilván az eredeti cím (deliver us from evil) sem volt túlzottan. Csakhogy nálunk extra poén benne, hogy a sátánnak semmi köze a dologhoz. Persze aki csak rettegni akar a moziban, gondolkodni nem, az nyilván magasról tesz az efféle részletekre.

A történet röviden: a film valódi eseményeken alapul. Ennyi elég is ahhoz, hogy vonzza a tömegeket a mozipénztárhoz, így az alkotók sem erőltették meg magukat. Roppant csavaros sztorit hoztak össze, mely nagyjából annyiból áll, hogy egy démon megszáll egy katonát, akiből aztán kiűzik azt. Huhh, sosem láttam még ilyet. De ez nem minden! A démon elkezd sereget gyűjteni, méghozzá úgy, hogy fog egy feliratot (egyiptomi hieroglifák közepén hatalmas betűkkel egy latin felirat, mert az ördeg már csak ezt a nyelvet ismeri), aminek láttán a befogadó képes emberek megszállódnak, és a parancsára kinyiffantják magukat. Cseles. No de menjünk tovább.

A szereplők: történetünk főhősét Eric Bana alakítja, aki nekem mindig két filmből lesz ismert: ő volt Ang Lee Hulk-jában Bruce Banner (kicsit aggódtam is, nehogy zöld retardálttá alakuljon itt a film közben, annyira ideges volt időnként), meg az egoista időben ugráló faszi Az időutazó feleségében, aki magára beszéli szegény főhőslányt. Mellé nem kisebb színészt találtak, mint a Community című sorozat főszereplőjét, Joel McHale-t. E sorozatot azért érdemes kiemelni, ugyanis szerencsétlen fickót üldözni fogja. Ő lett így a film "vicces" rendőre, főhősünk társa, akinek olyan borzasztó poénjai voltak - amit láthatóan beleerőszakoltak a szerepébe -, hogy a végén azt vártam mikor nyírják már ki. Aztán jön még egy pap, akiről főhősünk sem tudja pontosan milyen felekezethez tartozik, de az biztos, hogy drogos, alkoholista, nimfomán és sok ördögöt űzött már, ami abból látszik, hogy tud latinul kereszttel a kezében kántálni és ő mondja el főhősünknek, hogy az űzés folyamán milyen fázisokon megy keresztül a megszállt emberke. A film végére persze a néző már nem is gondolkodik el rajta, hogy ugyan ekkora tapasztalattal miért bosszantja fel magát annyira, hogy nekiesik megszállottunknak, mikor az kötözködni kezd vele (holott pont ő mondja főhősünknek előtte, hogy őrizze meg a hidegvérét). Szóval ezek hárman nyomoznak.

De hogy pár érdekességet is megemlítsek a film során, alátámasztva mennyire érdemes megnézni a filmet: első jelenetünkben néhány katona lelő pár árnyékot a sivatag szélén, akik egy szűk barlangba igyekeznek. Ezután benézve a barlangba látják, hogy dől belőle a füst. Mit csinál ilyenkor az okos kommandós, akinek nincs maszkja? Természetesen bemegy a szűk, füsttel teli barlangba. Aztán csodálkozik, hogy megszállják. Ezt követően a megszállottak festő brigádot alakítanak és toborozni kezdik a népet, méghozzá a következőképpen: vérrel felfestik a szöveget egy falra, majd jól lefestik a falat fehérre. Spooky. Persze főhősünk jó rendőr lévén minden festéket lekapar a tulajdonosok nagy örömére. Majd egy házhoz ér történetünk, ahol a pincében lakik a bent lakók szerint az ördög. Hogy védekeznek ellene? Kifestetik a pincét. Nyilván pont az említett festő brigádunkkal, akiknek tagjai lemennek festeni, majd a család nem foglalkozik velük (mert miért is kéne), aztán csodálkoznak, amikor főhősünk egy rothadó hullát talál a festett fal mellett. Főhősünk a nyomozás során természetesen nagyon vagány, olyannyira, hogy "f***logic" felkiáltással gond nélkül benyúl a megszállott elmebeteg hölgy cellájának ajtaján, majd mikor az megharapja (sose gondoltam volna), az orvost hibáztatja. Ezután embereink elkapják a bűnöst, akihez több ember kell, hogy egy székbe bilincseljék, olyan erős. Szinte magától értetődő módon ezek után főhősünk kitessékel mindenkit a szobából, mondván majd ők a pappal ketten elbánnak a megszállottal (aki egyébként szabadidejében letépi a saját lábát és elkezdi eszegetni – nem lennék a helyében az ördögűzés után, mikor észreveszi a dolgot). Egyértelmű.

De vannak ám misztikus szimbólumok is a film során: kecske lábú feszület, ijesztő játékok, remegő kameraállás, bevillanó jelenetek és minden olyan, amiről azt hiszed, hogy fontos lehet, majd kiderül, hogy mégsem. Tömö9ren úgy is mondhatnám, hogy a film tele van olyan jelenettel, amivel lehetett volna mit kezdeni, mégsem tettek velük semmit.

Összegezve: én a filmet a rendező, Scott Derrickson miatt néztem meg, akinek előző filmjei az Ördögűzés Emily Rose üdvéért és a Sinister volt. Átlagos horrorfilmek, azonban kreatív ötletekkel teli, csavaros befejezéssel, amik kiemelték őket a sok hasonló témájú film közül, ajánlani is tudom mindkettőt, de főleg az utóbbit (az tényleg para lett). Ehhez képest most mit kapok? Egy átlagnál lejjebbi felszínes kliséhalmazt happy endinggel. Ez utóbbi külön érdekes volt, persze lehet csak nekem tudatlan pojácának: főhősünk gyermekének keresztelőjén a pap főhősünktől nem azt kérdezi, hogy hisz-e Istenben. Nem. Gyűlöli-e a Sátánt. Persze a válasz igen volt. Ezután örvendés, stáblista.

Végszóként ha nem derült volna ki, a filmet azoknak tudom ajánlani, akik a hanghatások miatt ijesztő horrorokat kedvelik, illetve Eric Banát, a történet soha nem érdekelte őket és a logikai bakikon nem gondolkodnak (mint például olyanon, hogy mit keres egy családi házban egy olyan hatalmas cső a nappali falán, amit félbetörve erőteljes gőz árad belőle). 
Amúgy ahogy a közönséget elnéztem a jó csajok buknak az ilyen agyatlan hulladékra, szóval ez még plusz pont lehet a megtekintés mellett.

A képek forrása: imdb.com

ÁDÁM FLÓRA JULIANNA

Április utolsó hétvégéjén immár negyedik alkalommal került sor egy igazán különleges programsorozatra Budapest100 címmel. Az esemény lényege az, hogy minden olyan ház csatlakozzon hozzá, amelynek az építése száz évvel ezelőtthöz kapcsolódik: ekkor kaptak építési engedélyt, ekkor volt az alapkőletétel, ekkor adták át stb., és nyissák meg kapuikat a nagyközönség előtt. Ezek lehetnek lakóházak és intézmények is. Az intézmények általában profin szervezett programokkal készülnek, a lakóházak pedig fotótárlattal, pince- és padláslátogatással, piknikkel, bolhapiaccal, melynek bevételéből a házat újítják fel: biciklitárolót készítenek, kicserélik a postaládákat, lefestik a gang korlátait.

A rendezvény célja elsősorban, hogy felhívja a figyelmet a körülöttünk lévő épületekre, valamint azokra az emberi értékekre, amelyek minden nap körülvesznek bennünket. Én így kaptam lehetőséget arra, hogy bejárjam a Kúria épületét.

A Kúria jelentőségét szerintem senki sem vitatja, és éppen ezt hangsúlyozza az Igazságügyi Palota (Markó utca 16.) pompája is, amelyben a Legfőbb Ügyészséggel és a Fővárosi Ítélőtáblával együtt működik. Az épületet 1913-ban kezdték el építeni Fellner Sándor tervei alapján azért, hogy az addig szétszórtan működő igazságügy-minisztériumnak otthont adjon. 1918-ra készült el és különböző minisztériumok váltották egymást benne. Magyarország legfelsőbb bírósága 1980-ban költözött ide, korábban a mai Néprajzi Múzeum épületében ítélkezett, amelyet Hauszmann Alajos tervezett.

A rendezvény keretében az elmaradhatatlan biztonsági vizsgálat után az érdeklődők választhattak, hogy önállóan vagy idegenvezetővel kívánják-e bejárni az épületet. Én az idegenvezetőt választottam, s jól döntöttem, mert számtalan olyan információt tudtam meg, ami az egyszerű vendég számára nem derül ki elsőre. Így például felhívták a figyelmem, hogy a palotában több helyen is megfigyelhető a római vesszőnyaláb, a fasces díszítő motívumként. Ezt a lictorok, a Római Köztársaság törvényszolgái hordozták bal kézzel a bal vállukra támasztva, s így kísérték a bíráskodó praetorokat. Továbbá megtudtam, hogy az épület előcsarnokában akár Werbőczy Hármaskönyvét is megtekinthetem több törvénytárral és a hagyományos bírói, ügyészi és ügyvédi öltözetet bemutató bábukkal egyetemben. Erre azért kellett külön felhívni a figyelmet, mert ahogy beléptem az épületbe, rögtön egy monumentális szobor vonta magára a figyelmem és sokáig el sem engedte. Ez nem volt más, mint Justitia szobra, amely a régi Igazságügyi Palotában emeletnyi magas talpazaton állt, most pedig jobb híján itt az előcsarnokban. Az istennő vaksága azt szimbolizálja, hogy az igazságos jog nem tesz különbséget az egyes emberek között, a kard a jog hatalmának a jelképe, a kezében tartott egyensúlyban álló mérleg pedig a felek azonos jogait tükrözi. A szobor 3 méter magas és közel 12000 kg, így eltart egy ideig, míg a látogató be tudja fogadni az élményt.

Az idegenvezetés alatt megtekinthettük a Kúria elnökének a dolgozószobáját és a fogadótermét, amelyet egy több mint 300 éves faliszőnyeg díszít. Majd továbbmentünk a Díszterembe, amely elsősorban tárgyalóteremként funkcionál a nagyobb közérdeklődéssel kísért ügyeknél, ezenkívül értekezleteket tartanak itt és külföldi delegációk fogadására is szolgál. A teremben lehetőségünk volt egy rövid kvízt kitölteni az eddig elhangzott információkkal kapcsolatban, majd továbbmehettünk megtekinteni a rabmegőrzőt (kellőképpen elrettentő élmény), majd bírósági fogalmazók által „előadott” bírósági tárgyalásokon vehettünk részt – volt miből választani a személyiségi jogi pertől kezdve a garázdaság miatti perig.

Ami az épület megtekintése során bennem a legnagyobb nyomot hagyott, az a díszterem előtti folyosón feltüntetett idézet Mailáth György kúriai elnöktől 1882-ből, de az egész épület monumentalitása és szépsége véleményem szerint méltó a legfőbb bíróságnak.

Kedves Olvasók, aki érdeklődik, hogy mi folyik a mindennapokban e gyönyörű épület falai között, annak ajánlom az Ítélet következő számát, ahol megismerkedhet a bíróságokkal, mint gyakornoki helyekkel!

Sz. Didó

Most érkezik el újra a vizsgaidőszak, amikor az embernek még nagyobb szüksége van erőre – a Belső Erőre. Vizsgaidőszakban vagy azon kívül, a siker elengedhetetlen feltétele az önbizalom, amivel valódi képességeinket hozhatjuk felszínre.

Egyetemistáknak szóló lelkierő-tréning sorozat indul egy barátságos teadélután keretében. Az önmagát kipróbálni, fejleszteni akaró fiataloknak lehetőséget ad, hogy mindezt elérhető áron megtehessék – méghozzá pénz-visszafizetéssel (ha valakinek nem tetszik, fél órán belül felállhat, és visszakapja a pénzt), valamint pázmányosoknak 10% engedmény, mivel Pázmány Kártya elfogadóhely!

A tréning-sorozat fő célja, hogy a fiataloknak megmutassák, többre képesek, mint amit valaha hittek volna magukról! Fejlődni, bővülni fiatalon a legkönnyebb. Több állomásból fog állni, ahol különböző témákat érintenek – például vizsgadrukk és módszertanok, társas viszonyok, önmegvalósítás stb. A pázmányos joghallgatók ugyan elég céltudatosak, de mivel komoly pályára készülnek, mind a vizsgákon való helytállást, mind a későbbi munkájuk során hasznosíthatják az itt megszerzett gyakorlatot. („azért ahhoz, hogy egy jogász kiálljon, elég nagy magabiztosság kell”).

Az elindítók fő mottója: Fejlődjünk együtt!

Első megálló: május 10. – 17.00 h

Elérhetőség: honlap és  Facebook-esemény