A. B. CHRONOS
Tegnap szokatlan dolog történt velem: moziban néztem meg egy filmet. Sajnos a film minősége már kevésbé volt szokatlan, egyben alátámasztja miért nem szoktam moziba járni - nem szeretem megbánni a rá költött pénzt. Ennek fényében olvassátok az alábbi kritikát.
Kezdjük is rögtön a címmel: roppant fantáziadús, bár nyilván az eredeti cím (deliver us from evil) sem volt túlzottan. Csakhogy nálunk extra poén benne, hogy a sátánnak semmi köze a dologhoz. Persze aki csak rettegni akar a moziban, gondolkodni nem, az nyilván magasról tesz az efféle részletekre.
A történet röviden: a film valódi eseményeken alapul. Ennyi elég is ahhoz, hogy vonzza a tömegeket a mozipénztárhoz, így az alkotók sem erőltették meg magukat. Roppant csavaros sztorit hoztak össze, mely nagyjából annyiból áll, hogy egy démon megszáll egy katonát, akiből aztán kiűzik azt. Huhh, sosem láttam még ilyet. De ez nem minden! A démon elkezd sereget gyűjteni, méghozzá úgy, hogy fog egy feliratot (egyiptomi hieroglifák közepén hatalmas betűkkel egy latin felirat, mert az ördeg már csak ezt a nyelvet ismeri), aminek láttán a befogadó képes emberek megszállódnak, és a parancsára kinyiffantják magukat. Cseles. No de menjünk tovább.
A szereplők: történetünk főhősét Eric Bana alakítja, aki nekem mindig két filmből lesz ismert: ő volt Ang Lee Hulk-jában Bruce Banner (kicsit aggódtam is, nehogy zöld retardálttá alakuljon itt a film közben, annyira ideges volt időnként), meg az egoista időben ugráló faszi Az időutazó feleségében, aki magára beszéli szegény főhőslányt. Mellé nem kisebb színészt találtak, mint a Community című sorozat főszereplőjét, Joel McHale-t. E sorozatot azért érdemes kiemelni, ugyanis szerencsétlen fickót üldözni fogja. Ő lett így a film "vicces" rendőre, főhősünk társa, akinek olyan borzasztó poénjai voltak - amit láthatóan beleerőszakoltak a szerepébe -, hogy a végén azt vártam mikor nyírják már ki. Aztán jön még egy pap, akiről főhősünk sem tudja pontosan milyen felekezethez tartozik, de az biztos, hogy drogos, alkoholista, nimfomán és sok ördögöt űzött már, ami abból látszik, hogy tud latinul kereszttel a kezében kántálni és ő mondja el főhősünknek, hogy az űzés folyamán milyen fázisokon megy keresztül a megszállt emberke. A film végére persze a néző már nem is gondolkodik el rajta, hogy ugyan ekkora tapasztalattal miért bosszantja fel magát annyira, hogy nekiesik megszállottunknak, mikor az kötözködni kezd vele (holott pont ő mondja főhősünknek előtte, hogy őrizze meg a hidegvérét). Szóval ezek hárman nyomoznak.
De hogy pár érdekességet is megemlítsek a film során, alátámasztva mennyire érdemes megnézni a filmet: első jelenetünkben néhány katona lelő pár árnyékot a sivatag szélén, akik egy szűk barlangba igyekeznek. Ezután benézve a barlangba látják, hogy dől belőle a füst. Mit csinál ilyenkor az okos kommandós, akinek nincs maszkja? Természetesen bemegy a szűk, füsttel teli barlangba. Aztán csodálkozik, hogy megszállják. Ezt követően a megszállottak festő brigádot alakítanak és toborozni kezdik a népet, méghozzá a következőképpen: vérrel felfestik a szöveget egy falra, majd jól lefestik a falat fehérre. Spooky. Persze főhősünk jó rendőr lévén minden festéket lekapar a tulajdonosok nagy örömére. Majd egy házhoz ér történetünk, ahol a pincében lakik a bent lakók szerint az ördög. Hogy védekeznek ellene? Kifestetik a pincét. Nyilván pont az említett festő brigádunkkal, akiknek tagjai lemennek festeni, majd a család nem foglalkozik velük (mert miért is kéne), aztán csodálkoznak, amikor főhősünk egy rothadó hullát talál a festett fal mellett. Főhősünk a nyomozás során természetesen nagyon vagány, olyannyira, hogy "f***logic" felkiáltással gond nélkül benyúl a megszállott elmebeteg hölgy cellájának ajtaján, majd mikor az megharapja (sose gondoltam volna), az orvost hibáztatja. Ezután embereink elkapják a bűnöst, akihez több ember kell, hogy egy székbe bilincseljék, olyan erős. Szinte magától értetődő módon ezek után főhősünk kitessékel mindenkit a szobából, mondván majd ők a pappal ketten elbánnak a megszállottal (aki egyébként szabadidejében letépi a saját lábát és elkezdi eszegetni – nem lennék a helyében az ördögűzés után, mikor észreveszi a dolgot). Egyértelmű.
De vannak ám misztikus szimbólumok is a film során: kecske lábú feszület, ijesztő játékok, remegő kameraállás, bevillanó jelenetek és minden olyan, amiről azt hiszed, hogy fontos lehet, majd kiderül, hogy mégsem. Tömö9ren úgy is mondhatnám, hogy a film tele van olyan jelenettel, amivel lehetett volna mit kezdeni, mégsem tettek velük semmit.
Összegezve: én a filmet a rendező, Scott Derrickson miatt néztem meg, akinek előző filmjei az Ördögűzés Emily Rose üdvéért és a Sinister volt. Átlagos horrorfilmek, azonban kreatív ötletekkel teli, csavaros befejezéssel, amik kiemelték őket a sok hasonló témájú film közül, ajánlani is tudom mindkettőt, de főleg az utóbbit (az tényleg para lett). Ehhez képest most mit kapok? Egy átlagnál lejjebbi felszínes kliséhalmazt happy endinggel. Ez utóbbi külön érdekes volt, persze lehet csak nekem tudatlan pojácának: főhősünk gyermekének keresztelőjén a pap főhősünktől nem azt kérdezi, hogy hisz-e Istenben. Nem. Gyűlöli-e a Sátánt. Persze a válasz igen volt. Ezután örvendés, stáblista.
Végszóként ha nem derült volna ki, a filmet azoknak tudom ajánlani, akik a hanghatások miatt ijesztő horrorokat kedvelik, illetve Eric Banát, a történet soha nem érdekelte őket és a logikai bakikon nem gondolkodnak (mint például olyanon, hogy mit keres egy családi házban egy olyan hatalmas cső a nappali falán, amit félbetörve erőteljes gőz árad belőle).
Amúgy ahogy a közönséget elnéztem a jó csajok buknak az ilyen agyatlan hulladékra, szóval ez még plusz pont lehet a megtekintés mellett.
A képek forrása: imdb.com
