KARCZUB ESZTER

A kávé, mint fogalom, számomra egyértelműen kapcsolódik az egyetemhez, hiszen mielőtt bekerültem a „felsőoktatási közegbe”, egyáltalán nem is kedveltem ezt az italt. Aztán persze jött az első szorgalmi időszak és hozta magával a zárthelyiket meg a reggel nyolc órás római jog előadásokat (különös, hogy emlékeim szerint anno nem okozott gondot minden nap nyolcra beérni az iskolába, de ez már egy másik cikk témája is lehetne…), így aztán azon kaptam magam, hogy lassacskán a mindennapok részévé vált a kávézás. A vizsgaidőszakok azóta se telnek el a reggeli fekete nélkül, az egyetemisták többsége pedig szintén ehhez az italhoz folyamodik egy-egy nagy megmérettetés előtt, míg mások az energiaitalokra vagy egyéb csodaszerekre bízzák magukat.

Magyarországon állítólag a felnőtt lakosság mintegy 70%-a rendszeres kávéfogyasztó, így utánanéztem kicsit annak, hogy mit érdemes tudni e nedű származásáról. Habár a kávét napjainkban szinte az egész világon ismerik, történetét senki nem tudja pontosan, s ezt támasztja alá az is, hogy már magára a szó eredetére is többféle elmélet ismert. A közkeletűbb teória szerint a szó az etiópiai Kaffa vidék nevéből ered, ahonnan a kávébabot Jemenbe szállították; de van egy kevésbé elterjedt nézet is, amely az arab – eredetileg bort jelentő - kahwa szóból eredeztet. Még misztikusabbá teszi az italt a „feltalálásához” fűződő megannyi legenda, hiszen hiteles adatok híján az emberek évszázadok óta nincsenek tisztában vele, hogyan is ismerték fel réges-régen a kávé jótékony hatását. A legelterjedtebb történet szerint Kr. e. 300 körül egy Káldi nevű etióp kecskepásztor arra lett figyelmes, hogy mikor állatai a piros bogyókat legelészték, sokkal élénkebbek lettek. Káldi saját maga is megízlelte a termést, és ugyanezt tapasztalta, de megijedt, hogy az ismeretlen növény mérgező, ezért elvitte a bogyókat a közeli szerzeteseknek.  A papok – megegyezvén abban, hogy a termés az ördögtől való – elégették a magokat, de azok olyan erős illatot árasztottak magukból, hogy a szerzetesek kíváncsiságból főzetet készítettek a megmaradt porból. Miután megitták a sötét, fekete levet, azt tapasztalták, hogy kevésbé álmosak. Ezután már tudatosan használták az italt az esti ima alkalmával, később pedig gondolkodásuk serkentésére is. Egy másik, ősi legenda szerint maga Allah adott – Gábriel arkangyal közvetítésével – egy csésze fekete gyógyitalt a súlyosan beteg Mohamednek, aki ennek elfogyasztása után újult erőre kapott. Egy harmadik történet pedig arról számol be, hogy egy Avicenna nevű arab tudós már 1000 körül gyógyszerként használta a fekete italt, ami több arab mesében is előfordult.

Hazánkban a kávé a török időkből ismeretes, a „fekete leves” kifejezés Thököly Imre elfogatásához kapcsolódik. A fejedelem – aki ebédmeghívást kapott a váradi pasától – gyanította, hogy a török készül valamire, így az étel elfogyasztása után távozni akart, azonban egy janicsár e szavakkal tartóztatta fel: „Ne siess Uram, hátra vagyon még a fekete leves!”. Miután Thököly megitta a kávét, láncra verték, így nem csoda, hogy a magyar szájhagyományban baljóslatúan cseng ez a szólás. Ha előreugrunk körülbelül kétszáz évet hazánk történelmében, belecsöppenünk a 19. század kávékultúrájába. Amikor Petőfi a Pilvaxban elszavalta a Nemzeti Dalt, akkor a kávéház már egyet jelentett a társadalmi élet elsődleges helyszínével, az értelmiség, politikusok, művészek és újságírók mind ilyen helyekre jártak, hogy finom italok mellett töltsék el szabadidejük jelentős részét. A kommunista hatalomátvétel után a legtöbb kávéházat bezárták, s a megmaradtakat sem volt ajánlatos látogatni, a kávé ettől kezdve luxuscikknek számított, minősége pedig a tömegtermelés miatt elvesztette korábbi magas színvonalát. Az elmúlt évtizedekben hazánk újra a kávéfogyasztás útjára lépett, napjaink kínálata széles skálán mozog, most már tényleg mindenki megtalálhatja a neki tetsző aromát.

A kávézás legtöbbünknek egy mindennapi dolog akár rutinból, akár a kulináris élvezetek, akár a tanulás vagy a munka miatt fogyasztjuk. Nem utolsó sorban pedig közösségi élmény is lehet, mondjuk két előadás között lemenni az aulába, vagy egy közeli kávézóba és egy finom ital mellett beszélgetni, hiszen ez is hozzátartozik az egyetemi élethez, hogy új barátságokat kössünk, új élményeket szerezzünk. Személy szerint tudom ajánlani az Egyetem közelében található Fecske Presszót, ami télen-nyáron kitűnő választás a kávézáshoz, akár a kinti kiülős részt, akár a benti hangulatos kis alagsori helységet választjuk.