Az 1940-es években, Iowa államban született sorozatgyilkos esete pontosan tükrözi, hogy a gyermekkorban elszenvedett traumák mekkora hatást gyakorolnak a fejlődő elmére és a később kialakuló személyiségre. Caroll Edward Cole esetében sincs ez másképp - Caroll nőgyűlölő természete kiskori bántalmazásaira vezethető vissza.
Cole csonka családban nőtt fel - apja a II. világháborúban szolgált, es távolléte alatt anyja számtalanszor bántalmazta. A sérelmekkel teli évek alatt kénytelen volt végignézni anyja más férfiakkal folytatott viszonyait, gyakran asszisztálva bennük, majd veréssel kényszerítve arra, hogy ne áruljon el apjának semmit. Az iskolában sem talált menedékre, feminin keresztneve miatt sokat csúfolták, ezért váltott át a középső nevének használatára.
Az anyja iránt érzett mély gyűlölet vitte rá 14 nő életének kioltására, amiről később úgy nyilatkozott; elégtételt érzett, mert rajtuk keresztül a saját anyját tudta megölni.
Első rémtette egy 10 éves kisfiú vízbe fojtása volt egy, az iskolájukhoz közeli tóban. Bár balesetnek lett elkönyvelve, későbbi vallomásaiból kiderült, szándékosan cselekedett, és ez indította el őt a sorozatgyilkosok útján.
Beteg, instabil, alkoholista felnőtt vált belőle, akit többször ítéltek el lopásért, rablásért, gyújtogatásért, illetve öngyilkosságot is megkísérelt. Önszántából járt pszichiátriára, ahol rendszeresen elmesélte gyilkolási vágyát. Az orvosok pszichopataként diagnosztizálták, de mivel személyiségi torzulást állapítottak meg nála, elengedték, mert akkor még az utóbbi nem volt gyógyítható.
Áldozatai közt főként olyan nők voltak, akiket „laza erkölcsűnek” talált. Nem használt gyilkos eszközt, régi, bevált módszeréhez ragaszkodva egytől-egyig megfojtotta az áldozatait. 14 gyilkosságot sikerült rábizonyítani, ezeket 1971-től 1980-ig követte el. A pontos számot nem ismerjük és jóval magasabb is lehet, mert ittas és nem beszámítható állapota miatt az emlékezete a vallomástételkor nem volt tiszta. A holttesteken gyakran szexuális erőszak nyomai voltak felfedezhetők, amelyek többnyire a halál után következtek be.
Cole 1973-ban feleségül vette Diana Pashalt, akivel, szintén alkoholista révén nem volt egy kiegyensúlyozott házasságuk. 1979-ben megfojtotta Diana-t, lepedőbe csavarta és a szekrénybe rejtette el. Annak ellenére, hogy a rendőrség megtalálta a holttestet, úgy ítélték, hogy a halál oka a túlzott alkoholfogyasztás miatt következett be, és Cole-t nem ítélték el.
1980-ban fogták el végül, utolsó gyilkosságának helyszínén. Abszurd módon a nyomozók csupán lehetséges gyanúsítottként tekintettek rá, és ha a megfáradt Cole nem tett volna beismerő vallomást a helyszíni és korábban megoldatlan gyilkosságok ügyében, nem tartóztatták volna le.
Cole feltételes szabadlábra bocsátás lehetőségével került börtönbe, 15 gyilkosság elkövetéséért, ám állítólagos kérésére bűnösnek mondták ki és halálra ítélték. 1985-ben halt meg, injekció által.
Ritka az olyan eset, ahol valaki ilyen könnyedén át tudjon csúszni a hatóságok látszólagosan szűk szűrőjén. Feltehető a kérdés, hogy hány ponton csúszott is el Caroll Edward Cole élete. Ha a tanárai felismerték volna a gyermekbántalmazás jeleit, lehetett volna-e belőle egy átlagos felnőtt? Ha az orvosok nem vették volna könnyelműen a szavait, megakadályozhatóak lettek-e volna a tragédiák? Ha a nyomozók összerakták volna a bizonyítékokat és időben elfogják, megmenthetőek lettek volna az ártatlan életek? Mennyire képes ténylegesen felismerni a hatóság és a társadalom a veszélyt jelentő személyeket?
Cole életéről 1994-ben jelent meg egy életrajzi könyv, Silent rage: inside the mind of a serial killer címmel.
