A magyar grófnő hátborzongató története szinte egész Európát bejárta. Báthory Erzsébetet hírhedt mítoszok és legendák övezik, vámpírregényekbe illő történetéről pedig sokan hallhattak már. De ezek a mendemondák vajon tükrözik a valóságot? Valóban ilyen kegyetlen lett volna a csejtei vár úrnője? Mi van, ha a vérben fürdő asszonyról festett kép nem teljesen tükrözi a valóságot?
Ahhoz, hogy magát a vádakat és regéket behatóbban górcső alá tudjuk venni, meg kell vizsgálnunk Báthory grófnő korának és életének viszonyait. Báthory Mária 1560. augusztus 7-én látta meg a napvilágot Nyírbátorban, a Báthory-család ecsedi ágából származott. Tizenegyedik életévében járt, amikor eljegyezték a nálánál öt évvel idősebb, a történelembe „fekete bég” néven bevonult, a török elleni harcokban komoly sikereket elérő Nádasdy Ferenc gróffal. Erzsébet férjétől nászajándékba kapta meg az akkor Nyitra-vármegyében fekvő csejtei kastélyt és azannak környékén lévő 12 falvat. Erzsébet idejének nagy részét ebben az épületben töltötte el férjére várva, jellemzően egyre magányosabban. A grófnő számára a nehézségek 1604-ben kezdődtek meg hitvese halálával. Az egyre szaporodó panaszok miatt 1610-ben Thurzó György nádor tartóztatta le. Büntetéskén egyes források szerint befalazták, az ezen vágott apró résen keresztül táplálták. Mások azt állítják, szabadon közlekedhetett a kastélyban, ám azt nem hagyhatta el, így gyakorlatilag házi őrizetben töltötte napjait 1614-ben bekövetkezett haláláig.
A legenda
Az eredeti mítosz szerint a kegyetlenkedéseiről egyébként is jól ismert Erzsébet kezére egyízben ráfröccsent az általa megütött szolgálójának vére, melytől a korosodásától rettegő asszony szebbnek találta bőrét. Úgy érezte, megtalálta az örök ifjúsághoz vezető kapu kulcsát, így cselédjét még ott helyben megölte, vérében pedig fürdőt vett. A felfedezést követően a környék összes szűzét a kastélyba vitette, ahol változatos eszközökkel kegyetlenül megkínozta, majd megölte őket. Miután a szerencsétlenül jártak kilehelték lelküket, Erzsébet vérüket vette, amelyet többnyire fürdésre használt, ám előfordult az is, hogy ivott belőle. Egyes feljegyzések kannibalizmussal is vádolják. Báthory grófnő ördögi tevékenységének több mint 600 fő esett áldozatául.
Jogi jellegű problémák
Báthory Erzsébet sorsával kapcsolatban több jogszerűtlenség merül fel. Thurzó György nádor az alsó-magyarországi területekre rendelt el vallatást, holott a vádak szerint Báthory tevékenysége behálózta a történelmi Magyarországot Erdélytől a vajdaságig. Ezek a vallomások különféle kínzások által lettek kicsikarva és olykor még egymásnak is ellentmondtak.
Letartóztatásának folyamata is ténysértő volt, ugyanis szabályos idézés hiányában a hatóságnak nem állt jogában további lépéseket tenni. Nemes ember letartóztatására pedig csak akkor nyílt meg a lehetőség, ha szándékosan elkövetett emberölés közben tetten érték. Megjegyzendő, hogy ugyan találtak a környéken halott és sebesült leányokat, de nekik még az áldozati mivoltuk is igen jelentősen kétségbe vonható.
Korának joggyakorlata már alkalmazta a „fogságra vetés” opcióját, ám ehhez a teljes eljárás lefolytatására lett volna szükség, tehát a gyilkosságon való tettenérés, a megidézés, az azt követő per, majd végül az ítélet meghozatala. Báthory grófnő ügyében azonban sosem emeltek vádat, büntetőpert sem folytattak le ellene és még ítélkezésre sem került sor.
További problémát jelentett, hogy a nádor egyedüliként járt el az ügyben, ám a kor perrendi szabályai minden esetben a társbíráskodást írták elő. Érdekes motívuma még az esetnek, hogy csak és kizárólag azon szolgálókat fogták perbe és ítélték el, akik a letartóztatáskor jelen voltak.
Konklúzió
Báthory Erzsébet esetéről jó eséllyel mondható el, hogy az koncepciós jellegű volt, legalábbis biztosan tartalmazott koncepciós jegyeket. Valószínűsíthető, hogy a Báthory családdal Thurzó nádornak személyes indíttatásból volt problémája, továbbá Báthory Erzsébet vagyonát is igyekezett megkaparintani. Az ügy hátterében állhat még továbbá politikai hűtlenség is, mivel Erzsébet bátyja, Báthory István akkoriban kezdte Bocskai Pártját fogni.
Elmondható, hogy habár a legendák rendkívüli kegyetlenségről számolnak be, Erzsébet feltehetően semmivel sem bánt rosszabbul szolgálóival, mint korának nemesei. Ezen történetek feltehetően szájról szájra terjedtek és az idő múlásával egyre rémisztőbbé váltak, a valóságtól egyre távolabb kerültek.
Báthory Erzsébet alakja az irodalomban
Báthory grófnő története magyar és idegen ajkú művészek érdeklődését egyarán felkeltette az idők során, sarkalta őket alkotásra. Mikszáth Kálmán a „Csejte vár és asszonya” című alkotásában emlékezik meg Báthory Erzsébet mítoszáról. Csók István festmény formájában örökítette meg a grófnő állítólagos kegyetlenkedését. Végezetül pedig személyéhez köthető a legdrágább kelet-európai film is Juraj Jakubisko rendezésében.
Holott minden bizonnyal nem állítható, hogy Báthory Erzsébet hátborzongató tettei teljességgel alaptalanok, az joggal valószínűsíthető, hogy ezek a történetek jóval kegyetlenebbek, durvábbak azoknál, amik a valóságban megtörténtek.
